Ki vagy-vagy a mesében?

Szerző: Onleány 

Felfedeznéd az utolsó, sötét toronyszobát is, vagy melóznál a hét törpénél az erdőben?

A melózós szerep jobban illik hozzám. (Lotte)

Ronyózom én mindentől, nem kell hozzá sötét toronyszoba. Inkább jöjjön a hét törpe az összes mocskával együtt. (Fakirma)
Ha a hét törpéhez jutnék, annyira lehangolna, hogy "és mi van, ha most már mindig ez lesz?", hogy akkor inkább a felfedezés. Igaz, hogy nem vagyok túl bátor, de azért az mégiscsak az én palotám lenne, ahol én vagyok a királylány! (Szofi)

Tom Sawyer vagy Bornemissza Gergely?

Bornemissza Gergely! (Lotte) 
Tom Sawyer. ő viccesebb, s mellette nem fenyegetne a megözvegyülés veszélye. (Fakirma)
Hű, én sosem voltam annyira szabad, mint Tom. Igazából halálra stresszel a rosszalkodás, ha azzal konfrontálódni is kell. Lehet, hogy inkább a törökök, mint szívinfarktus a lebukásveszélytől. (Szofi)

Mesét versben vagy csak a próza?

Egyik kedvencem a Nap születése című verses mesekönyv. Szellemes, játékos, a gyerekek is nagyon élvezik. (Lotte) 
Szeretem a versikéket, főleg, ha bugyutácskák. Kedvencem a didaktikus, népokító műfaj. Ismeritek például Lompos Katát, akit a sok rosszaság után elüt egy autó, mert körülnézés helyett olvas az úttesten? Zseniális! (Fakirma)

Szívesebben olvasom a mesét prózában, de a legnagyobb hallgató-élményeim versekhez kötődnek. Márkus László tolmácsolásában a Bárány Boldizsár, vagy Básti Lajostól a Toldi (bár az nem mese, de mi úgy hallgattuk). Meg egész kiskoromból aputól a Petike, az Arany Lacinak, a Juliska elbujdosása, vagy a Családi kör, Három nyulak. Ezeket külön számítottam a rendes versektől, ezeket mesélni kértem. (Szofi)

Szereted a béna szalmaembert, vagy csak királyfi jöjjön?
Az ilyen szerencsétlenek a kedvenceim, nem idegesít Füles sem a Micimackóból. (Lotte)

Az életben elég sok szalmaemberrel találkozom, most már szívesen összefutnék egy királyfival is. (Fakirma)
Én nem finomkodtam annyit, egyértelműen a királyfik érdekeltek. Hanem később, mikor magamban is felismertem a szalmaembert, na, akkor kezdtek érdekelni. (Szofi)

Felmásznál az égig érő paszulyon, vagy soha?

Fú, az égig érő paszuly, az igen! Ahhoz azt hiszem összeszedném minden erőm, minden bátorságom, egy életem, egy halálom, elindulnék! (Lotte)
Jaj, dehogy, legfeljebb, ha akadna egy lift. Még az se lelkesít, hogy mire felérnék, valószínűleg az összes narancsbőr eltűnne a fenekemről. (Fakirma)
Ez a mese mindig zavarba ejtett! Elhagyni a Földet még hagyján, de aztán be kell mászni egy lyukon, és el kell engedni, vége a paszulynak, nincs köldökzsinór! Na, ez a para! Meg rohanni vissza lyukhoz, nyomomban a sárkány, akit megloptam, időben lemászni, fogni a baltát, kivágni a paszulyt, ez sokkal durvább, mint bármilyen uncsi üldözéses jelenet valami akciófilmben! De ami még ennél is durvább : látni felnőni a paszulyt a kertemben, és nem felmászni rajta. Ha mindig ott állna, mondjuk a főtéren, az más: nem menne fel senki, de nagyon örülnénk neki. (Szofi)