2014. január 24., péntek

A mimóza és a szülés

Szerző: Lotte   


Szép lassan araszolok a negyedik szülésem felé, nem csoda, hogy megakadt a tekintetem az Index véleményrovatának egy néhány nappal ezelőtti címén. „Én most egy ideig nem szülök – sommázta az írás tartalmát a cikk jegyzője. Pillanatok alatt leperegtek lelki szemeim előtt azok a lehetséges szörnyű komplikációk, szülési nehézségek, fájdalmak, amik ilyen kategorikus címadásra késztethették a szerzőt. Legyőzve szorongásaimat, mégis úgy döntöttem, elolvasom az írást, hátha tanulsággal szolgál.

Bevallom, már a cikk leadje is merőben mást hozott, mint amire számítottam: „Kevés embernek adatik meg, hogy a bizonyosság pillanatában, mikor kiörömködte magát a születendő gyermeke okán, hogy ne az legyen a második, legfeljebb a harmadik gondolata: mennyibe fog ez kerülni?”
Próbáltam felidézni, mik kavarogtak bennem akkor, mikor negyedszerre élhettem át a két csík megjelenését a tesztablakban: nem, biztos, hogy sem másodszorra, sem harmadszorra nem ez ugrott be, így hát konstatálnom kellett, hogy a boldog kevesek közé tartozom. Aztán következett a hosszadalmas leírás arról, milyen borzalmak vártak szegény „nem tervezett gyermek” szüleire, hisz ők „nem spórolhattak ÉVEKET (!) előre a szülésre”. (Komolyan gondolja valaki, hogy egy gyermek azért születik meg, mert a bankszámlán egyszer csak rendelkezésre áll egy kikalkulált összeg? !) Nos, főhősnőnk vasakarattal és büszkeségtől dagadó mellel döntött az sztk, a kerületi orvos, az ügyeletes szülész és a Péterfy Kórház mellett. Csak halkan jegyzem meg, korántsem ő az első, s nem is az utolsó, aki ilyen-olyan megfontolások alapján nem kíván minden vizsgálatnál pénzt fizetni választott orvosának, s rábízza magát az állami egészségügyre. Ezt valami földöntúli bátorságként, szinte hőstettként feltüntetni, finoman szólva sem felel meg a valóságnak.

Bár a cikkíró rögzíti, hogy a „terhesgondozás nagyobbik része szinte zavartalanul zajlott”, s tulajdonképp a nőgyógyász is „nagyon profi” volt, de hát az mégiscsak nonszensz, hogy elromlott a kerületi internetes időpontfoglaló rendszer és mindössze 5 perc alatt végzett a doki az esedékes vizsgálatokkal! (Jelzem, ennél sokkal tovább választott orvosnál sem időzik az ember, ha zárt a méhszáj és rendben van az ultrahang, a magzati szívhang – persze, el lehetne dumcsizni az időjárásról, de én például akkor örülök, ha gyorsan végzek és mehetek haza a többi gyerekhez.) Hősnőnk a védőnőről is pozitívan nyilatkozik, a leírtakból kiderül, hál’ Istennek problémamentes volt a várandóssága (nem kellett heteken át feküdnie vagy összevarrott méhszájjal reménykednie a koraszülés elkerülésében) – mit is mondhatna mást?

No, de a szülés és a kórházi tartózkodás borzalmai!! A „szép szülőszoba” és a „kedves szülésznő” ellenére azok már tényleg tűrhetetlenek voltak! Császármetszésre került sor, ami 4 percig tartott, s a szerző egészséges kisbabának adott életet. 

Ezen a ponton álljunk meg egy pillanatra: ugyanis ennek a ténynek az eufóriája, az e felett érzett hála a legfontosabb érzések a szülés körül akkor is, ha tízórás kőkemény vajúdás előzi meg az életadást, akkor is, ha négy érzéstelenített perc.  De a szerző erre az aprócska részletre nem tér ki, ellenben hosszasan taglalja „azt a fajta bánásmódot, amire aztán végképp nem volt felkészülve”, s amelyből azt a következtetést vonta le, hogy ő bizony már csak magánklinikán hajlandó szülni, ha egyáltalán.
Lássuk a kórháziak bűnlajstromát: nem cserélték ki alacsonyabbra a szerző ágyát; egy éjszaka távollét után, már első nap „hozzávágták” a sírós gyerekét; a takarítónő korán érkezett és becsapta az ajtót; a csecsemősök a tej elindulásáról érdeklődtek; és kulcsra zárták a zuhanyzót (mert nem akarták, hogy látogatók véletlenül benyissanak). 

Nos, aki volt már kórházban, tudja, hogy nem hétvégi wellness az ott tartózkodás, bár a szülészetek mégiscsak az egészségügy szebbik arcai. De mimóza kisasszonynak azt elvárni, hogy majd Brinkmann professzor mosolyog az ágy végénél, miközben Christa nővér reggel friss virágot hoz be, nem sok realitásérzékről árulkodik. 

És erről nem a hajánál fogva iderángatott „stadionépítés” és persze „a csúnya, rossz kormány” tehet. Az okok ennél sokkal régebbi történésekre (mondjuk, az ország többszöri, mérhetetlen eladósítására) és egyszerre egy sokkal távolabbi jövő felé is mutatnak. Ha ugyanis egy olyan generáció nő fel, amelynek tagjai nem hajlandók saját kisbabájukért sem öt nap kellemetlenséget felvállalni, akik megbocsáthatatlan sérelemként élik meg az egészségügyben dolgozó ápolónők, orvosok esetleges frusztrációját, és akik csak jogokat vindikálnak maguknak, nem is várható elmozdulás. 

Már csak azért sem, mert a végkövetkeztetés „én most egy darabig nem szülök, addig nem, míg össze nem spórolom a magánklinikára a pénzt” oda vezet, hogy nem lesz, aki fenntartsa ezt az ilyen-olyan módon, de mégiscsak működő egészségügyi rendszert. 

A szerző így jellemzi magát: „Író vagyok, érzékeny, mimóza” – nem ártana mindezek mellé egy csipetnyi empátia és alázat is.
Ui.: Egyébként Isten hozta a kis jövevényt!

17 megjegyzés:

FiloSzofi írta... [Válasz erre...]

Nahát, megírtad? Én is olvastam, és konstatáltam, hogy a szokásos nyafogás.

Három dolog jött át a cikkből: A szerző dedikált a könyvhéten, és erre irtó büszke, a csúnya kormánynak kell szülni, meg a stadionok.

Megjegyzem, ha annyira nagy az írónői ego, akkor ezt az erőltetett focis,stadionépítéses refrént kihagyhatta volna. Ez már olyan, mint a "hány lélegeztető gépet lehetett volna venni."

Nem mellesleg csúsztat is: az alapítványi szobákat BÁRKI kérheti,amikor felveszik az osztályra, és UTÓLAG kell fizetni érte, egy alapítványi számlára TETSZŐLEGES ÖSSZEGET. Ha van hely, akkor oda visznek a szülés után.

Én is ott szültem, ugyanígy sztk alapon, senkit nem ismertem, senkinek nem fizettem, kaptam helyet a "fizetős szobába", amiből négy is van, azokhoz tartozik wc, zuhanyzó, hál'Istennek. minden rendben volt, hálás vagyok az ott dolgozóknak.

A folyosós wc és az étel tényleg gáz,de eltörpül a lényeg mellett.

a mesélő írta... [Válasz erre...]

Négyszer szültem ugyanott, de sohasem a körülmények akasztottak ki, hanem egy bizonyos boszorkánynővér még a második gyermekemnél, mert csúnyán és igazságtalanul bánt velem ( a gyerek vércsoportját rosszul határozták meg AB-re és én rá mertem kérdezni, hogy biztos, mert az én gyerekem csak A-s vagy 0-ás lehet. Mire ő, hogy anyuka nem mi fogjuk megoldani a maga problémáját, emiatt képes levetetni az újszülöttjétől fél liter vért? ) szóval miután nekem lett igazam és kiosztottam, utána már a másik két szülésemnél békén hagyott:) Így én azt mondom, hogy nem lett volna jobb nekem VIP szobában egyesül semmiképp és igen is mindenki kapja meg a síró gyerekét, mert az övé és nem wellnesselni megy a kórházba!

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Szerintem annyi igazságalapja van a cikknek, hogy a csecsemősök és a nővérek tényleg bunkók, sajnos szebb szót nem találok a viselkedésükre. Én sajnos koraszülések miatt kétszer két hetet töltöttem ott választott orvossal, és így sem kaptam különleges elbánást, amit nem is vártam volna el, csak normálisat, de szó szerint alázták a betegeket, felsőbbrendűként viselkedtek. Akinek nem volt választott orvosa, még rosszabb elbánásban részesült. Első esetben nem alapítványi szobában voltam, legmesszebb a folyosó végi fürdőtől, wc-től, császársebbel csoszogtam oda-vissza, de ez a kellemetlenség eltörpült amellett, hogy a babám egy emelettel lejjebb külön volt tőlem. Csak azt akartam kihozni, hogy az indexes cikkíró nem túlzott a körülmények leírásával, csak a megközelítési módja nem volt helyes, ezért összességében Veled értek egyet.

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Nekem meg kell védjem a csecsemős nővérkéket, sokat segítettek az első babámnál, mikor fogalmam sem volt, mi fán terme a szoptatás. Türelememmel magyaráztak, az éjszaka közepén ücsörögtek velem és a kisfiammal. Ez az István Kórházban volt. Más helyzetekben, kórházban járva, látogatva persze, tapasztalta már az ember ennek az ellenkezőjét is, különösen magatehetetlen, idős betegek kapcsán. Valahogy belefásulnak ebbe a munkába, de az vesse ráájuk az eslő követ, aki maga is pelenkázott nap nap után aggastyánokat.

Olvasó írta... [Válasz erre...]

Filoszofi kommentjéhez:

"Megjegyzem, ha annyira nagy az írónői ego, akkor ezt az erőltetett focis,stadionépítéses refrént kihagyhatta volna. Ez már olyan, mint a "hány lélegeztető gépet lehetett volna venni.""

-
Valóban. Ám mint az eddigi összes kormányról, így a jelenlegiről is elmondható,
hogy pazarló.

A cikkhez:

"mennyibe fog ez kerülni?”

-
Tetszik, nem tetszik, a gyerekhez két dolog kell: sok pénz és még több türelem.

FiloSzofi írta... [Válasz erre...]

Valahogy úgy gondolom ezt, hogy lehet úgy is igaz állításokat írni, hogy a végén mégis azt érzed, hamis maga az írás.

Mert szerintem ez egy szülésélménybe burkolt, manipulatív propaganda cikk.

Sokmindent akar sugallni, a szülést átélt nő érzékenységébe rejtve. Legalábbis én így éreztem.

Amúgy meg ha büszke írónő vagyok, akkor igyekszem nem közhelyes demagóg fordulatot választani.

Pénz egyébként tényleg kell, de ez a "mibe fog ez kerülni" hozzáállás megint olyan fals, hangulatkeltő. Ha nekem, meg a férjemnek van miből élnünk, akkor hát fiatalok vagyunk, szeretjük egymást, megteremtjük annak a gyereknek is. Legfeljebb nem lesz olyan sok gyerekünk. De nem igaz, hogy csak ilyen "magán" vonalon lehet Magyarországon tisztességesen gyereket nevelni. Tapasztalat.


(Egyébként az első gyerekemet 2006 szeptemberében szültem, épp a tv ostrom előtt. De a szüléstörténetembe nem került be a Gyucsány, meg a kormánya, még egy "elkúrtuk" idézetig sem.Persze nem tilos, senkinek.)

Bebe írta... [Válasz erre...]

Ha a pénz határozná meg a létezést, vajon mi magunk lehetnénk-e? A szüleink, nagyszülein, dédszüleink sokszor százszorta nehezebb anyagi körülmények között is több gyereket vállaltak, mint a mi egenrációnk, akiknek sokszor az a legnagyobb gondja, hogy nem tud elutazni egy nyáron a tengerhez. Legyen már bennünk ennyi önkritika!

B.

anyus írta... [Válasz erre...]

És a debreceni szülészetet lejárató élménybeszámolót olvastátok? Nagyon kellett már, nehogy büszkék legyünk arra amit a kómás kismamával és a babával tettek.
Végkövetkeztetés: attól h gyereke születik, nem mindenki lesz jobb fej :)

anyus írta... [Válasz erre...]

Vagyis aki HP volt az általában kismamaként és anyaként is HP marad.

Névtelen írta... [Válasz erre...]

:)

FiloSzofi írta... [Válasz erre...]

A HP megmaradás törvénye.

Olvasó írta... [Válasz erre...]

Kedves Bebe!

Dédszüleim: 1 fizetés, 6 gyerek.
Nagyszüleim: 2 fizetés, 2 gyerek.
Szüleim: 2 fizetés, 1 gyerek.

Nem a tengerpart a legnagyobb gond,
hanem, hogy egyben ki meri-e/tudja venni a két hét szabit.

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Akkor már nem mindegy, hogy egy vagy két gyerekhez tudod/nem tudod kivenni a szabit?

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Én is felháborodtam a cikken, novemberben szültem a harmadik gyerkőcöt, még friss az élmény... Az a helyzet, hogy egyik szülés után sem merült fel bennem, hogy a gyereklétszámot a kórházi tartózkodás minősége határozná meg. Speciel az elsőt felújítás alatt szültem az Uzsokiban, elég rosszak voltak akkor a körülmények, de azt a pár napot ki lehet bírni. Nem hinném, hogy normális családi és/vagy baráti háttér mellett a csecsemősök bunkósága vagy a kórházi koszt apasztaná el a tejtermelést. Hazamész, kisírod magad, pátyolgatnak és főznek rád a szeretteid, és magadhoz térsz. Mellesleg a kórházi koszttól én sem voltam elájulva, de amennyi pénzből ezt ki kell hozniuk, egyáltalán nem vészes, és azt is hozzátenném, hogy nem láttam olyan anyukát, akinek a látogatók ne hoztak volna kétszer annyi finomságot kiegészítésképpen. Ez sem hálapénz függvénye. És ami végképp felháborít, az a már emlegetett hátsó szándék a cikkben. Mert ez tényleg nem egy anyai problémáról szól. Normál esetben egy anya nem azért szül, mert a kormány azt szeretné. És nem azért, hogy mihamarabb megkapja a TGYÁS-t. Hanem mert szeretne egy (vagy még egy) gyereket, és ezért elviseli a fájdalmat, a kiszolgáltatottságot és ha úgy alakul, akár az előre nem látott, esetenként emberi mulasztásból fakadó nehézségeket is. És hálát ad a Jóistennek, hogy lehet gyereke, míg annyian csak vágynak rá, és nem kísérti a sorsát azzal, hogy hetykén kijelenti, egy darabig nem akar szülni...

FiloSzofi írta... [Válasz erre...]

Na, ma kijött a következő cikk az indexen, folytatódik a diskurzus, amiben úgy csinálnak, mintha nem értenék, hogy értjük, miről van szó.

Persze nem állít semmit a cikk, csak kontextust teremt, címlapon. Tananyag hangulatkeltésből. Jó terep, mert szinte mindenkinek volt már kellemetlen, megalázó élménye az egészségügyben. Ezt a rossz érzést kell aztán általános elégedetlenséggé hangolni, és kész az utálkozó hajlam, ami irányt keres.

Vagy szerintetek van VALAMI más, amiről szól a cikk?
http://index.hu/belfold/2014/01/28/a_korhazakkal_minden_rendben_van/

lotte írta... [Válasz erre...]

Én is olvastam, szóról szóra azt gondolom.

Névtelen írta... [Válasz erre...]

En soha nem szulnek az irononek meg teljesen igaza van

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...