2013. december 6., péntek

Esti disputa, a Mikulásra várva

Szerző: Lotte     

Színhely: Mikulás napjának előestéje, a konyhaasztal körül ülve, rajzolgatás közben:

Csupamosoly (5, lelkesen): Képzeljétek, a csoportunkban Imola már tud olvasni.
Busafej (9, kétkedve): Peeersze, képzelem!
Csupamosoly (Busafej felé): De tényleg! Nem hiszed, el??
Busafej (okoskodva): Az nem igazi olvasás, biztos csak egy-két szót tud elolvasni!
Csupamosoly (kétségbeesve): Miért nem hiszed el? Te nem szereted Imolát??
Busafej: Hát annyira, mint mondjuk az emberek a téglát.
Csupamosoly (sírós hangon): A téglát?? Akkor te nem is szereted!
Busafej: Nem azt mondtam, hogy nem szeretem, csak azt, hogy épp annyira szeretem, mint egy téglát.
Csupamosoly (kiborulva, könnyeket potyogtatva): Te tééényleg nem szereted! Megmondom a Mikulásnak!
Busafej (zsörtölődve): Oké, de akkor írja meg az Imola, és olvassa is fel neki!
Tüskeböki (7, a bölcs megmondóember hangján, lezárva a vitát): Hagyjátok már abba, a Mikulás már öreg, nem lát jól, úgysem tudja elolvasni! A krampuszok meg nem jártak iskolába!

 

0 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...