Szerző: Lotte
Elsodort a karácsonyi készülődés, sosem tudom megállni, hogy ne legyen tisztaság ilyenkor, hogy ne legyen ünneplőbe öltöztetve a lakás, a terasz és az asztal, amire pedig jó falalatok kívánkoznak. Mindez időigényes, növekvő pocakommal meglehetősen fárasztó is. Mégis szeretem ezt az időszakot.
Ideális persze, úgy lenne a készület, ha mindez zenét hallgatva, békében, mosolygós kedvvel történne. Nos, a helyzet korántsem ez...
A téli szünet kitörésével csemetéink ugyanis szabályos háborús övezetté nyilvánították a házunkat. Velünk is sokat perelnek, de alapvetően egymással hadakoznak, a testvéri szeretet jegyében dúlnak-fúlnak a legváltozatosabb okok miatt, minden lehetséges formációban.
Megszoktuk már a "Menj már, innen!", "Fogd be!", "Idióta vagy!", "Te még semmit sem tudsz!" típusú kiáltozásokat - bár az ajándékba kapott libamájjal bíbelődve egy bizonyos dózis után így is késként forognak indulatos szavaik a szívemben - ennyit a békés készülődésről...
De tegnap előtört harmadikos fiacskámból az igazi Z-generációs háborgás, miközben egy rajzolóprogrammal próbáltak öccsével együtt hóembert varázsolni a számítógép képernyőjére: "Soha nem akarok veled egy dokumentumba kerülni!!!"
Úgy süvített át a levegőn ez a felkiáltás, hogy nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek: a mögöttes indulat teljesen komoly volt, a sipogó gyerekhanggal előadott, kreatív fenyegetés viszont igazán viccesen hatott. Hát tényleg soha nem akarnak egy dokumentumban kerülni az én fiaim??
Most is itt visszhangzik a fülemben az elvágólagos mondat - nos, ha kések nem is repkednek a levegőben, ilyen szenvedélyesen zajlik mifelénk a "békés" ünnepi készülődés.
Ti hogy vészelitek át ezt a felfokozott időszakot?
Elsodort a karácsonyi készülődés, sosem tudom megállni, hogy ne legyen tisztaság ilyenkor, hogy ne legyen ünneplőbe öltöztetve a lakás, a terasz és az asztal, amire pedig jó falalatok kívánkoznak. Mindez időigényes, növekvő pocakommal meglehetősen fárasztó is. Mégis szeretem ezt az időszakot. Ideális persze, úgy lenne a készület, ha mindez zenét hallgatva, békében, mosolygós kedvvel történne. Nos, a helyzet korántsem ez...
A téli szünet kitörésével csemetéink ugyanis szabályos háborús övezetté nyilvánították a házunkat. Velünk is sokat perelnek, de alapvetően egymással hadakoznak, a testvéri szeretet jegyében dúlnak-fúlnak a legváltozatosabb okok miatt, minden lehetséges formációban.
Megszoktuk már a "Menj már, innen!", "Fogd be!", "Idióta vagy!", "Te még semmit sem tudsz!" típusú kiáltozásokat - bár az ajándékba kapott libamájjal bíbelődve egy bizonyos dózis után így is késként forognak indulatos szavaik a szívemben - ennyit a békés készülődésről...
De tegnap előtört harmadikos fiacskámból az igazi Z-generációs háborgás, miközben egy rajzolóprogrammal próbáltak öccsével együtt hóembert varázsolni a számítógép képernyőjére: "Soha nem akarok veled egy dokumentumba kerülni!!!"
Úgy süvített át a levegőn ez a felkiáltás, hogy nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek: a mögöttes indulat teljesen komoly volt, a sipogó gyerekhanggal előadott, kreatív fenyegetés viszont igazán viccesen hatott. Hát tényleg soha nem akarnak egy dokumentumban kerülni az én fiaim??
Most is itt visszhangzik a fülemben az elvágólagos mondat - nos, ha kések nem is repkednek a levegőben, ilyen szenvedélyesen zajlik mifelénk a "békés" ünnepi készülődés.
Ti hogy vészelitek át ezt a felfokozott időszakot?
4 megjegyzés:
Minden nap valaki más hány, ezzel együtt minden nap lejjebb tesszük a lécet.
A gyerekek nagyon lefáradtak a közösségben, nálunk is előtört a poszt-óvodás agresszió, értelmezhetetlen kitörések, és tesóháború megy ezerrel.
Egész évben egészségesek voltunk, és meggyőződésem, ha egy héttel hamarabb jön a szünet, azok is maradunk. Szóval mentális fáradtság, de azért így is szép.
Óh, szegények! Hányásmentes Karácsonyt, egészséges tesóháborút kívánok!
Mire vége a szünetnek, egészen jól összeszoknak újra, gondolom nálatok is :) Összességében azonban vagy a kibírhatatlan röhögés, üldözés nyúzás vagy ordítozva veszekedés volt a program, főleg ha hosszas normálisjáték után megemlítettem, hogy mielőtt új dologba kezdenek, pakoljanak össze. Végső elkeseredésemben, ha jó volt az idő kiüldöztem őket az udvarra.
Igen, igen, teljesen így!
És mától újra suli, ovi kezdődhet a "békés" tavaszvárás...
Megjegyzés küldése