Élethosszig tartó (nyelv)tanulás

Szerző: Lotte

Ahány nyelv, annyi ember - tartja a közmondás. Az identitás ugyan bizonyára nem többszöröződik meg, ha megtanulunk mondjuk angolul vagy olaszul, ám feje tetejére állítva a mondást az is biztos, hogy valódi személyiségünk rejtve marad megfelelő nyelvismeret nélkül, idegennyelvű közegbe pottyanva.
Márpedig Bábel tornyának építése óta jól összezavarodott minden...

Pieter Brueghel: Bábel

Ha nincs biztos nyelvtudás és megszólalási rutin, kínosan elesetté válunk egy társaságban, képességeink menten összezsugorodnak, öntudatunk pedig a padló alá kerül. Hiába értjük mások beszédét, ha flottul, magabiztosan megszólalni nem tudunk, könnyen vigyorgó és bólogató biodíszletté válhatunk egy egyébként kellemes asztaltársaságban.

Talán kiderült az eddigiekből, hogy - sajnos - saját magamról, személyes élményeimről (is) írok. Pedig drága szüleim becsülettel beírattak már kisiskolásként nyelviskolába, sokszor elhangzott odahaza az idézett bölcsesség is, sőt, papírforma szerint még tudok is angolul és németül: két nyelvvizsgát is abszolváltam. Mégsincs a kezemben használható tudás!

Sajnos, mi magyarok nem engedhetjük meg magunknak az angolszász országok kényelmét, hogy csak kedvtelésből, úri huncutságképp lapozgassuk a francia nyelvkönyvet. A ma még mindig töretlenül uralkodó angol nyelv magabiztos ismerete nélkül ugyanis egyszerűen fogyatékosnak számítunk. A felmérésekből az derül ki, hogy e fogyatékosságunk általános tendencia: ma is sereghajtók vagyunk idegennyelv ismeret tekintetében Európában.
Az Eurostat 2009. szeptemberében kiadott tanulmánya szerint ugyanis a 25 és 64 év közötti magyar lakosság 74,8 százalékának semmilyen idegennyelv ismerete sincsen. S ez nemcsak a képzetlen rétegekre vonatkozik, hisz a KSH kimutatása szerint a felsőoktatásban végzettek negyede épp nyelvvizsga hiányában nem vehette át (ugyanebben az évben) a diplomáját. (Nyelvtudás tekintetében egyébként az élbolyban térségünkből a szlovákok mellett a szlovénok vannak, akiknél a lakosság 72%-a beszél két (!) idegennyelvet. A mienknél rosszabb mutatót pedig a felmérés szerint csak Románia és Törökország ért el.) Ez pedig biztos, hogy nemzeti szinten is kihat általános megítélésünkre, sikerességünkre vagyis éppenséggel kudarcainkra.

Én is csatlakozom hát Schmitt Pálhoz, s követve az élethosszig tartó tanulás modelljét, ismét előszedem a könyveket és cédéket, és újra nekiveselkedek!