Szerző: Lotte
Tegnap reggel - egy baleset folytán - mintegy kétórás autózás alatt értünk belvárosi munakhelyünkre, volt időnk alaposan körebnézni négy, utunk során érintett agglomerációs településen is. Az út mentén szabályos rendben követték egymást a fenyőárusok: egy az alvégen, egy a felvégen, s egy a központban. Érthető, alig egy hét múlva Szenteste, ezerrel zajlik a karácsonyi eszközbeszerzés.
Egy sudár kis fenyőt megvenni, majd díszbe- és gyertyafénybe öltöztetni a csengettyű hívó szavára kisgyerekeséknél nem is olyan egyszerű mutatvány. Idén félve meg is pendítettem az enyéimnek, mi lenne, ha kivételesen segítenénk a Jézuskának, s mi vennénk meg és díszítenénk fel a karácsonyfát?
Még végig sem mondhattam a kérdést, azonnal nekem estek (ezúttal teljes egységben felsorakozva!), hogy mit képzelek én, a Jézuskának majd segítenek az angyalok! Eszerint idén is Ő és én leszünk az az angyalkák...
Szívesen tesszük, csak épp vannak komoly logisztikai problémáink. A fenyőt megvenni még csak el tud lopakodni néhány pókkal apuka, kertesházban lakunk, a garázs mögött el is rejtheti a fácskát. De már a talpba szerelés (óh, az ünnep legforróbb pillanatainak egyike!) macerás dolog: sötétben, zseblámpával nehézkes, s magában rejti néhány ujj sérülésének kockázatát. Miután pedig nálunk mindig minden az utolsó pillanatban történik, december 24-én napközben, három felajzott és élesre állított érzékszervű gyerkőc árgus tekintete mellett ugyancsak nagy feladvány úgy irányítani az eseményeket, hogy apuka közben magányosan vagdoshassa a fa törzsét (vagy a kezét).
De ha még ezzel meg is volnánk, akkor jön csak a java! Vajon miképp kerül a nappaliba és hogyan lesz feldíszítve a mi kis (általában gigantomániám miatt plafonig érő) fánk? Mikor még csak csecsemőink voltak, felismerve a nehézségeket, bevezettük templomunkban a karácsonyvárást Sznteste délutánján - a nagyszülőkkel eljöttek a falu gyerkőcei, mi meg énekeltünk, verset, mesét mondtunk nekik, hogy közben odahaza minden szépen elkészülhessen. Igen ám, de közben a mi csemetéink is megnőttek, ideje lenne átadni a stafétát, hogy ne a kertben kelljen öt után fagyasztani a gyerekeket mindenféle hülye (és átlátszó) indokkal, miközben odabent kapkodunk fűhöz-fához. De az már csak úgy van, hogy az önként vállalat feladatok ragaszkodnak az emberhez, mint beteg szilva a fájához, idén is elnyertük magunknak a délutáni szeánszot.
Marad tehát a zsonglőrködés.
Ti hogyan csináljátok? Nálatok hogy kerül a karácsonyfa a nappaliba?
Tegnap reggel - egy baleset folytán - mintegy kétórás autózás alatt értünk belvárosi munakhelyünkre, volt időnk alaposan körebnézni négy, utunk során érintett agglomerációs településen is. Az út mentén szabályos rendben követték egymást a fenyőárusok: egy az alvégen, egy a felvégen, s egy a központban. Érthető, alig egy hét múlva Szenteste, ezerrel zajlik a karácsonyi eszközbeszerzés.
Egy sudár kis fenyőt megvenni, majd díszbe- és gyertyafénybe öltöztetni a csengettyű hívó szavára kisgyerekeséknél nem is olyan egyszerű mutatvány. Idén félve meg is pendítettem az enyéimnek, mi lenne, ha kivételesen segítenénk a Jézuskának, s mi vennénk meg és díszítenénk fel a karácsonyfát?
Még végig sem mondhattam a kérdést, azonnal nekem estek (ezúttal teljes egységben felsorakozva!), hogy mit képzelek én, a Jézuskának majd segítenek az angyalok! Eszerint idén is Ő és én leszünk az az angyalkák...
Szívesen tesszük, csak épp vannak komoly logisztikai problémáink. A fenyőt megvenni még csak el tud lopakodni néhány pókkal apuka, kertesházban lakunk, a garázs mögött el is rejtheti a fácskát. De már a talpba szerelés (óh, az ünnep legforróbb pillanatainak egyike!) macerás dolog: sötétben, zseblámpával nehézkes, s magában rejti néhány ujj sérülésének kockázatát. Miután pedig nálunk mindig minden az utolsó pillanatban történik, december 24-én napközben, három felajzott és élesre állított érzékszervű gyerkőc árgus tekintete mellett ugyancsak nagy feladvány úgy irányítani az eseményeket, hogy apuka közben magányosan vagdoshassa a fa törzsét (vagy a kezét).
De ha még ezzel meg is volnánk, akkor jön csak a java! Vajon miképp kerül a nappaliba és hogyan lesz feldíszítve a mi kis (általában gigantomániám miatt plafonig érő) fánk? Mikor még csak csecsemőink voltak, felismerve a nehézségeket, bevezettük templomunkban a karácsonyvárást Sznteste délutánján - a nagyszülőkkel eljöttek a falu gyerkőcei, mi meg énekeltünk, verset, mesét mondtunk nekik, hogy közben odahaza minden szépen elkészülhessen. Igen ám, de közben a mi csemetéink is megnőttek, ideje lenne átadni a stafétát, hogy ne a kertben kelljen öt után fagyasztani a gyerekeket mindenféle hülye (és átlátszó) indokkal, miközben odabent kapkodunk fűhöz-fához. De az már csak úgy van, hogy az önként vállalat feladatok ragaszkodnak az emberhez, mint beteg szilva a fájához, idén is elnyertük magunknak a délutáni szeánszot.
Marad tehát a zsonglőrködés.
Ti hogyan csináljátok? Nálatok hogy kerül a karácsonyfa a nappaliba?
5 megjegyzés:
Mi bevezettük a 24.-e reggeli ajándék osztást. Mindig éjszaka díszítettük fel a fát. Ez teljesen bevált, nem volt nyűgös az esti családi vacsora se, hogy nem akarnak enni mert inkább játszanának a fa körül, addigra már kijátszották napközben magukat.
Miután elég nagyok lettek ahhoz,h ne egyék meg a girlandot,azt mondtuk nekik,h az angyalkák a pici babák fáit díszítik,a nagyokat pedig megkérik,h segítsenek nekik,és díszítsék fel a családjuk karácsonyfáját.Hatalmas az öröm így is,apa mosdik anya főz,na jó,apa díszít a sereggel,anya küzd a kacsával és a bejglivel anélkül,h a sok jószándékú segítő még nagyobb káoszt csinálna a 2 négyzetméteres konyhában.És amikor kész a fa,anya megcsodálja,és ámul.:)
Miért nem jártok vonattal?:-)
Elmegyünk sétálni, is mire visszajövünk, a karácsonyfa ott van a nappaliban.
Idén kicsit rázósabb volt, mert kitalálták, hogy mindenki jöjjön..A legizgalmasabb, hogy tényleg megszólal egy csengőhang, amikor kint vagyunk mindannyian a konyhában és mindenki hallja, hogy odabent valaki csenget...
Megjegyzés küldése