2013. november 26., kedd

A családi szennyes

Szerző: Lotte   

Ha van valami, ami lelomboz a házimunkák közül, na, az az ötünk koszosodó ruhaneműinek végtelen körforgása: nem elég hogy mosni, teregetni, vasalni, válogatni és helyére pakolni kell minden egyes használatba került darabot, de reggelente tuszkolhatom is rá a gyerekekre saját kezűleg a ruháikat – ha nem akarunk nagyon elkésni. De este sem jobb a helyzet, mert rángathatom le róluk ugyanezeket  -  ha szeretném, hogy végre fürdőkádba (és az alagút végén fényt villantva ágyba) kerüljenek, és legyen egy icipici csend körülöttünk.
A családi szennyest teregetni nem elegáns dolog, de mégiscsak idegesítő, hogy egy gatyát kétszer nem tudok ráadni egy gyerekre, mert mindig saras, festékes, füves, kakaós, agyagos vagy akármilyen lesz. (A felsőkkel már nem is bosszantom magam, azokat – főképp, hogy szépen növöget a hasam – magam is szinte mindig összekoszítom. Tényleg, ti is folyton leettétek magatokat terhesen, vagy csak én vagyok ilyen béna?)



Ő pedig ingben jár, na, az a másik kedvenc. Miután férjecskémnek nap, mint nap puccban kell mennie dolgozni, ezeknek a vasalására heti lelki felkészülést tartok. Legalább egy finom tejeskávé vagy valami dögös zene kell mellé, különben nem tudom kellőképpen átélni a gondos feleség szerepét, aki  makulátlanra hordhatóra vasalja ura gyűrött ingeit.
A folyamat nyáron is bosszantó a sok nehezen vkezelhető lenvászon cucc miatt, a tél viszont azzal tesz rá egy lapáttal, hogy a mennyiséget löki meg alaposan: jóval több és nagyobb méretű göncöt kell mosni, vasalni.  Ráadásul – mosókonyha híján – a lakásunk ilyentájt tényleg olyan mint egy mosoda: mindig öblítő illattal teli, s kerülgethetjük a roskadásig pakolt szárítókat, amik alá előszeretettel másznak be a gyerekek „kuckósodni”. 
Mire pedig a ruhaszárítóról a holmik a vasalatlanok terebélyesedő halmába vándorolnak, már dübörög is újra a mosógép centrifugája és érkezik a következőadag vizes ruha... De az igazán kiborító az, mikor azt hiszed, legalább idiglenesen kiürült a szennyestartó, ám mikor kinyitod a mosógép ajtaját a rettegett kép tárul eléd: egy zseb mélyén maradt papírzsepi lekapargathatatlanul és észre nem vehetetlenül végigterült minden egyes göncön. És kezdődhet újra az egész! Brrr..
Egyedül a kisbabaruhák rendezgetését várom már, azok talán még az én keményített szívemet is megolvasztják majd…

7 megjegyzés:

Kriszti írta... [Válasz erre...]

Engem nem is a mosás borít ki,hanem a fél pár zoknik misztikus eltűnése.A gyerekek lába fejenként kettő,tehát a zokni is,de valahogy a lábuk és a száraz zoknik halma között egy csomó zokni átlép egy párhuzamos dimenzióba.Próbáltam én mindent,a gyerekenként bemutatott hiánytalan pár koszos zokni minden este,a zoknipárosítót,a fenyegetőzést,miszerint a zsebpénzükből kapnak új zoknikat-de nem használt.Nincs erre valami bombabiztos megoldás????

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Ha ez vigasztal, én nem csak kismamaként eszem le magam. Alapvető megfigyelésem, hogy valahányszor csinosabb és/vagy frissen mosott ruha van rajtam, a soron következő étkezés során azonnal leeszem. Ha netán ez nem sikerül, akkor valamelyik gyerekem törli belém a ragacsos mancsát.

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Lehet kapni olyan ingeket amiket nem kell vasalni. Kicsit drágább, de szerintem megérdemel ennyi "luxust" egy 4 gyermekes Magyar Édesanya!:-))

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Milyen kedves ez az előző hozzászóló :) Mondjuk én még sosem találkoztam ezzel a csoda inggel.

Nálunk a különös és kivételes események közé tartozik az, ha üres a szennyeskosár. Babaruhákat tényleg jó mosni, én nem is tudnám elképzelni a szárítóinkat úgy, hogy nem lóg rajta egy-két body, meg rugdalózó. Hogy fognak hiányozni ezek a ruhadarabok pár év múlva :)

Réka

FiloSzofi írta... [Válasz erre...]

Nekünk van ilyen ingünk (bügelfrei, ha jól mondom), de kell vasalni. Legfeljebb könnyebb valamivel.

Egyébként ez a téma engem is nagyon érint, a ruhák állandó cirkulációja mindig erős civilizációkritikát vált ki belőlem, hogy vajon normális-e, hogy több idő menne el a ruhákra mint az emberekre?

lotte írta... [Válasz erre...]

A zoknik hasonlóan viselkednek a kesztyűkhöz, azok is mindig megárvulnak, de ott legalább érthetőbb a folyamat: kiesik a zsebből, ottmarad valahol stb. De a zokni?? Ritkán szoktunk fél pár zokniban hazajönni... Az ágyak mögött nagytakarításkor lehet ugyan találni egyet-egyet, de közel sem annyit, ahány megözvegyült.
Na, igen, a "Bügelfrei" ingek - a gyártók próbálkoztak, elismerem, könnyebb is vasalni, no de azért vasalás nélkül belebújni...
Szofi filozófiai síkra helyezte át a témát, és igaza van! Normális-e, hogy több időt pazarolunk ruhákra, mint azokra, akik miatt készült?

a mesélő írta... [Válasz erre...]

Ha majd egyszer lesz egy szép új nagy házunk két dolog biztos lesz benne, ami itt nincs 1./ mosó-vasaló szárító helyiség tévével és 2./ gardrób, egy a gyerekeknek is külön!
Ezek nélkül nagycsaládosan nagyon nehéz létezni én a télben ne is a sötétet és a hideget utálom, hanem a sok mosást és, hogy együtt élünk a szárítókkal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...