Hétfői adásszünet - Szöllősi Györgyivel

Szerző: Lotte

Gyerekkorától a politika bűvkörében él, mégsem akart soha politikus lenni. Az Este című politikai háttérműsor riportere, az M1 híradós műsorvezetője most új oldaláról mutatkozik be: lóra pattanva a hétvégi Nemzeti Vágta sztárfutamában szurkolhatunk neki. Szöllősi Györgyivel beszélgettünk.

Szöllősi Györgyi

Hogy telt a nyarad? Utolértek a televíziós elvonási tünetek?

Kicsit rázós volt ez a nyár. Költöztünk. Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam. Azért jutott egy kevés idő a pihenésre is, mint minden évben most is voltunk Balatonlellén, kedvenc balatoni városomban. Elvonási tüneteim nem voltak, mert igaz, hogy az Este elment nyári szünetre július 17-től, de híradó volt. Így azért nem maradtam hírek nélkül.

Néhány nap és másodszor is megméreted magad a Nemzeti Vágta jótékonysági sztárfutamán. Milyen volt a felkészülési időszak?

Időben ugyanannyi, mint egyébként, mert heti kétszer mindig elmegyek lovagolni. Az edzés viszont teljesen más! Egészen más felkészülést igényel a vágta, egyszerűen máshogy kell ülni a lovon. Persze a lónak is fontos ez, hogy bírja szusszal az 1200 métert, nem akármilyen gyorsaságban.

Vágta közben

Kikkel versenyzel majd a futamban? Milyen eredményre számítasz?

Trokán Nóra az egyetlen lány még rajtam kívül, aztán ott lesz Kaszás Géza, ő már igazán rutinos vágtázónak számít, Homonnay Zsolt, aki az idén debütál és Ungvári Miklós olimpiai ezüstérmes cselgáncsozó.

Tényleg a HÉV-ről pattantál le egy gimis osztálytársaddal először lovagolni? Elmeséled, hogy történt?

Tényleg! Mindig is akartam lovagolni, de sosem volt rá lehetőségem. Az egyik osztálytársam Szentendrén lakott, és amikor kimentünk hozzá, észrevettem a HÉV-ről egy lovardát. Megbeszéltük, hogy azonnal leszállunk és megkérdezzük, hogy lehet-e lovagolni. Ukrán lovasok voltak, nem is beszéltek jól magyarul, persze nem engedtek minket csak egyszer felülni, de nagy élmény volt, bár azért nem itt kezdődött az én lovaglásom.

A lovaglás nekem – külső szemmel - nagyfokú szabadságélményt jelent, mikor az ember újra kézzelfoghatóan a természet részévé válhat. Téged mi vonz benne?

Érdekes, sok embernek ez jut eszébe róla, de nem ez. Sőt, engem, miután már lovagolok 12 éve, éppen ez riaszt inkább. Még most is rémisztő tud lenni, amikor terepen a nagy szabadságélménybe belefeledkezve beindul egy ló. Néha úgy érzem, csak a Jóisten kezében vagyok. Na, ezt nem annyira szeretem. Ezért nem is az én műfajom egyébként a vágta sem, de hát így alakult. Nem díjugratásban kell megmérettetnünk magunkat, pedig azt szívesebben tenném, nem izgulnék ennyire, mint most.  De hogy válaszoljak is a kérdésre. Egyszerűen a lovak vonzottak, mindig is imádtam őket. Vágytam rá, hogy egy lóval együtt csináljak valamit, hiszen azért a lovaglás és a lovassportok arról is szólnak, hogy milyen a kapcsolata az embernek és lónak. Ez izgalmas. Persze hihetetlenül jó sport is. Azért nem úgy van, ahogy sokan gondolják, hogy jaj, hát az nem is sport, mert úgyis a ló visz. Hát nem. Egy-egy edzés után még most is alig tudok lábra állni.

"Anyja lánya"

Kislányod és férjed is veled tartanak, ha lovagolsz vagy ez egy teljesen saját terep?

A férjem nem. Nem érdekli, inkább tart a lovaktól. A kislányomat viszont viszem. Bár már óvodás, így csak a nyári szünetben jön velem. Ő is felül a lóra és nagyon élvezi. Szeretni fogja.

Sok kiváló televíziós kacérkodott a színjátszással kamaszként, te is drámatagozatos középiskolába jártál, aztán dolgoztál is a Madách Színházban. Mindkét pálya mögött ott sejlik a feszítő közlésvágy. Miért döntöttél úgy, hogy ezt a benned lévő ambíciót és tehetséget végül a médiában kamatoztatod?

Ez így van. Három éves korom óta színész akartam lenni, de nyilván csak azért, mert gyerekként mit gondolsz, hol lehet szerepelni? Hát a színházban. Biztos vagyok benne, hogy anyukám fertőzött meg. Pedagógus és valami iszonyú sok verset-mesét-éneket tanított meg nekem. Én voltam a felnőttek szórakozása, ha összejöttünk. Megnyomták a „gombot” én meg csináltam, amit kértek. Énekeltem, táncoltam, teljesen mindegy. Ezért aztán valahogy egyértelmű volt a dráma tagozat, aztán a színművészeti, pedig ha már akkor kicsit jobban odafigyelek saját magamra, rájöhettem volna, hogy nem, ez nem nekem való. Szerencsére azért rájöttem időben és egy próbálkozás után nem jelentkeztem többet a színművészetire. Sokkal jobban érdekelt a politika, akkor kezdtem gondolkodni politológia, vagy történelem szakon, de már középiskolában megfertőzött a média is. Az viszont egyértelmű volt, hogy híradósnak jelentkezem, életem első televíziós állás-jelentkezésekor. Ez 1999-ben volt a Satelit televízióban. 

Valahol azt nyilatkoztad, hogy családi örökséged a hírek iránti kíváncsiság. Én is úgy nőttem fel, hogy ha elkezdődött a híradó, nekünk gyerekeknek nem volt apelláta, teljes csöndbe kellett maradnunk. Nálatok is hasonló volt a helyzet? Otthon a vasárnapi ebédnél nagy politizálások zajlottak gyerekkorodban?

Igen, abszolút. Ha híradó volt, akkor azt mindig nézni kellett. Később persze már érdekelt is. A politizálás is megvolt, keresztapám, apukám, nagypapám… sorolhatnám.

Kiválóan interpretálod a híreket híradósként, remekül elemzel és kérdezel az Estében. Sosem akartál alakítója is lenni a politikának?

Nem. Tényleg nem jutott még csak eszembe sem.

Aki intenzíven követi a politika alakulását, annak nyilván kiforrott véleménye is van az eseményekről. Mi a stratégiád a kérdezésnél, hogyan lehet objektivitásra és méltányosságra törekedni? Vannak tanulható technikái ennek a rendkívül nehéz és izgalmas műfajnak?

Persze vannak. De az a legjobb szerintem, ha magad jössz rá a dolgokra, hiszen mindenkinek a stílusa más és más. Méltányosságra nem igazán törekszem, legalábbis ez eddig még nem jutott eszembe egy beszélgetés előtt sem, objektivitásra annál inkább. Egyébként, ha meg van a téma és meg van a vendég, akkor először megpróbálok kilépni a szerepemből és olyan szempontból megnézni a témát, mintha semmit sem tudnék róla. Sokszor félrevihetnek a fél információk, vagy a saját vélemény. Elképzelem, hogy mit kérdezne tőle a néző, mi az, ami érdekli ebből a témából. Aztán persze nekiállok és felkészülök rendesen. Ez nálam elég sok időt vesz igénybe. Minden nap, ha Este van, már 11-kor kezdek és sok-sok órán keresztül készülök egy témára. Persze egészen másként, ha egy politikus jön és másként, ha egy közéleti, vagy lazább témáról van szó. A politikust igyekszem szembesíteni a pártjával, vagy saját magával, az ellentmondásaikkal és mindent megpróbálok, hogy a sablonokat, a mellébeszélést megakadályozzam. Hát őszintén? Több-kevesebb sikerrel.

Kislányod belenőtt abba, hogy az anyukáját mindenki ismeri, gondolom, nem nagyon tudtok úgy bevásárolni, hogy ne sutyorogjanak a hátad mögött. Megszokható ez a típusú ismertség, nem zavarja a magánéleted?

Szerencsére nem. Kislányom pedig szerintem semmit sem érzékel ebből. Maximum annyit foglakozik ezzel, hogy ha lát a híradóban, akkor odamegy a tévéhez, megsimogat és egy-egy puszit is kapok.

A sok és felelősségteljes munkát hogyan hangolod össze az anyasággal, a családos élettel? Kire támaszkodhatsz a feszítettebb napokon?

A legnagyobb támaszom természetesen a férjem. Igazi erős háttér. Mindenben számíthatok rá. Amióta megszületett Jázmin, tényleg feszítettebb a tempó, de meg tudjuk oldani. Sokszor váltjuk egymást, és ha nem én vigyázok rá, akkor az apukájával van. Szakmabeli, így neki sem szokványos az időbeosztása. Szerencsére így meg tudjuk oldani. De egy biztos, hogy amióta anya lettem, nagyot változott az életem és én is sokat változtam. Egy–egy téma sokkal érzékenyebben tud érinteni, illetve már nem vagyok az a munkamániás, mint régen. Első a család!

„Jó sport a lósport, kell a kondíció”- énekelte egykor a Bojtorján. Remekül nézel ki, a lovaglással tartod karban magad vagy valami más sportot is űzöl?

Szerencsés alkatot örököltem a szüleimtől, anyukám most is úgy néz, ki, hogy sosem hiszik el, hogy nem a nővérem és apukám sem panaszkodhat.  Egyébként világ életemben sportoltam, fel sem tudom sorolni mennyi mindent csináltam. Most heti háromszor futok és heti kétszer, vagy háromszor lovagolok. Ez tényleg karbantart, az biztos, de ez hozzátartozik az életemhez, nagyon hiányozna a sport, ha nem csinálhatnám. Mondjuk, futni utálok, mert iszonyú unalmas, de nekem jót tesz, mert legalább leállítom az agyam arra fél órára és megpróbálok relaxálni közben. Sajnos ez nagy hibám, mármint, hogy túl sok mindent csinálok egyszerre és túl sok mindent akarok, nehéz leállni… Néha pedig le kell.

Végezetül szeretnénk sok sikert kívánni a közelgő sztárfutamhoz, s arra kérnénk, hogy oszd meg velünk, hogy mi mostanság a kedvenc zenéd, amit mondjuk lovon ülve, kikapcsolva a napi hajtásból szívesen dúdolsz magadban? 

Lovon ülve csak az edzőt hallgatom! Futás közben pedig minden jöhet, mert mindenevő vagyok a zene terén. Nagy kedvencem Fábián Juli és a Zoohacker és Harcsa Veronika, Quimby, Belga, The Coop, rengeteget tudnék még írni…