Szerző: FiloSzofi
A címben megfogalmazott kérdés onnan jutott
eszembe, hogy majdnem írtam egy bejegyzést az utóbbi napok eseményei
kapcsán, de aztán hagytam a fenébe.
Miért? Mert rájöttem, hogy a
közlésvágyam mélyén az a hiú szándék lapul meg, hogy megmutassam,
alapvető jobboldali beállítódásom mellett is képes vagyok a kritikai
gondolkodásra, és közben elegáns találatokat is bevihetek a "másik
félnek". Szóval csak sport lett volna, de nem volt hozzá elég ambícióm.
Majd
írok talán enélkül a hiúság nélkül, ha jobban kikristályosodott a
mondanivalóm retorikai győzelmen túli része. A győzelmet egyébként nem a
jobboldalnak akartam volna kivívni (az nem nagyon menne), csakis
magamnak, de vélhetőleg egy másik, nem célzott diskurzust nyitottam
volna meg ezzel.
A 7. pontban meg eljutok addig, ami erre a blogra igazán nagyon tartozik.
Most
arról beszélnék inkább, hogyan kapálózhatunk ebben a mélységesen
destruktív közhangulatban afelé, hogy mi magunk ne legyünk a
mindenoldali fröcsögés áldozatai. Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de
nekem meg kell küzdenem ezzel, a saját életminőségem érdekében. És ennek
most az elvi része foglalkoztat, tartalommal töltse fel mindenki maga,
ne csússzunk el ezen a blogon a napi politikai csatározások banánhéján.
Félreértések
elkerülése végett azért leírom, hogy nem az álságos maszatolás a célom,
utálom azt a hozzáállást, hogy mindenkinek igaza van, meg csak a
békesség számít, vagy minden politikus egyforma, az összes egykutya, meg
hasonlók. Nem hiszem, hogy mindenki egyforma, és azt sem, hogy élesen
leválaszthatjuk magunkról a "politikusokat", akkor sem, ha éppen nem
szívesen politizálunk. Egész biztos nem véletlen, hogy olyan a politikai
elitünk, amilyen, hiszen a politikai testnek az csak a feje. A
politikai test pedig az ország.
Meggyőződésem, hogy
vállalnunk kell hogy közünk van a fejhez, és a beszédhez, ami kijön a
száján, mert abból a lélegzetből formálódik a mégoly artikulálatlan hang
is, amit mi préselünk ki.
Elmondom, hol tartok most, aztán ha van kedvetek, vegyétek fel a fonalat:
1.
A politikai hovatartozás nagy vonalakban családi örökség, legalábbis
Magyarországon. Még akkor is, ha nem örököltünk konkrét pártszimpátiát,
hogy hova fogunk kilukadni, az erősen kódolt. Igen nagy eseménynek
számít, ha valaki radikális fordulatot hajt végre.
Csíra koromban
nem értettem,hogy olyan okos és intelligens emberek, akiket tisztelek és
elismerek, hogyan szavazhatnak olyanokra, akik...Picit később
megértettem, hogy ők hasonlóan vélekedhetnek: "Értelmes ember amúgy,
csak hát szegény mégiscsak egy korlátolt jobbos."
2. Az
értelmiségtől, úgy általában nem sokat várhatunk, ha politikáról van
szó, egészen primitív szlogenekkel képesek dobálózni a közönségességtől
és közhelyességtől mégannyira undorodó elmék is. Sőt, nincs az a
nagydoktori, ami megvéd a karizmatikus személy hatásától. Sokkal inkább
egyéni habitus kérdése, ami sokkal mélyebben van, mint az évtizedeken át
gyakorolt rendszeres gondolkodás. Ezért számomra régóta nem
nyomatékosít álláspontot, hogy XY művész, tudós, stb az ügy mellé áll.
3.
Az ember egyik legerősebb vágya a biztonságérzet. Van ennek
természetesen egy anyagi oldala, de legalább ennyire fontos egy másik,
lelki, érzelmi oldal, ahol a biztonságérzetet a megerősítés, elfogadás
adja. Ennek egyik szelete, ami a politikában fogalmazódik meg (a többi
részét a magán és közösségi kapcsolatainkban keressük.)
A
politikai közösségtől azt várjuk, hogy egy közös identitást adjon. Ha
ugyanis a saját világnézetem, saját múlt- és jövőképem radikálisan
kisebbségbe kerül, akkor szinte a létjogosultsága kérdőjeleződik meg,
vele együtt pedig én is szinte áttetszővé válok.
Véleményem
szerint ezért lehetséges, hogy a legnagyobb egzakt szar közepén is
képesek vagyunk címervitázni, és a legszélsőségesebb
szalonképtelenséggel vádolni egymást (hazaáruló kontra diktátor, náci
stb), és ezzel a vádaskodással is egymást vádolni.
illusztráció:
Amikor
magamban felvázoltam egy sarkított modellt, hogy mi lesz, ha olyan
politikai vezetés formálódik, aki egy szolid bokabillentéssel sarokba
rúgja az én hagyományaimat és a többségi társadalom elkeseredettségében
egy megemésztetlen gondolatokkal villogó tagadás mögé áll - akkor belém
hasított a jeges félelem, hogy együltő helyemben hazátlanná válhatok.
Ami persze hülyeség, de ezt csak a szobai magányban olyan könnyű
felismerni.
Aztán nagyon beszédes az egyik mini videóinterjú
egy alkotmány ellen tüntetővel, aki arra a kérdésre, hogy miért van ott
azt mondja, mert fél. Mitől? Hogy a gyereknek majd hittant kell
tanulnia.
Ki-ki a maga szintjén fogalmazza meg a biztonságvágyát, hogy a világról alkotott képével ne maradjon egyedül.
4.
Nincs kedvem beszállni a szimbolikus politizálásba, mert jelen
közhangulatban teljes képtelenség, hogy az álláspontok közeledjenek.
Van, aki pánikban van, ezért nem lehet vele beszélgetni, van akinek
rövidtávú politikai, megélhetési érdek a félelemkeltés, és az indulatok
szítása, velük azért nem lehet beszélni.
5. Iszonyú
bizonytalansággal tölt el, hogy saját fejem után nem tudok véleményt
formálni, mert baromira nem értek a gazdasághoz, ráadásul teljesen
alulinformált is vagyok. Nem tudom, kinek hihetnék, mert nem tudom, ki
az, aki elegendő információval rendelkezik, és objektív értékelést tudna
adni.
6. Iszonyúan hiányzik az értelmes viselkedés.
Nem
értem, a kormány miért nem kommunikál értelmesen. Én a helyükben
majdnem élesben közvetíteném a helyzetet, értelmezném a döntéseimet.
Értelmesen, nyíltan, őszintén tartalmasan. A hallgatás gyanús és
aggodalmat keltő.
A legutóbbi miniszterelnöki interjún meg is
sértődtem, mert nagyjából olyan szinten adott magyarázatot, mint a gagyi
filmekben, amikor kilőtték aput, ég a ház, és anyu mélyen a gyerek
szemébe nézve mondja, hogy "Nincs semmi baj, kicsim." Nem túl hiteles.
Az ellenzék meg azon dolgozik, hogy minél több külföldi lap írja
meg, hogy Magyarország instabil formálódó náci diktatúra. Minél nagyobb a
szar, láthatólag annál boldogabbak. Ez sem túl bizalomkeltő. Ajánlom
nekik és mindenkinek Török Gábor írását,
miszerint Orbánnál is rosszabb, ha nem sikerül országon belül megoldani
a problémáinkat. A külföldet magunkra húzni, hogy kifüstölje a patást,
sokkal veszélyesebb. Felelősségteljes viselkedést ott sem látok.
7. Következtetés: A testnek kell meggyógyítania magát, aztán hátha egyszer megváltozik a fej beszéde is.
U.i.: Végül teljesen elkanyarodtam a címben feltett kérdéstől, de ne haragudjatok, nem írom át újra az egészet, szerintem egy új címtől is elkanyarodnék a szerkesztés alatt:)
11 megjegyzés:
Én azok közé tartozom, akik rettegnek. Rövid- és hosszútávú jövőm miatt egyaránt. Attól rettegek, hogy a férjem vagy agyvérzést kap az idegeskedéstől, vagy egyszer csak én nem fogom tovább elviselni, hogy az életünk abból áll, hogy a "buzi Orbán", és elköltözöm itthonról. Na nem vagyok egy nagy kormánypárti, de attól, mert olyan párt van kormányon, akit nem szeretünk, sőt, aki szerintünk elég rossz irányba halad, attól még szükségünk van emberi érzelmekre, a gyerekeknek játékra és jókedvre.
Na jó, lehet, hogy most nagyon off-topic voltam, de nekem meg ez jutott eszembe a cikk kapcsán.
Épp ez a lényeg, amit írsz, és nem off, hanem a leginkább idevág.
Építeni kell a közösségünket, szereteből, kreativitásból, örömből, munkából, bármilyen politikával együtt.
Ennél sokkal rosszabb korszakokat éltünk már meg idegösszeroppanás nélkül. Persze az egyik legfelőrlőbb az attól való való félelem, hogy mindjárt beüt a katasztrófa. Általábban boldogabbak az emberek, ha már beütött. De azért ne üssön.
Mondjuk, nekem könnyű, mert én nem félek, inkább csak a világméretű katasztrófáktól, de attól sem aktívan. Az itteniektől legfeljebb iszonyú ideges tudok lenni.
olykor bele kukantok a munkátokba. Amit irtál Szofi abban csak egy zavaró tény van amit itt a bejegyzésben magad is meg említed, hogy az egész politkai helyzet nem érint. Habár jobb oldali érzelmeket táplálsz.
Szerintem itt van a csont elásva. Az emberek szét lettek vállasztva belülről valaki vagy jobbos vagy balos. Mintha az elképzelhetetlen lenne hogy valaki szereti az otthonáz-hazáját és e közben szívesen fogadja magába a globalizált világot is és még úram bocsá hissz abban hogy az eleseteket a jobb sorsra érdemesebbeket segíteni kell. Fújj!
A Viktorozást és Gyurcsányozást meg érteni kellene már. Egyszerüen ök egy másik rendszer torz szülöttei akiktől jót nem várhatunk. Most éppen a Viki van soron, kicsit aagreszívebb és aljasabb mint a Fefe.
Az új "Alaptörvény" pedig csak a nem is volt demokráciárol mondja meg hogy akkor már ne is tegyünk úgy mintha lenne.
A mostani 20-as 30-as generációnak kellene lépnie,de ők meg el vannak cseszve. Az egyetem tíz évig ki tölti az életüket és mire eszmélnek már csak a munka. Az is látható, hogy mi (hiszen én is harmincas vagyok) tényleg el hitük hogy elég csak egyszerűen jól dolgozni.
Jól mondod csak a prímitiv szlogen jön a kokárdásoktól meg a nem kokárdásoktól. Egyébként én azt gondolom ott lett elcsusztatva minden.
Tudjátok ez az egész ezzel a kokárdábval kezdődőtt!
Nekem nagyon tetszik Szofi bejegyzése (be kell vallanom, én lájkoltam az Onleány Társasblog nevében, mert hirtelen identitászavaromban azt hittem, Fakirma facebookjára vagyok bejelentkezve, közben épp onleányi minőségemben leledztem az éterben).Mi sok mindenben nem értünk egyet Szofival (Józsival pedig sok mindenben igen), de úgy éreztem,ez a bejegyzés reményt ad arra, hogy végre normális, józan emberekként tudjunk egyszer majd gondolkodni,és meg tudjuk különböztetni a fontosat a kevésbé fontostól. Félek,a mi generációnk már végleg megfertőződött, de abban reménykedem, hogy majd a mi gyerekeink tiszta, vagy csak kicsit piszkos lappal tudnak majd szétcsapni köztünk, vén faszok között.
Azt miért gondolod,hogy nem érint a politika? Érdekel is,meg érint is.
Hogy nem félek, az más. Azért nem félek, mert nem hiszem, hogy diktatúra lesz, anyagilag meg sosem voltam olyan helyzetben, hogy biztonságban érezzem magam. Tehát vagy örökké remegek, vagy leszarom. Persze ehhez az kell, hogy munkám most éppen van, és ha szűkösen is, de megélünk.
Meg van körülöttem egy erős védőháló barátokból meg a családból, ami nagyon sokat jelent. Együtt minden könnyebb.
"Az emberek szét lettek vállasztva belülről valaki vagy jobbos vagy balos. Mintha az elképzelhetetlen lenne hogy valaki szereti az otthonáz-hazáját és e közben szívesen fogadja magába a globalizált világot is és még úram bocsá hissz abban hogy az eleseteket a jobb sorsra érdemesebbeket segíteni kell."
Hát épp ez az, hogy ezek az értékek, amiket felsorolsz, elvileg bele kell férjenek egy amúgy jobb vagy baloldalinak is. Elvileg. Nem az baj, ha valakinek van egy beállítódása, vagy kötődése, csak a hülyeség a baj.
Hát ennek az írásnak se füle se farka, pedig ezt akartad elkerülni: a maszatolást...
Egy konkrétum: azért nem kommunikálnak "jobban", mert rájöttek, ha még inkább a korábbi időszakra akarják tolni saját hülyeségüket, cinizmusukat, dilettantizmusukat, még hiteltelenebbek lesznek. Ilyen egyszerű...
Jé, kitettek a mandinerre! A kedvenc kommentem:
"Ezt a posztot vajon melyik kukában találták? A hajléktalan.blog.hu-ról van, és egy mentális hómlesz írta?"
Elképzeltem, és rettentően megsajnáltam magam mentális hómleszként. Kösz, Biomechanoid!
(Jó, persze a kedvenc kommentjeim, amiben dicsérnek, de azt mégsem illik bemásolni.)
Gratulálok, te Mentális Hómlesz! Az amputáció miatt kicsit szomorú vagyok, jobban nézel ki végtagokkal!
hello!!
Nem tudom , hogyan akadtam az Írásodra , de , szinte mindenben egyetértek veled , ezért "megosztottam" !
Köszi,szeretettel látunk az Onleányon!
Megjegyzés küldése