Szerző: Lotte
Gyerekkorától a politika bűvkörében él, mégsem akart soha politikus lenni. Az Este című politikai háttérműsor riportere, az M1 híradós műsorvezetője most új oldaláról mutatkozik be: lóra pattanva a hétvégi Nemzeti Vágta sztárfutamában szurkolhatunk neki. Szöllősi Györgyivel beszélgettünk.
Gyerekkorától a politika bűvkörében él, mégsem akart soha politikus lenni. Az Este című politikai háttérműsor riportere, az M1 híradós műsorvezetője most új oldaláról mutatkozik be: lóra pattanva a hétvégi Nemzeti Vágta sztárfutamában szurkolhatunk neki. Szöllősi Györgyivel beszélgettünk.
Kicsit rázós volt ez a nyár. Költöztünk.
Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam. Azért jutott egy kevés idő a pihenésre is,
mint minden évben most is voltunk Balatonlellén, kedvenc balatoni városomban.
Elvonási tüneteim nem voltak, mert igaz, hogy az Este elment nyári szünetre
július 17-től, de híradó volt. Így azért nem maradtam hírek nélkül.
Néhány nap és másodszor is
megméreted magad a Nemzeti Vágta jótékonysági sztárfutamán. Milyen volt a
felkészülési időszak?
Időben ugyanannyi, mint egyébként, mert
heti kétszer mindig elmegyek lovagolni. Az edzés viszont teljesen más! Egészen
más felkészülést igényel a vágta, egyszerűen máshogy kell ülni a lovon. Persze
a lónak is fontos ez, hogy bírja szusszal az 1200 métert, nem akármilyen
gyorsaságban.
Trokán Nóra az egyetlen lány még rajtam
kívül, aztán ott lesz Kaszás Géza, ő már igazán rutinos vágtázónak számít, Homonnay
Zsolt, aki az idén debütál és Ungvári Miklós olimpiai ezüstérmes cselgáncsozó.
Tényleg a HÉV-ről pattantál
le egy gimis osztálytársaddal először lovagolni? Elmeséled, hogy történt?
Tényleg! Mindig is
akartam lovagolni, de sosem volt rá lehetőségem. Az egyik osztálytársam
Szentendrén lakott, és amikor kimentünk hozzá, észrevettem a HÉV-ről egy
lovardát. Megbeszéltük, hogy azonnal leszállunk és megkérdezzük, hogy lehet-e
lovagolni. Ukrán lovasok voltak, nem is beszéltek jól magyarul, persze nem
engedtek minket csak egyszer felülni, de nagy élmény volt, bár azért nem itt
kezdődött az én lovaglásom.
A lovaglás nekem – külső
szemmel - nagyfokú szabadságélményt jelent, mikor az ember újra kézzelfoghatóan
a természet részévé válhat. Téged mi vonz benne?
Érdekes, sok embernek ez jut eszébe róla,
de nem ez. Sőt, engem, miután már lovagolok 12 éve, éppen ez riaszt inkább. Még
most is rémisztő tud lenni, amikor terepen a nagy szabadságélménybe
belefeledkezve beindul egy ló. Néha úgy érzem, csak a Jóisten kezében vagyok.
Na, ezt nem annyira szeretem. Ezért nem is az én műfajom egyébként a vágta sem,
de hát így alakult. Nem díjugratásban kell megmérettetnünk magunkat, pedig azt
szívesebben tenném, nem izgulnék ennyire, mint most. De hogy válaszoljak is a kérdésre. Egyszerűen
a lovak vonzottak, mindig is imádtam őket. Vágytam rá, hogy egy lóval együtt
csináljak valamit, hiszen azért a lovaglás és a lovassportok arról is szólnak,
hogy milyen a kapcsolata az embernek és lónak. Ez izgalmas. Persze hihetetlenül
jó sport is. Azért nem úgy van, ahogy sokan gondolják, hogy jaj, hát az nem is
sport, mert úgyis a ló visz. Hát nem. Egy-egy edzés után még most is alig tudok
lábra állni.
A férjem nem. Nem érdekli, inkább tart a
lovaktól. A kislányomat viszont viszem. Bár már óvodás, így csak a nyári
szünetben jön velem. Ő is felül a lóra és nagyon élvezi. Szeretni fogja.
Sok kiváló televíziós
kacérkodott a színjátszással kamaszként, te is drámatagozatos középiskolába
jártál, aztán dolgoztál is a Madách Színházban. Mindkét pálya mögött ott sejlik
a feszítő közlésvágy. Miért döntöttél úgy, hogy ezt a benned lévő ambíciót és tehetséget
végül a médiában kamatoztatod?
Ez így van. Három éves korom óta színész
akartam lenni, de nyilván csak azért, mert gyerekként mit gondolsz, hol lehet
szerepelni? Hát a színházban. Biztos vagyok benne, hogy anyukám fertőzött meg.
Pedagógus és valami iszonyú sok verset-mesét-éneket tanított meg nekem. Én
voltam a felnőttek szórakozása, ha összejöttünk. Megnyomták a „gombot” én meg
csináltam, amit kértek. Énekeltem, táncoltam, teljesen mindegy. Ezért aztán
valahogy egyértelmű volt a dráma tagozat, aztán a színművészeti, pedig ha már
akkor kicsit jobban odafigyelek saját magamra, rájöhettem volna, hogy nem, ez
nem nekem való. Szerencsére azért rájöttem időben és egy próbálkozás után nem
jelentkeztem többet a színművészetire. Sokkal jobban érdekelt a politika, akkor
kezdtem gondolkodni politológia, vagy történelem szakon, de már középiskolában
megfertőzött a média is. Az viszont egyértelmű volt, hogy híradósnak
jelentkezem, életem első televíziós állás-jelentkezésekor. Ez 1999-ben volt a
Satelit televízióban.
Valahol azt nyilatkoztad,
hogy családi örökséged a hírek iránti kíváncsiság. Én is úgy nőttem fel, hogy
ha elkezdődött a híradó, nekünk gyerekeknek nem volt apelláta, teljes csöndbe
kellett maradnunk. Nálatok is hasonló volt a helyzet? Otthon a vasárnapi
ebédnél nagy politizálások zajlottak gyerekkorodban?
Igen, abszolút. Ha híradó volt, akkor azt
mindig nézni kellett. Később persze már érdekelt is. A politizálás is megvolt,
keresztapám, apukám, nagypapám… sorolhatnám.
Kiválóan interpretálod a híreket
híradósként, remekül elemzel és kérdezel az Estében. Sosem akartál alakítója is
lenni a politikának?
Nem. Tényleg nem jutott még csak eszembe
sem.
Aki intenzíven követi a
politika alakulását, annak nyilván kiforrott véleménye is van az eseményekről.
Mi a stratégiád a kérdezésnél, hogyan lehet objektivitásra és méltányosságra
törekedni? Vannak tanulható technikái ennek a rendkívül nehéz és izgalmas műfajnak?
Persze vannak. De az a legjobb szerintem,
ha magad jössz rá a dolgokra, hiszen mindenkinek a stílusa más és más.
Méltányosságra nem igazán törekszem, legalábbis ez eddig még nem jutott eszembe
egy beszélgetés előtt sem, objektivitásra annál inkább. Egyébként, ha meg van a
téma és meg van a vendég, akkor először megpróbálok kilépni a szerepemből és
olyan szempontból megnézni a témát, mintha semmit sem tudnék róla. Sokszor
félrevihetnek a fél információk, vagy a saját vélemény. Elképzelem, hogy mit kérdezne
tőle a néző, mi az, ami érdekli ebből a témából. Aztán persze nekiállok és felkészülök
rendesen. Ez nálam elég sok időt vesz igénybe. Minden nap, ha Este van, már
11-kor kezdek és sok-sok órán keresztül készülök egy témára. Persze egészen
másként, ha egy politikus jön és másként, ha egy közéleti, vagy lazább témáról
van szó. A politikust igyekszem szembesíteni a pártjával, vagy saját magával,
az ellentmondásaikkal és mindent megpróbálok, hogy a sablonokat, a
mellébeszélést megakadályozzam. Hát őszintén? Több-kevesebb sikerrel.
Kislányod belenőtt abba,
hogy az anyukáját mindenki ismeri, gondolom, nem nagyon tudtok úgy bevásárolni,
hogy ne sutyorogjanak a hátad mögött. Megszokható ez a típusú ismertség, nem
zavarja a magánéleted?
Szerencsére nem. Kislányom pedig szerintem
semmit sem érzékel ebből. Maximum annyit foglakozik ezzel, hogy ha lát a
híradóban, akkor odamegy a tévéhez, megsimogat és egy-egy puszit is kapok.
A sok és felelősségteljes
munkát hogyan hangolod össze az anyasággal, a családos élettel? Kire
támaszkodhatsz a feszítettebb napokon?
A legnagyobb támaszom természetesen a
férjem. Igazi erős háttér. Mindenben számíthatok rá. Amióta megszületett
Jázmin, tényleg feszítettebb a tempó, de meg tudjuk oldani. Sokszor váltjuk
egymást, és ha nem én vigyázok rá, akkor az apukájával van. Szakmabeli, így
neki sem szokványos az időbeosztása. Szerencsére így meg tudjuk oldani. De egy
biztos, hogy amióta anya lettem, nagyot változott az életem és én is sokat
változtam. Egy–egy téma sokkal érzékenyebben tud érinteni, illetve már nem
vagyok az a munkamániás, mint régen. Első a család!
„Jó sport a lósport, kell a
kondíció”- énekelte egykor a Bojtorján. Remekül nézel ki, a lovaglással tartod
karban magad vagy valami más sportot is űzöl?
Szerencsés alkatot örököltem a szüleimtől,
anyukám most is úgy néz, ki, hogy sosem hiszik el, hogy nem a nővérem és apukám
sem panaszkodhat. Egyébként világ
életemben sportoltam, fel sem tudom sorolni mennyi mindent csináltam. Most heti
háromszor futok és heti kétszer, vagy háromszor lovagolok. Ez tényleg
karbantart, az biztos, de ez hozzátartozik az életemhez, nagyon hiányozna a
sport, ha nem csinálhatnám. Mondjuk, futni utálok, mert iszonyú unalmas, de nekem
jót tesz, mert legalább leállítom az agyam arra fél órára és megpróbálok
relaxálni közben. Sajnos ez nagy hibám, mármint, hogy túl sok mindent csinálok
egyszerre és túl sok mindent akarok, nehéz leállni… Néha pedig le kell.
Végezetül szeretnénk sok
sikert kívánni a közelgő sztárfutamhoz, s arra kérnénk, hogy oszd meg velünk,
hogy mi mostanság a kedvenc zenéd, amit mondjuk lovon ülve, kikapcsolva a napi
hajtásból szívesen dúdolsz magadban?
Lovon ülve csak az edzőt hallgatom! Futás
közben pedig minden jöhet, mert mindenevő vagyok a zene terén. Nagy kedvencem
Fábián Juli és a Zoohacker és Harcsa Veronika, Quimby, Belga, The Coop, rengeteget
tudnék még írni…
2 megjegyzés:
Kedves Lotte, ne haragudj, hogy itt írok, de sehol nem találtam elérhetőséget Hozzád. Szeretnélek meghívni résztvevőként egy rendezvényre, ezzel kapcsolatban kérnélek, hogy keress meg a rob.smidi@gmail.com címen.
Kereslek!
Megjegyzés küldése