2014. április 16., szerda

Isten hozott, kicsim!

Szerző: Lotte   

Ma két hete bújt ki a hasamból kislánykánk, itt szuszog mellettem most is.

Nehéz szavakba önteni, mit érzek iránta, talán a vegytiszta szerelem írja le leginkább ezt a különös zaklatottságot: igazi testi és lelki gyönyörűséget jelent újszülött, még csak fél lábbal e világban létező kisbabánkkal ismerkedni.
Izgatottan kalapál és facsarodik a szívem, ha magatehetetlen kis testének rezdüléseit figyelem, ha szagolgatom semmi máshoz nem hasonlítható babaillatát, mikor bőrömön érzem hasamból ismerős nyújtózó mozdulatait, hajacskájának puhaságát, s hallgatom szuszogó, süniére emlékeztető hangocskáit.
Hosszú percek, órák is telnek el éjjelente, hogy nem történik semmi, csak figyelem őt, ahogy alszik, ahogy különös grimaszok futnak át csöppnyi arcán. Bár magam is fáradt, megvislet vagyok, nem tudok betelni vele! Mi ez, ha nem szerelem?!

Néhány napja végleg két testre szakadtunk, mégis összetartozunk még - jelzi a testem, ha enni kér, könnyebedek, ha etethetem. Negyedik, s nagy valószínűséggel utolsó babánk ő, jól tudom, hogy nem tart soká ez a különös-szép szimbiózis, s az örök törvény szerint észrevétlen megkezdi majd ő is az elszakadást.
Talán ezért is lassítom az időt, gyönyörködöm a jelen pillanatban, s csordultig telt szívvel élvezem az első, második, harmadik gyereknél is még oly fárasztónak tetsző kisbabázást.
Mert hihetetlen, hogy mindez még egyszer megadatott! Milyen csoda látni azt, hogyan fakaszt új érzéseket ez az apró, magáról még mit sem tudó emberke: a szülei természetes rajongása mellett ragaszkodást a hirtelen nagyobbnak tűnő testvéreiből, megilletődött szeretetet a nagyszüleiből, s derűt mindenkiből, aki csak látja.
S hogy mit érezhet ő? Rejtély... Az arcán átsuhanó bűbájos mosolyt akaratlannak mondja a tudomány. De ha mellkasomon piheg vagy ha apukája óriás tenyerébe fúrja magát, tudom, hogy jó itt neki, s hogy nálunk otthonra talált.
Isten hozott, kicsim!

 

1 megjegyzés:

Szia, Adri vagyok írta... [Válasz erre...]

PONTOSAN ugyanígy voltam én is a legkisebbel,akiről tudtam,hogy az utolsó. Megint a középső járt rosszul, mert a nagynál még babáztam, a kicsinél már megint babáztam,csak a középsőnél nem eleget. És a legkisebb, aki 2 éves, azóta is ebben a baba-szerepben punnyad.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...