Szerző: Lotte
Ha nincs biztos nyelvtudás és megszólalási rutin, kínosan elesetté válunk egy társaságban, képességeink menten összezsugorodnak, öntudatunk pedig a padló alá kerül. Hiába értjük mások beszédét, ha flottul, magabiztosan megszólalni nem tudunk, könnyen vigyorgó és bólogató biodíszletté válhatunk egy egyébként kellemes asztaltársaságban.
Ahány nyelv, annyi ember - tartja a közmondás. Az identitás ugyan bizonyára nem többszöröződik meg, ha megtanulunk mondjuk angolul vagy olaszul, ám feje tetejére állítva a mondást az is biztos, hogy valódi személyiségünk rejtve marad megfelelő nyelvismeret nélkül, idegennyelvű közegbe pottyanva.
Márpedig Bábel tornyának építése óta jól összezavarodott minden...
Márpedig Bábel tornyának építése óta jól összezavarodott minden...
 |
| Pieter Brueghel: Bábel |
Talán kiderült az eddigiekből, hogy - sajnos - saját magamról, személyes élményeimről (is) írok. Pedig drága szüleim becsülettel beírattak már kisiskolásként nyelviskolába, sokszor elhangzott odahaza az idézett bölcsesség is, sőt, papírforma szerint még tudok is angolul és németül: két nyelvvizsgát is abszolváltam. Mégsincs a kezemben használható tudás!
Sajnos, mi magyarok nem engedhetjük meg magunknak az angolszász országok kényelmét, hogy csak kedvtelésből, úri huncutságképp lapozgassuk a francia nyelvkönyvet. A ma még mindig töretlenül uralkodó angol nyelv magabiztos ismerete nélkül ugyanis egyszerűen fogyatékosnak számítunk. A felmérésekből az derül ki, hogy e fogyatékosságunk általános tendencia: ma is sereghajtók vagyunk idegennyelv ismeret tekintetében Európában.
Az Eurostat 2009. szeptemberében kiadott tanulmánya szerint ugyanis a 25 és 64 év közötti magyar lakosság 74,8 százalékának semmilyen idegennyelv ismerete sincsen. S ez nemcsak a képzetlen rétegekre vonatkozik, hisz a KSH kimutatása szerint a felsőoktatásban végzettek negyede épp nyelvvizsga hiányában nem vehette át (ugyanebben az évben) a diplomáját. (Nyelvtudás tekintetében egyébként az élbolyban térségünkből a szlovákok mellett a szlovénok vannak, akiknél a lakosság 72%-a beszél két (!) idegennyelvet. A mienknél rosszabb mutatót pedig a felmérés szerint csak Románia és Törökország ért el.) Ez pedig biztos, hogy nemzeti szinten is kihat általános megítélésünkre, sikerességünkre vagyis éppenséggel kudarcainkra.
Az Eurostat 2009. szeptemberében kiadott tanulmánya szerint ugyanis a 25 és 64 év közötti magyar lakosság 74,8 százalékának semmilyen idegennyelv ismerete sincsen. S ez nemcsak a képzetlen rétegekre vonatkozik, hisz a KSH kimutatása szerint a felsőoktatásban végzettek negyede épp nyelvvizsga hiányában nem vehette át (ugyanebben az évben) a diplomáját. (Nyelvtudás tekintetében egyébként az élbolyban térségünkből a szlovákok mellett a szlovénok vannak, akiknél a lakosság 72%-a beszél két (!) idegennyelvet. A mienknél rosszabb mutatót pedig a felmérés szerint csak Románia és Törökország ért el.) Ez pedig biztos, hogy nemzeti szinten is kihat általános megítélésünkre, sikerességünkre vagyis éppenséggel kudarcainkra.
Én is csatlakozom hát Schmitt Pálhoz, s követve az élethosszig tartó tanulás modelljét, ismét előszedem a könyveket és cédéket, és újra nekiveselkedek!
Jó, hát a szlovénok tömegei, gondolom, tudnak még szerbül és horvátul. A szlovákok tömegei meg nyilván lengyelül és csehül.
VálaszTörlésÚgy azért nem kunszt. :)
A románok hátrányát nem értem, aki románul beszél, nem negy erőfeszítéssel megtanulja a latin és a szláv nyelveket is (rengeteg libere - slobode típusú szinoníma van). Marosban meg Biharban a románok is tudnak általában magyarul, nagyon sokfelé perfekt németül és jól angolul (nagyon sokan voltak vendégmunkások, és ezért).