Szerző: FiloSzofi
Hiába izgult rá minden agysejtem a politikára a választás napjaiban, még mindig nem sikerült megírni , ami feszít ezzel kapcsolatban. Csak nézem,ahogy peregnek az események.
Habár sok ijesztő dolog is történik, közben azért megszólal egy-egy tiszta hang, történik egy-egy lépés előre. Bár nem tűnik nagy kunsztnak elismerni a botrányt botránynak, Havas Henrik most közös nevezőre hozott Bednárik Imrén keresztül a Népszabi Online-nal, ami nagy öröm. Kell az ilyen közmegegyezés. Ugye ismeritek Havas interjúját G. Fodor Gáborral? Annak idején, a választás utáni második nap, nem akartam posztolni, úgy éreztem, tele van már vele az internet. Most mégis belinkelem ide, aki nem ismeri, hát szórakozzon egy jót.
Azért is örülök ennek, mert a sokkal kevésbé röhejes Kálmán-Schiffer párbaj után sokan, de persze nem mindenki, védik még most is a védhetetlent.
Jó ezeken szórakozni, de nem tudok szívből nevetni. Egyrészt azért, mert baromi kellemetlen, ha valaki ég, és még csak nem is veszi észre magát. Ilyenkor fohászkodom, hogy valaki az égből most engedje le a függönyt. Másrészt baromira aggódom, hogy az utolsó napokat éljük, hogy még a baloldali harakiriken vihogunk.
A röhögés már rég kikezdte a kormányoldalt is, ami tök egészséges dolog, és csak abban reménykedem, lesz kedvünk nevetni rajta.
A nagy választás utáni cikkemnek (amit talán soha nem vetek monitorra) ugyanis az lett volna az egyik kérdése, hogy minden esetben felemészti-e a hatalom az erkölcsi muníciót, vagy számít, hogy ki honnan indult?
Ja, és hogy miért volt a poszt indítóoka egy szolid egyetértés ténye valami nyilvánvaló dologban? Mert mostantól, hogy a jobboldal már deklaráltan nem a "kommunisták" ellen vívja a szabadságharcát, az értelmiség dolga minden szellemi irányzat felől egyöntetűen az (is), hogy kritikusa legyen a kormánynak, és szellemi táptalaja legyen a civil szerveződéseknek. Kritikus legyen abban az értelemben, hogy -a hatalomhoz képest- külső nézőpontból, gyakorlati céloknak nem alárendelve gondolkodik, és láttat.
Hogy az égetően fontos kritikusi hátország működjön, ahhoz jobb és baloldali értelmiségnek legalább annyira közös alapon kell állnia, hogy egyetlen valóságon belül mozognak, ahol a kaki büdös, és fehér az nem fekete. Különben a kritika nem jut tovább, mint hogy az ellenvalóságot fúrja, és nem szolgál másra, mint valóságtér-nyerésre.
Lehet, hogy ezt a remek értelmiségi szerepet nem én fogom betölteni az örökké készülőfélben levő cikkeimmel, vagy a gyerekek nyúzása alatt présben kiszenvedett szösszeneteimmel. De attól még megmondhatom, másnak mit kellene csinálni :)
Hiába izgult rá minden agysejtem a politikára a választás napjaiban, még mindig nem sikerült megírni , ami feszít ezzel kapcsolatban. Csak nézem,ahogy peregnek az események.
Habár sok ijesztő dolog is történik, közben azért megszólal egy-egy tiszta hang, történik egy-egy lépés előre. Bár nem tűnik nagy kunsztnak elismerni a botrányt botránynak, Havas Henrik most közös nevezőre hozott Bednárik Imrén keresztül a Népszabi Online-nal, ami nagy öröm. Kell az ilyen közmegegyezés. Ugye ismeritek Havas interjúját G. Fodor Gáborral? Annak idején, a választás utáni második nap, nem akartam posztolni, úgy éreztem, tele van már vele az internet. Most mégis belinkelem ide, aki nem ismeri, hát szórakozzon egy jót.
 |
| KATT A KÉPRE |
Jó ezeken szórakozni, de nem tudok szívből nevetni. Egyrészt azért, mert baromi kellemetlen, ha valaki ég, és még csak nem is veszi észre magát. Ilyenkor fohászkodom, hogy valaki az égből most engedje le a függönyt. Másrészt baromira aggódom, hogy az utolsó napokat éljük, hogy még a baloldali harakiriken vihogunk.
A röhögés már rég kikezdte a kormányoldalt is, ami tök egészséges dolog, és csak abban reménykedem, lesz kedvünk nevetni rajta.
 |
| KATT |
A nagy választás utáni cikkemnek (amit talán soha nem vetek monitorra) ugyanis az lett volna az egyik kérdése, hogy minden esetben felemészti-e a hatalom az erkölcsi muníciót, vagy számít, hogy ki honnan indult?
Ja, és hogy miért volt a poszt indítóoka egy szolid egyetértés ténye valami nyilvánvaló dologban? Mert mostantól, hogy a jobboldal már deklaráltan nem a "kommunisták" ellen vívja a szabadságharcát, az értelmiség dolga minden szellemi irányzat felől egyöntetűen az (is), hogy kritikusa legyen a kormánynak, és szellemi táptalaja legyen a civil szerveződéseknek. Kritikus legyen abban az értelemben, hogy -a hatalomhoz képest- külső nézőpontból, gyakorlati céloknak nem alárendelve gondolkodik, és láttat.
Hogy az égetően fontos kritikusi hátország működjön, ahhoz jobb és baloldali értelmiségnek legalább annyira közös alapon kell állnia, hogy egyetlen valóságon belül mozognak, ahol a kaki büdös, és fehér az nem fekete. Különben a kritika nem jut tovább, mint hogy az ellenvalóságot fúrja, és nem szolgál másra, mint valóságtér-nyerésre.
Lehet, hogy ezt a remek értelmiségi szerepet nem én fogom betölteni az örökké készülőfélben levő cikkeimmel, vagy a gyerekek nyúzása alatt présben kiszenvedett szösszeneteimmel. De attól még megmondhatom, másnak mit kellene csinálni :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése