Szerző: Lotte
Létezik vajon?
 |
| Lázadóangyal |
Örök kérdés. Sok értelme talán nincs is, mégis jól esik néha eltipródni rajta.
A vasárnapi ebédet kavargatva kapcsoltam be tegnap a Kossuth Rádiót (tényleg, ti hallgattok főzés közben rádiót, én úgy két éve kaptam egy pöpec falra szerelhető készüléket, nagyon szeretem!), ahol ezt az örökzöld témát boncolgatták.
A vasárnapi ebédet kavargatva kapcsoltam be tegnap a Kossuth Rádiót (tényleg, ti hallgattok főzés közben rádiót, én úgy két éve kaptam egy pöpec falra szerelhető készüléket, nagyon szeretem!), ahol ezt az örökzöld témát boncolgatták.
Az összeállításból kiderült, olasz napilapok foglalkoztak az elmúlt hetekben a férfi és nő közötti barátság létezésének kérdésével. Az országos felmérésből és a körülötte fellángoló parázs vitából az a megállapítás vonható le, hogy az idősebb generáció, (45-50 fölött - bocs mindenkitől, de itt húzták meg a határt) alapvetően nem hisz benne, különösen a déli, hevesebb vérmérsékletű olasz férfiak; míg a fiatalabbak (férfiak és nők is) jóval optimistábbak az ellenkező neműek közötti barátság létezését illetően.
Próbáltam végigpörgetni az életemet, mit is igazolnak vajon saját tapasztalataim?
A rántott hús sütögetése közben alapos önvizsgálatot tartva megállapítottam, hogy alapvetően szeretem a férfiak társaságát, valahogy mindig könnyebben kijöttem velük, mint a lányokkal: nem kellett annyi tiszteletkört futni, nem volt annyi félreértés és sértődés, hamarabb jutottunk el lényegibb dolgok megbeszéléséhez, mint általában a velem azonos neműekkel. Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy igazi barátságot mégiscsak lányokkal (kevéssel, de stabilan) kötöttem. Ugyanis előbb vagy utóbb eljött a pillanat, hogy a működőképesnek tűnő kapcsolat egyensúlya megbomlott: egy új szerelmi kapcsolat a láthatáron vagy az egyik félben megszülető, már nem is annyira baráti érzés rendre felülírta az önzetlen barátság képletét. Aztán vagy lassacskán elsorvadtak vagy látványosan kimúltak ezek a próbálkozások.
Eközben a lányok maradtak, s köszönik, azóta is jól vannak.
Mióta férjhez mentem és sorra születtek a gyerekek kiúsztak a láthatárról az egykori fiú barátok: akinek még nem volt családja, kínosan érezte magát egy anyukával, aki pedig maga is családos lett, elsodorta az új élethelyzet.
A lányok férjezetten is, anyukaként is maradtak.
Az én életem tehát nem igazolta a tartós fiú-lány barátság létezését. És a tiétek?
A lányok férjezetten is, anyukaként is maradtak.
Az én életem tehát nem igazolta a tartós fiú-lány barátság létezését. És a tiétek?
5 megjegyzés:
Hű, Lotte, ezen már én is sokat gondolkodtam. Sokáig állítottam, hogy persze, van, aztán meginogtam, aztán most megint azt mondom, hogy van, csak más a dinamikája, más az egész.
Tényleg átszánt rajta a másik nemhez való viszony, ezért a gyakorlata nem lehet olyan konstans, mint az egyneműeknél.
Tényleg más nekünk, mint az idősebb korosztálynak, mert több olyan élethelyzet adódik, ahol mélyebben megismerhetünk fiúkat anélkül, hogy "kompromittálnánk egymást". Egyszerűen többet vagyunk együtt szabadon, és mindenkivel azért mégsem lehet összeszűrni a levet:)
Valami olyasmit szűrtem le magamnak, hogy aki nem cimbora, hanem barát, azzal néha el kell távolodni, hagyni kell egymást. Ilyenkor ki vagyunk kapcsolva egymásnak, csak a vészhívó működik, és ez nem árulás.
Teljesen más, mint egy igazi lánybarátság, de barátság, mert mi más?
hát én is csak vesztettem, sokakat már az életben :( vagy ki tudja, talán egy van, az első és egyetlen, a gyerekkori szomszédfiú,aki maradt, igaz, egy ideje csak tízévente találkozunk. De tudom, hogy ő tényleg barát, az nem vitás. Én azt hiszem nekem egy reményem van, hogy a fiaim lesznek a fiúbarátaim az életben,főleg a Zénó.
nekem vannak fiú barátaim, igaz ezekben a kapcsolatokban mindig - akár titkoljuk, akár nyiltan játszunk vele - benne van az erotikus dimenzió is. Nekem ez egy plusz izgalom, kihívás, vagy micsoda. Szeretek a barátságaimban is nő lenni vihogósan, cinkosan (nőkkel), titokzatosan, ellenpólusként (férfiakkal). Nekem mindkettő barátságot jelent és az egyik se végződik törvényszerűen elhidegüléssel vagy ágybabújással:)
Megjegyzés küldése