Szerző: Lotte
Móni, a póni tragikomikus sztorija után (a rokkant ló pillanatnyilag szétboncolva várja bátyám garázsában a gyógyító beavatkozást) esssék szó egy sikerültebb ajándékról is.
A mi "középsőnk", Tüskeböki sok kis osztálytársával ellentétben úgy kezdte szeptemberben az első osztályt, hogy nem tudott még olvasni - nem erőltettük, elvégre azért van az iskola, hogy ott veselkedjen neki az ember gyereke az írás-olvasás tudományának. Úgy esett, hogy nem egy hagyományos metódussal dolgozó tanító néni osztályába került, Edit néni ugyanis a Meixner-módszerre esküszik, azzal okítja a hozzá járó huszonvalahány nebulót. Kissé macerásabbnak tűnik ugyan a haladás, mint kilencéves "nagyfiam" egyszerű olvasókönyve alapján - itt képeket, betűket, szótagokat vagdos, borítékokat rendezget és ragasztgat szülő, gyerek - de a kényelmetlenségek ellenére bizalommal fogadtuk a módszer hatékonyságát szenvedéllyel ecsetelő, tapasztalt tanító néni döntését.
Biztos, hogy így is meg lehet tanulni olvasni, lényeg, hogy szeressen is majd olvasni az a kisgyerek. Mindig izgalmas időszak, amikor egy gyerek számára a betűk megismerésével kinyílik a világ. Tüskeböki most, hogy néhány bötű kivételével közeli barátságba került a korábban értelmetlen írásos jelekkel, mindent olvas, válogatás nélkül.
Ez persze, újra elvezet ahhoz a felismeréshez, hogy az utcán idegen szavak tömege vesz bennünket körül, melyek kibogarászása nem sok élvezetet rejt egy hétévés kisfiú számára. Anya, mi az hogy "office to let", és az hogy "sales"? (Üdítő kivétel olyan reklámfelületet találni, melyen legalább értelmes magyar feliratok akarnak ránk tukmálni valamit.)
A Jézuska persze jól tudta, hogy Tüskeböki megérett első önálló olvasmányélményére, s két kis rövid, könnyen olvasható könyvecskét is hagyott a fa alatt a mi kis elsősünknek. Nem gondoltam, hogy a Star Wars-lego és az Angry Birds-társasjáték mellett (figyelem, a játéknevek sem magyarul használatosak!) az első napokban egyáltalán figyelmet szentel majd a Bajkeverő majom és Rosszcsont Peti történeteinek. De örömmel újságolom, tévedtem.
Magától, nógatás nélkül kezdte őket hangosan, szótagolva olvasni. Micsoda öröm volt a kis arcán, ahogy lassacskán értelmes (helyenként egész bonyolult, összetett) mondatokká, aztán igazi történetekké álltak össze a szavak! Sose hittem volna, hogy egy bárgyú mese hallgatása ekkora örömet okoz majd nemcsak neki, nekem is...
Ígéretes kezdés az olvasó emberré válás útján - most már "csak" nem lenne szabad elrontani.
Móni, a póni tragikomikus sztorija után (a rokkant ló pillanatnyilag szétboncolva várja bátyám garázsában a gyógyító beavatkozást) esssék szó egy sikerültebb ajándékról is.
A mi "középsőnk", Tüskeböki sok kis osztálytársával ellentétben úgy kezdte szeptemberben az első osztályt, hogy nem tudott még olvasni - nem erőltettük, elvégre azért van az iskola, hogy ott veselkedjen neki az ember gyereke az írás-olvasás tudományának. Úgy esett, hogy nem egy hagyományos metódussal dolgozó tanító néni osztályába került, Edit néni ugyanis a Meixner-módszerre esküszik, azzal okítja a hozzá járó huszonvalahány nebulót. Kissé macerásabbnak tűnik ugyan a haladás, mint kilencéves "nagyfiam" egyszerű olvasókönyve alapján - itt képeket, betűket, szótagokat vagdos, borítékokat rendezget és ragasztgat szülő, gyerek - de a kényelmetlenségek ellenére bizalommal fogadtuk a módszer hatékonyságát szenvedéllyel ecsetelő, tapasztalt tanító néni döntését.
Biztos, hogy így is meg lehet tanulni olvasni, lényeg, hogy szeressen is majd olvasni az a kisgyerek. Mindig izgalmas időszak, amikor egy gyerek számára a betűk megismerésével kinyílik a világ. Tüskeböki most, hogy néhány bötű kivételével közeli barátságba került a korábban értelmetlen írásos jelekkel, mindent olvas, válogatás nélkül. Ez persze, újra elvezet ahhoz a felismeréshez, hogy az utcán idegen szavak tömege vesz bennünket körül, melyek kibogarászása nem sok élvezetet rejt egy hétévés kisfiú számára. Anya, mi az hogy "office to let", és az hogy "sales"? (Üdítő kivétel olyan reklámfelületet találni, melyen legalább értelmes magyar feliratok akarnak ránk tukmálni valamit.)
A Jézuska persze jól tudta, hogy Tüskeböki megérett első önálló olvasmányélményére, s két kis rövid, könnyen olvasható könyvecskét is hagyott a fa alatt a mi kis elsősünknek. Nem gondoltam, hogy a Star Wars-lego és az Angry Birds-társasjáték mellett (figyelem, a játéknevek sem magyarul használatosak!) az első napokban egyáltalán figyelmet szentel majd a Bajkeverő majom és Rosszcsont Peti történeteinek. De örömmel újságolom, tévedtem.
Magától, nógatás nélkül kezdte őket hangosan, szótagolva olvasni. Micsoda öröm volt a kis arcán, ahogy lassacskán értelmes (helyenként egész bonyolult, összetett) mondatokká, aztán igazi történetekké álltak össze a szavak! Sose hittem volna, hogy egy bárgyú mese hallgatása ekkora örömet okoz majd nemcsak neki, nekem is...
Ígéretes kezdés az olvasó emberré válás útján - most már "csak" nem lenne szabad elrontani.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése