Kamaszhas, babaláb

Szerző: Onleány (Vendég Kata)

Emlékszem, csitrikoromból, hogy a gyerekvállalás kérdését nagyjából elintéztem azzal a két kategóriával, hogy 'előtte', 'utána'. Az ember akkor úgy képzeli, hogy egyszer túl van rajta, a többi már aprómunka, részletkérdés. Ó, mekkora tévedés!

Igaz, hogy egy gyerek után már visszavonhatatlanul szülő lettél, és ezt a változást nehéz felülmúlni. Mégis radikálisan más élet vár rád egy más összetételű családban.  Tapasztalatom szerint nem minden létszámemelkedés ugyanolyan horderejű, és nem is minden családban ugyanott vannak a megállók. Van, akinek egyről a kettőre nehéz ugrani, utána viszont lendületből szül hármat. Olyan is van, ahol a meglepetésre negyven körül érkező harmadik rögtön egy negyedik is, egy csapásra átstrukturálva a jövőt. És ugye arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a többedik gyerek már nem csak a szülőpár, hanem a tesók életét is felborítja.

Olvassátok szeretettel régi, kedves olvasónk, Kata írását:

Bendegúz a legnagyobb gyerkőc nálunk, 12 és fél éves és jelenleg roppant fontos számára a táplálkozás. Egy-egy hétvégén nem is csinál szinte mást, mint amit még baba korában: eszik, alszik. Többet eszik Apánál is és mi szülők csak nézünk egymásra. Néztünk egymásra akkor is, amikor megmértük, hogy a téli hónapokban fél év alatt kilenc centit nőtt és már csak öt centivel kisebb, mint én, és szaporábban vettem a levegőt akkor is, amikor megpróbáltam ráadni az édesapja ünneplő cipőjét a néptáncórákra. Bendegúz pedig hevesen tiltakozott mondván erősen szorítja és ne akarjak már neki rosszat. Utána persze napokig vigyorogva járt a házban, hogy valamiben most abszolút ő az első, nagyobb lába van, mint Apának.

Hát a 44-es lábról már nem a babaláb jut az ember eszébe, pedig lelkünk legmélyén mi szülők úgy szeretnénk még babázni. Egyre többször sóhajtoztunk, végül bedobtunk a gyerekeknek is a kérdést. Mit szólnátok egy kistesóhoz? Többféle reakció érkezett. Luca nagyon örült, de kikötötte, hogy csak lány jöhet, mert akkor végre három fiú, három lány lesz az arány. Benedek a legkisebb annyira nem volt oda a boldogságtól, eddig ő volt a legkisebb. A fiúk végül kitalálták, ha babanézőbe jönnek majd a barátok, biztosan nekik is csurran-cseppen egy két csokoládé, így rendben lesz a dolog, sőt esetleg kiírják egy táblára: babát nézni csak csoki ellenében lehet. 

 

Egyik nap Bendegúz nagyon kerülgetett és mondani akart valami. Leült mellém és őszintén azt mondta, hogy ő nem örülne egy kistesónak, mert kevesebb lesz itthon az ennivaló és nagyon fél, hogy neki nem fog jutni. Édes Szívem! – kiáltottam fel és öleltem át a magam lendületével. Nagyon hálás voltam, hogy volt bátorsága megosztani velem a félelmét, aztán megnyugtattam, hogy meg fogjuk oldani.  Elmondtam neki, hogy egy kisbaba még nem eszik meg egy fél oldalast ebédre és persze az sem biztos, hogy majd ő is annyit fog enni és szükség van a hitre, a reményre is az életünkben. Szóval elég minden napnak a maga baja és ezen még kár aggodalmaskodnunk, inkább higgyünk abban, hogy lesz megoldás. Megnyugodott és azt mondta, akkor jó, akkor jöhet egy kistestvér.