Szerző: Lotte
 |
Nagyot kellett sétálnom, hogy kiszellőztessem a fejem és haza tudjak indulni három kisgyermekemhez egy a nők reprodukciós jogainak védelmére szervezett konferencia után.
.........................................................................................................
Abortuszszigorítás előtt? címmel tartott pénteken konferenciát a Patent Egyesület (teljes nevén a Patriarchátust Ellenzők Társasága) a Budapesti Európai Ifjúsági Központban. (A kérdőjel egyébként technikai nehézségek miatt kopott el utóbb, ugyanis - elmondták - "nem engedte kiírni a számítógép", így a projektoron kivetítve immár kijelentésként szerepelt.)
A szervezők képviselője és a másik négy (külföldi) előadó az új magyar Alaptörvény egy mondata kapcsán érezték elérkezettnek az időt, hogy a hazai abortuszszabályok védelmében nemzetközi összejövetelen elemeljék fel hangjukat. Spronz Júlia, a Patent vezető jogásza szerint ez a mondat "hungarikumnak" tekinthető: az Alaptörvény Szabadság és felelősség fejezetének II. cikke, mely így hangzik: "Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden
embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a
fogantatástól kezdve védelem illeti meg." A második mondat második fordulata tehát védelmezendő személynek tekinti a magzatot, a szervezők szerint magában rejtve ezzel a nők reproduktív jogai korlátozásának lehetőségét. (Tény jelen állás szerint, hogy változatlan formában hatályos a Magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény, mely az abortuszszabályokat tartalmazza. Megfontolandó lenne különben az abortuszszabályozást nem a magzati élet védelme címén szabályozni, antagonisztikus ellentmondás feszül ugyanis a cím és a tartalom között.)
 |
| Az abortusz helyett örökbeadásra bíztató plakát |
A "technika ördöge" a szervezők nézeteit szimbolikusan húzta alá, hisz a bevezető előadásban citált - kereszténydemokrata politikusoktól származó - idézeteket, s a tavalyi, abortusz helyett
örökbeadásra bíztató plakátkampányt egyaránt akként értelmezték, hogy előbb vagy utóbb, de biztosan sérülni fog a nők jelenleg gyakorlatilag korlátlan döntési joga.
Bizonyára kevés olyan ember akad Magyarországon, akinek környezetében ne lenne legalább egy (sejtett vagy tudott) nőrokon vagy barátnő érintett, hiszen nálunk európai viszonylatban is nagyon magas az abortuszszám: ezer szülőképes korú nőre vetítve Magyarország Románia és Bulgária előtt a harmadik legrosszabb helyen áll. Így van ez annak ellenére, hogy 2011 első tíz hónapjában az előző év azonos időszakához viszonyítva (köszönhetően talán az említett plakátkampánynak is) 8,7%-kal, csaknem 3 ezerrel csökkent az abortuszok száma Magyarországon. (Összehasonlításul: Németországban 2010-ben 5 millió nőre mintegy 13 ezer, idehaza viszont 5 millió nőre 40 ezer abortusz jutott, ami arányaiban háromszorosát jelenti a német adatnak!)
1000 élve születésre számítva hazánkban 450 abortusz esik, ami azt jelenti, hogy minden órában átlagosan 5 magzat pusztul el a beavatkozás következtében. (Ráadásul a tizenévesek több mint tíz százalékát adják ennek a hatalmas
számnak, holott az első terhességek megóvása társadalmi és egészségügyi
szempontból is kiemelten fontos feladat lenne.)
Rendkívül érzékeny, szőnyeg alá söpört téma ez tehát. Egy dologban viszont ma még közmegegyezés van: az abortusz nem tekinthető jó eszköznek a nem kívánt gyermekek születése megakadályozására. Az erről való egyes személyes döntéseket ugyanis szinte minden esetben drámai időszak előzi meg. A társadalom felelőssége, hogy segítse az elsősorban a nőket, de természetesen társukat, tágabb családjukat is érintő válsághelyzet minél jobb, lehetőség szerint az abortuszt elkerülő megoldását. Ennek eszköze pedig nem lehet, hogy a konferencia előadói által "tudományosan nem igazolt" lelki és testi tényezőket negligálva, a posztabortív trauma létét például fennhangon tagadva egyszerűen felkínál egy tablettát vagy műtőasztalt - mintha csak egy aprócska és pikk-pakk orvosolható betegségről lenne szó. (Nem is értem, a konferencia női hallgatósága közül, miért
nem mesélte el valaki saját élményét arról, hogy "csak egy kis semmiség"
az egész?!)
Szerintem felelős párkapcsolattal és felelős szexuális élettel, a védekezés számtalan lehetséges és mindenki számára elérhető módjával kellene elkerülni (!) az abortuszt. Ehhez a nevelés és oktatás, a felvilágosítás, az őszinte közbeszéd és az egymásért érzett felelősség a legfontosabb eszközök. Ordító hiányosság volt, hogy a közel ötórás konferencia alatt az abortuszt elkerülő választások közül csak a fogamzásgátlásról esett szó, s meg sem említették a gyermekvállalás, a családos élet
örömeit. Ez annál is furcsább, sőt, számomra inkább rémisztő,
hogy az öt előadóból négy csinos, anyakorban lévő hölgy volt.
De egy önmagát felvilágosultnak és humanistának tartott világ számára nem jelenthet megnyugtató megoldást a magzati korát élő ember meggyilkolása.
Már amennyiben a magzatot élő személynek tekintjük. És ezen a ponton nem sikerült dűlőre jutni, bár józan paraszti ésszel azt gondoltam, egy ilyen fontos kérdés kapcsán komoly, nemzetközi konferencián ez az elsődleges tisztázandó kérdés.
Az ember turistautat tehet a Holdon, birtokában az atombomba-készítés tudása, 3 és 4D-s ultrahanggal figyeli, amint kisbabája erre vagy arra fordul, mégsem képes meghatározni az emberi élet kezdetének időpontját?
Vagy inkább kerüli a választ. Ahogy kerülte az öt előadó is, akik a konferencián ismételten feltett kérdéseinkre, miszerint "miképp definiálható a magzat, s vajon van-e olyan cezúra az anya testén belüli fejlődés időszakában, amikor státusza valamiért változik?" - hebegve-habogva, méltatlankodva nem adtak választ. Pedig volt közöttük orvos, jogász, sőt teológiai ismeretekre hivatkozó személy is...
Persze, ennek ellenére világos volt mondandójuk: ki nem mondottan leginkább a közönség soraiban megnyilvánuló úriemberrel érthettek egyet, aki "parazitának" nevezte a nő testén élősködő magzatot. Egy parazita pedig minden lelkiismereti probléma nélkül elpusztítható. A kérdésfelvetést szinte sértésként értelmező előadók szerint "nem érdemes beszélgetni arról, hogy mikor kezdődik az élet, hiszen ez nem járul hozzá a dilemma megoldásához", tudniillik a nők reprodukciós jogainak teljes körű gyakorlásához (értsd.: a korlátozás-mentes abortuszhoz). Egy hallgatótárs a feltett kérdésemre reagálva egyenesen indirekt és igen indulatos kijelentést tett: én bizonyára nem tekintem a nőket személynek, "csak a magzatot hordozó húsdarabnak". Ekkora eszement ostobaságot rég hallottam már! (Azonban az előadók
szájából is több ízben elhangzott, így sajnos, nem írhatom csak a felfokozott
állapotba került hölgy kontójára.) Mikor azt válaszoltam, hogy a szíve alatt magzatot hordozó nőt én édesanyának nevezem - mintha szitokszót vettem volna a számra. Több mint furcsa...
Summa summarum: világossá vált, és bele kellett törődnöm, hogy a konferencia tárgyát nem képezte annak definiálása, hogy mi is a magzat. A magzat elpusztításának körülményei annál inkább foglalkoztatták az előadókat.
Rodica Comendant szülész-nőgyógyász, a WHO szakértője, s nem utolsósorban a Nemzetközi Társaság a Gyógyszeres Terhességmegszakításért (International Consortium for Medical Abortion) koordinátora előadásában ezt a kérdéskört járta körül. Alapvetésként a WHO 2003. évi megállapítására hivatkozott: "A legális művi abortusz az egyik legbiztonságosabb egészségügyi beavatkozás mind közül." Azt ugyan nem tette hozzá, mit ért egészségügyi beavatkozáson, s tényleg kevésbé veszélyes-e a küret, mint mondjuk egy fogtömés, de mindenkit megnyugtatott, hogy mindössze 100.000 beavatkozásra jut 1 haláleset. Hozzátette azt is, hogy a szülés kockázatai tizennégyszer nagyobbak, mint a biztonságos abortuszé. (E két adat összevetése véleményem szerint igen ízléstelen, és talán nem egy szülészorvos szájába való.) Ezek után ha nem olvastam volna, hogy mely szervezet képviseletében van jelen, akkor is kibújt volna a szög a zsákból. Tudniillik, hogy ő a gyógyszeres abortusz terjesztésének propagátora - természetesen szigorúan tudományos alapon!
Az általa citált számadat szerint évente a világban 42 millió abortuszt végeznek. Csak egy pillanatra gondoljunk bele, micsoda irdatlan lehetőség és piac ez a gyógyszergyártó cégek számára! Hamm, bekapom, volt probléma, nincs probléma, még kórházba sem kell befeküdni! Az előadónő szerint ugyanis szinte nincsenek mellékhatások, a fertőzés lehetősége sem áll fenn, szemben mondjuk, a vákuum aspirációs módszerrel vagy a kürettel, melyek egyébként "szintén nagyon biztonságos, nagyon jó eszközök". De kár, hogy mi még nem választhatjuk a legjobbat! A szert! Az előadó meg is nevezett egy általa preferált készítményt, a Mifepristont (RU 486), melyet a már megfogant, méhen belül
fejlődő emberi élet elpusztítására kísérletezték ki, ezért
gyógyszernek nem nevezhető, s az orvosi szakmát komolyon megosztja a használata.
Az, hogy abortusz következtében a nők 2%-a meddővé válik, 5%-uk krónikus fertőzésekkel küzd, hogy fennáll a vérrögképződés és a szövetmaradvány okozta problémák lehetősége, s jelentősen nő a méhen kívüli terhességek aránya, ugyancsak nem jelent problémát, mint ahogy a nem múló lelkifurdalás, meghasonlás sem létezik a konferencia szervezői és előadói szerint. (A lelkiismereti ok amúgy is csak zavart okoz, szerintük például hasonlatosan nem kívánatos és "veszélyesen terjedő rossz" a lelkiismereti okból abortuszt nem végző orvosok gyakorlata.) Ha mégis volna némi depresszió vagy bűntudat, az a környezet meg nem értésében és intoleranciájában gyökerezik, amúgy a jogával élő nő mást nem érez, csak boldog megkönnyebbülést... Szépen volnánk.
És nincs vége: egy lengyel előadó érkezik. Az országból, ami szerinte "maga a Pokol!" Lengyelországban ugyanis csak az anya betegsége, a magzat súlyos károsodása, vagy az erőszakos bűncselekmény következtében bekövetkezett terhesség esetén lehet abortuszt végezni. A lengyel hölgy diagramokkal mutatta be, miképp változtatta meg a lengyel társadalom felfogását a férfidominanciájú politikai elit a "nyelvi manipuláció" eszközével, s érte el, hogy például a szociális alapon végzett abortuszt a lengyel többségi társadalom ma nem tartja elfogadhatónak. Mikor felvetettem, hogy veszélyes dolog megkérdőjelezni egy társadalom többségi felfogását, pláne törvényekkel letörni mélyen antidemokratikus volna, ismét azt a választ kaptam, hogy a lengyel nőket ma csak "a magzatot hordozó konténernek nézik", s "higgyem el, a lengyel valóság tényleg maga a pokol".
A konferencia szervezői mégis érezhették, hogy kell valamit kezdeni az általuk negligált lelkiismerettel Ezért meghívták előadónak Jon O'Brien-t, az ír származású, jelenleg Washingtonban élő, a Katolikusok a Választás Mellett (Catholics for Choice) nevű szervezet elnökét. Tudjuk, mindenre alapítható szervezet, de vatikáni állásfoglalásokra hivatkozni annak igazolásaként, hogy az abortusz tulajdonképp nem is bűn - no, ez az igazi perverzitás! O'Brien úr hangzatos és csúsztatásokkal teli mondandójának veleje az volt, hogy: "én vagyok a katolikus egyház!", s eljutott odáig, hogy "nem létezhet olyan ország, ahol nem legális az abortusz!". Mikor felvetettem, hogy vajon a magzat jogával foglalkozik-e valaki, egész elképesztő választ kaptam az említett úrtól: "Persze, sokan. Nagy küzdelem árán akár beteg magzatokat is megtarthatnak a nők - orvosi segítséggel . Igaz ugyan, hogy 5-6 évesen sokuknál problémák jelentkeznek, s felmerül a kérdés, vajon érdemes volt-e?"
Ez a példátlanul kirekesztő kijelentés hozta el a konferencia végét és egyúttal mélypontját. A jogvédelem nevében. S ezen a ponton megszűnt a születés utáni első lélegzetvétellel fennálló különbség parazita és élő ember között: akire nekem nincs szükségem, mehet a Taigetoszra! Ez az uralkodó "szabad" korszellem ítélete. Igazán "méltányos", igazán "liberális".
17 megjegyzés:
Különösen érdekes, hogy itt az utolsóként említett, Taigetosz-szemlélet nem a jelentősen túlnépesedett országokban alakul ki, hanem a jóléti társadalmakban.
Amúgy meg, Lotte, gratulálok, hogy ilyen higgattan sikerült összefoglalni ezt a zombitalálkozót.
Mert értem, hogy sok benne a lóvé, lehet kutatni, konferenciázni, jogvédősködni, nagy karriert befutni, de hogy gyakorlatban egészséges fiatal nők ennyire érzéketlenek legyenek, az a szememben ijesztő szörnyekké teszi őket.
Ugyanakkor beszédes és szánalmas, hogy ennyire hárítják a máik szempontot, aminél a sajátjuk nem kevésbé önkényes. Ezzel még a tudományosság magas lovát sem tudhatják maguk alatt, inkább szerencsétlen sérült embereknek tűnnek, akik valamit nagyon kompenzálni akarnak, és az élet szépségéből és mélységéből nem sokat fognak megérteni, amíg vérben forog a szemük. Olyan szomorú ez.
Szerintem nincs az az anya, aki ne tudná elképzelni egy rossz helyzetben teherbe esett nő kétségbeesését és kiszolgáltatottságát, ezért tapasztalatom szerint sokkal megértőbbek, mint ezek az izék.
Az abortusz teljes törvényi tiltását ezért nem is pártolja szinte senki,aki egyébként nem is tartja vállalható opciónak.
Azért sem, mert nem is hatékony, és azért sem, mert a lelkiismeretnek is kell teret adni, meg mindannak, amivel egy törvény egyszerűen nem számolhat.
Már nem azért, de 100.000 abortuszra nem 100.000 haláleset jut??? Ja, bocs, 100.001.
Hű, ha abortuszról van szó, én bizony felveszem a vaskalapomat és a szemellenzőmet, és mondjuk egy ilyen konferencián minimum felrobbantam volna a dühtől.
Ha nekem, mint nőnek egy felelőtlen dugás után jogom van elvetetni a magzatot, akkor miért nincs jogom mondjuk az elkapott nemi betegséget "el nem kapottá" tenni. Lehet, hogy sántít a hasonlat, de basszus, igenis viselni kell a tetteink következményeit!
Én még azt az álszent dumát "szeretem", hogy a gyereknek is jobb, ha nem születik meg, mintha egy olyan anya szüli meg, aki őt nem akarta. Hát, én még nem találkoztam olyan emberrel, aki azt mondta volna, hogy de nagy barom volt az anyám, hogy életet adott nekem, nagy kár, hogy nem vetetett inkább el.
Honnan veszik, hogy ezek az "izék" nem gyakorló anyukák egyébként? Egy női jogvédő csak gyermektelen lehet?
A megelőzésre kell a legnagyobb hangsúlyt fektetni, szerintem ebben egyetértünk. S lám, az állam mégsem támogatja a fogamzásgátló tablettákat...vajon miért? Az abortusznak igenis szabad jognak kell lennie, hogy ha valaki az életében olyan helyzetbe kerül, hogy akaratán kívül teherbe esik (és teljesen mindegy, hogy ez miért történik: mert nem hatott a tabletta, mert nem telt rá, mert elszakadt a gumi vagy mert a férfi nem akarta használni), az igenis tudjon dönteni úgy, hogy a magzatot nem tartja meg. Könnyű azzal vádolni a nőket, hogy felelőtlenül létesítenek nemi kapcsolatot...amit jellemzően nem egyedül tesznek meg, a férfiak felelősségéről ilyen nem kívánt terhességi esetekben persze szót sem ejtünk...jellemző.
És az "álszent" dumáról: Romániában Ceaușescu alatt be volt tiltva az abortusz, tele is volt éhező, csont és bőr gyerekkel az összes árvaház, vajon ők mit mondtak volna? Hogy milyen jó, hogy élnek, de éheznek? És azok a nők, akik illegális abortuszon estek át? Bocsánat, ők nem beszélnek, mert sokan belehaltak...
Anyává válni igenis választás kérdése: minden nőnek meg kell adni a lehetőséget, hogy önmaga döntsön arról, hogy mikor és hány gyerek anyja szeretne lenni, és hogy akar-e egyáltalán az életében. Ez utóbbi sem "betegség", bárki is gondolná így.
Nálam igenis ez lesz a pont, amikor elmegyek: ha betiltják vagy szigorítják az abortuszt. Ne így akarják a népesedési kérdéseket megoldani!
Manócska, alapvetően itt nem az abortusz törvényi szabályozása került leginkább össztűzbe. Én is azt írtam, hogy a teljes tiltás nem jó törvénykezés.
Nekem akkor lesz "izé" egy nőből/édesanyából, ha nem hajlandó elgondolkodni azon, hogy lehet, hogy abortusz során embert öl.
Én kicsinek érzem magam ahhoz, hogy abortuszt vállalók fölött ítélkezzek, bár én magam nem tartom elvileg vállalhatónak.
DE miért nem lehet kimondani, hogy az abortusz egy rossz dolog.
Miért kell elkerülni a szembesülést azzal, hogy legenyhébb állításként is: nem tudjuk az élet kezdetét.
Az egyoldalúság a bántó, hogy itt csak a nők jogairól van szó.És aki ezt legalább megkérdőjelezi, azt állítólag szimpla "tartálynak" tartja a nőket.
És a demagógiáról: Tudod, ha csak azok a gyerekek nem születnének meg, akik erőszak, kényszerített szexuális együttlét "eredményei", vagy az éhezés és mélyszegénység elkerülése végett nem vállalták őket...
Interjúrészlet, melyben Hans Kaiser, korábbi németországi európai ügyekért felelős minszter álláspontját ismerhetjük meg (a teljes interjú itt olvasható: http://mno.hu/lanchidradiohirei/semmi-koze-az-orszagok-alkotmanyahoz-az-ep-nek-1046661)
– A PATENT egyesület egy nemzetközi konferencián bírálja a magyar alaptörvény egyik pontját, amely a magzatvédelemmel kapcsolatos. Milyen gyakran fordul elő például Németországban, hogy szervezetek hasonló törvény ellen tiltakoznak?
– Általában az ilyen törvényekről, vagyis az emberi élet védelméről és méltóságáról nagy viták zajlanak. Sok aspektusa van ennek a kérdésnek, például ha egy nőnek nem lehet gyereke, akkor petesejtet ültetnek be, ilyenkor előfordul, hogy végül a több megtermékenyített petesejtből csak néhányat használnak fel. De ismereteim szerint minden európai jogállamban létezik emberi életet védő törvény. A kérdésről többször vitáztunk már a német parlamentben is, amelyben meghallgattuk a szakértők és a tudomány véleményét is. A német pátok, az FDP, a zöldek, a CSU, az SPD között is vannak nézetkülönbségek, ez mindenkinek az értékrendjétől függ. A lényeg azonban az, hogy az emberi élet a teljes német nemzet által védett érték, és ez az alkotmányunkban is benne van.
– Igen, épp ezt szerettem volna kérdezni, hogy a magzat és az élet védelmét törvényi szinten is szabályozzák-e?
– Ahogy mondtam, az alaptörvényben van rögzítve. Vagyis nálunk a család és a házasság az állam különleges védelme alatt áll. És természetesen a legfontosabb is benne van: az, hogy az emberi méltóság érinthetetlen. Ezek a rendelkezések a német alkotmány legelején állnak, és ahogy láttam, a magyar alaptörvényben is előre kerültek. A régi magyar alkotmányhoz képest nagy előrelépés, hogy ezek a jogok bekerültek. Így nem kérdés az sem, hogy Magyarország demokratikus jogállam. A leendő élet, vagy egy meg nem született élet nem döntheti el, hogy megszülessen, éppen ezért fontos az, hogy az állam védje. És védje azokat is, akik majd gondoskodnak róla, a szülőket, a családokat és az anyákat. A mi német alkotmányunkba is hosszú viták után került be a magzat védelméről szóló passzus. Erről újra és újra beszélni kell, segítve az orvosokat is azzal, hogy napirenden tartjuk. Mert az nehéz kérdés, hogy meddig lehet megszakítani a terhességet. Mert ha legközelebb egy pár babát szeretne, nem biztos, hogy egy korábbi terhességmegszakítás miatt sikerül. Nem is jó szó a megszakítás, mert ilyenkor ez az állapot véget ér és nem folytatódik. Ez pedig egy anya számára komoly traumát jelenthet.
A sok-sok bölcselet mellé nem árt ezt is elolvasni, vannak benne elgondolkodtató dolgok :) bioetikablog.hu/2011/04/alkotmanyos_aggalyok
Szerintem senki sem vonja kétségbe, hogy az abortusz rossz, és sokkal jobb a nem kívánt terhesség megelőzése. Kb 10-szer mondták el a konferencián - amin természetesen én is ott voltam - hogy ez a _nem kívánt_ terhességekről szól. Innen kezdve pedig tényleg nem értem: ha hosszan és sokat mondogatod, hogy ez gyilkosság, akkor valaki hirtelen rájön, hogy ja, hát mégis van munkám-lakásom-pénzem-partnerem, nem számít, ha tovább romlik a szemem, vagy a visszértágulatom, vagy nem lesz mit enni a már meglévő két gyerekemnek. Vagy csoda történik? Nagyon is releváns a romániai példa - ott például, a volt keleti blokkban egyedüliként senkinek sem jut eszébe, hogy korlátozza az abortuszhoz való jogot, mert emlékeznek, milyen isteni volt. Gondolom te is fogamzásgátlást használsz, azért van csak három, és nem hét gyereked. Rajta, mozgalmat az ingyenes óvszerért és a tablettákért, az ingyenes nőgyógyászati ellátásért. Én leszek az első, aki csatlakozik.
Kedves Névtelen! Elolvastam az ajánlásodat. Az a cikk alapvetően azt sugallja, hogy a tudomány szempontja mindig magasabb rendű az etikai szempontoknál.
Egyébként az alkotmány maga nem szankcionál, azt azért még szeretném megjegyezni. Fölösleges bilincsben elvitt tudósok képével riogatni.
De mégegyszer mondom, Lotte cikkében nem az abortusz törvényi szigorításáról van szó, hanem a konferencia előadóinak egyoldalú szemléletéről, hogy csak a nők jogai felől hajlandók megközelíteni a kérdést.
Lotte mindvégig nem kapott választ arra, hogy MINEK TEKINTJÜK A MAGZATOT? ÉS MILYEN ALAPON?
Nem mindegy,hogy milyen szemlélet válik uralkodóvá egy társadalomban, mert ha azt tanítjuk, hogy egy tablettával elintézheted azt a kis parazitát a hasadban, az nem a felelősségteljes nemi élet, de még csak nem is a felelős DÖNTÉS felé tereli a nőt. Felelősen akkor tud dönteni, ha nem takarjuk el előle az abortusz lelki és testi következményeit.
Mikianyukája,igen, ha felmerül a lehetőség, hogy gyilkosság történik a magzat kikaparásával, akkor lehet hogy többet bevállalok azért, hogy elkerüljem. Adott esetben egy visszértágulatot, vagy az éves nyaralást, kinél mi a szint. És valamit pedig nem.
A döntés szabadságához ez is hozzátartozik.
Természetes, hogy "nem kívánt" terhességekről van szó, de ez egy igen tág fogalom. Az összes szívszaggató esetleírástól a kényelemig.
Én valahogy úgy vagyok vele, hogy az vesse az abortuszt választó nőre az első követ, aki maga még nem vétkezett! Nem is velük van a bajom, hanem az olyan szervezetekkel, akik ahelyett, hogy abban segítenék e nőket, hogy felelős döntést hozzanak, illetve, akár így, akár úgy döntenek, viselni tudják a döntésük súlyát, fennhangon hirdetik az abortusz üdvösségét. Oké, én Lotte bejegyzésén kívül nem tudok semmit a PATENT-ről, de a leírtak alapján felháborítónak tartom. Amúgy meg itt Magyarországon nyílt kapukat döngetnek: a 12. hét betöltéséig a nőknek joguk van elvetetni a gyereket. Szerintem a Keresztes Ilonával készült interjú nagyon tanulságos. Ha én valami főmufti lennék, biztos azon dolgoznék, hogy a fiatalok (és idősebbek) felelősségteljesen éljenek szexuális életet. A nem kívánt terhes nőkben meg inkább azt a vonalat erősíteném, hogy gyereket szülni nem szégyen, és nem is tragédia. Sőt, egész jó buli tud lenni. És nem csak akkor, ha biztos anyagi háttérrel és stabil kapcsolattal bír az ember lánya.
Amúgy meg manócskának tök igaza van abban, hogy hol vannak ebben a történetben a férfiak??? Ugyebár ha a nő az abortuszt választja, akkor annak minden (vagy szinte minden) terhét a nő viseli, ha viszont a szülést, akkor bizony a férfinak is vállalni kell az apaságot. Naná, hogy ők inkább pártolják az abortuszt. Viszont szerintem Ceaușescu-nak nem az volt a legnagyobb bűne, hogy betiltotta az abortuszt, hanem hogy olyan országot teremtett, ahol a megszületett gyerekeknek éhezni kellett. Jó néhány éve dolgoztam Indiában egy utcagyerekeket befogadó intézményben, ahol kukába kitett gyerekeket, vagy az autópálya elválasztósávján felvert sátorba hatodikként érkező gyerekeket, vagy a koldusmaffia által megcsonkított gyerekeket gyűjtöttek össze. Bizonyára szebb lenne a világ, ha ilyen gyerekek nem lennének, de ott mégsem tudtam egyikről se azt mondani, hogy jobb lett volna, ha őt nem szüli meg az anyja. Igenis mindegyik gyerkőc egy külön kis személyiség volt, akik bizony a sanyarú sors ellenére örültek, hogy élnek.
Ratkó unoka vagyok, örülök, hogy élek :-)
Igen rossznak tartom az abortuszt, de már sokszor csalódtam, mert az abortuszt ellenzők ritkán cselekszenek valóban értelmesen a magzatvédelemért. Bárcsak eléggé dühösek lennének az abortuszt ellenzők ahhoz, hogy tüntessenek az ingyenes óvszerért és fogamzásgátlási lehetőségekért - ami számos nyugati országban gyakorlat, de még muzulmán jó példa is van rá. Ez lenne az igazi magzatvédelem!
S a püspökségek előtt is tüntetni kellene, hogy a vatikáni agglegények ne hozzanak már ekkora szégyent a katolikus egyházra. Suenens bíboros korunk Galilei esetének nevezte a fogamzásgátlás tiltását a II. Vatikáni Zsinaton, s nagy tapsot kapott a kétezer püspöktől. Ezért vette le a Zsinat napirendjéről VI. Pál pápa a témát, s a püspöki kollegalitást, sőt a saját maga által összeállított ultrakonzervatív szakértői bizottság tudományos érveit is semmibe véve maga nyilatkozzék istenkáromló és embertelen ostobaságot. Az ő Humanae Vitae enciklikája nagyobb kárt okozott a katolikus egyháznak, mint a sokszor felhánytorgatott inkvizíció és a keresztes háborúk együtt. Egész püspöki karok tiltakoztak ellene, a hívek pedig, még a templombajárók is, bölcsen semmibe veszik.
Sajnos sokszor kiderül, hogy az abortuszt ellenzés mögött valójában anti-fogamzásgátlás, sőt anti-szex indulatok vannak. Ez nagy kárt okoz az ügynek.
Meg az is, amikor a népességcsökkenésre hivatkoznak. A nemzetnek nem érdeke, hogy a párok által nem kívánt nemzésekkel, felkészületlen és nem stabil párkapcsolatokban rosszul induló, szegény és nem igazán szeretett életekkel szaporodjon.
Magyarország a szexualitás nevelésben és a fogamzásgátlás elérhetőségében nagyon sötét, elmaradott vidék. Ebben kell fejlődni, akkor majd nem lesz abortusz.
A teljesség igénye nélkül:
> Igen rossznak tartom az abortuszt, de már sokszor csalódtam, mert az abortuszt ellenzők ritkán cselekszenek valóban értelmesen a magzatvédelemért.
Én is ellenzem az abortuszt, de nem vagyok sem politikus, sem nagy ember, ezért a saját köreimben próbálok _beszélgetni_ lányokkal. "Ha egy fa kidől, messzire hallatszik, nő az erdő... senki se látja"
>Bárcsak eléggé dühösek lennének az abortuszt ellenzők ahhoz, hogy tüntessenek az ingyenes óvszerért
Az óvszer elterjedése és az abortuszok számának növekedése között egyenes arányosság, valamint több, mint rémisztő korreláció áll fönt
> S a püspökségek előtt is tüntetni kellene, hogy a vatikáni agglegények ne hozzanak már ekkora szégyent a katolikus egyházra.
Nem ők hozzák elsősorban.
> Ezért vette le a Zsinat napirendjéről VI. Pál pápa a témát, s a püspöki kollegalitást, sőt a saját maga által összeállított ultrakonzervatív szakértői bizottság tudományos érveit is semmibe véve maga nyilatkozzék istenkáromló és embertelen ostobaságot.
Ez súlyos ferdítés (forrásod?). És az is érdekel, mit tartasz a döntésben istenkáromlónak?
> Az ő Humanae Vitae enciklikája nagyobb kárt okozott a katolikus egyháznak, mint a sokszor felhánytorgatott inkvizíció és a keresztes háborúk együtt.
Miért is?
> Egész püspöki karok tiltakoztak ellene, a hívek pedig, még a templombajárók is, bölcsen semmibe veszik.
Sokan semmibe veszik, tény. Nem szabad őket elítélni. Arról, hogy mi a bölcs, lehet, hogy nem olyan sokat tudunk még, mint szeretnénk.
Ha idézzek picit belőle:
...a mesterséges születésszabályozás módszereinek következményeit. Először is azt gondolják meg, hogy ilyen eljárással milyen könnyű út nyílik akár a házastársak hűtlenségéhez, akár az erkölcsi fegyelem széleskörű meggyengüléséhez. Nincs szükség hosszú tapasztalatra ahhoz, hogy valaki megismerje az emberi gyengeséget és megértse, hogy az embereknek -- különösen az érzéki vágyaknak annyira kitett fiataloknak -- ösztönzésre van szükségük ahhoz, hogy megtartsák az erkölcsi törvényt, és nem szabad könnyű utat engedni a törvény megszegésére. Attól is tartani kell, hogy azok a férfiak, akik hozzászoktak a fogamzásgátló eszközök használatához, megfeledkeznek a nők tiszteletéről, s nem törődve a nők testi-lelki egyensúlyával saját vágyaikat kiszolgáló eszközzé teszik őket. Az ilyeneknek a nő többé nem sorstárs, aki felé tisztelettel és szeretettel kell közelíteni.
Azt hiszem ez sajnos 1 az 1-ben bejött. És érdekelne, mit mondanának a szkeptikusok egyéb oknak.
> felkészületlen és nem stabil párkapcsolatok...
elsődleges oka _szerintem_ pontosan a túl korai szex
(ld. -- különösen az érzéki vágyaknak annyira kitett fiataloknak --)
Foglalkozni kell a szexualitással igen. Én erre is készülök.
szerintem se az abortuszért kell tüntetni, hanem a felvilágosításért. és aki olyan szavakat használ ebben a kérdéskörben, hogy reprodukciós jog meg patriarchátus az amúgy is fejre van esve. (--> tajgetosz) =))
Egy két gyerekes anyuka vagyok. A másodikat nem terveztük, megijedtem, elgondolkodtam, mint lehetőségen az abortuszon... De még a gondolata is riasztó számomra. Nálunk a gyermek áldás. De nem ezt akarom elsősorban mesélni. Amikor a terhesség utolsó két hetében bent voltam a kórházban, a kórteremben mindenféle nőgyógyászati páciens megfordult. Mellükben csomót érzők, terhesek, kisbabások, és persze abortuszosok. A két hétben csak abban a kórteremben 6 abortuszos fordult meg. És mind egytől-egyig 14-15-16 évesek voltak. Bejött az anyjuk, aláírta nekik. Este kaptak valami gyógyszeres tágítót, reggel tolták őket a műtőbe. Délután már mehettek is haza. Szívem alatt a kicsi élettel néztem őket. Előtte a félelmüket, utána a sok-sok könnyet. Volt egy kislány hosszú órákon át sírt utána. Ő ugyanis komolyan elgondolkodott előtte azon, mi lenne, ha megtartaná. Csak sírt és sírt utána. De bizony őt még jobban meg tudtam érteni, mint azt a kislányt, aki előtte is nevetgélt, telefonált egész nap, lapozgatott valami füzetet (kilencedikes volt...), és az egészet olyan könnyedén vette, mintha a lábát jött volna gyantáztatni. Egyszer rám nézett, és látva a nagy hasamat a következőt fejtette ki: "-Én, amikor egyszer kilencedik hónapos terhes leszek, akkor is sokat fogok szexelni, mert én bizony nem bírom szex nélkül." Persze megjegyeztem neki, hogy akkor nem szex nélkül nem bírja ki, hanem hogy állandóan pisilni járjon, de nem is ez a lényeg. A mai napig megdöbbent a közönyössége. Ez a kislány, és a többi lányocska nem a mélyszegénység miatt nem vállalta a babát. Mindegyik láthatóan megfelelően szituált volt, családban nevelkedtek. Hanem igenis azok az éjszakák a fiúkkal meggondolatlanra sikerültek. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy be kellene tiltani az abortuszt, de ezekkel a kislányokkal nem lehetne valamit kezdeni? Szülők, nevelők, szociális gondozók, vagy ki tudja ki? Ami pedig a soraitokból megragadott engem: vajon az anyaság, mint az abortusz ellenpontja miért nincs kiemelve? Persze nem csodálkozom. A nyugati civilizáció a csak a jogokra koncentráló, "mert te megérdemled" világával nehezen összeegyeztethető a lemondásokkal járó anyaság. Pedig aki anya, az tudja, hogy ez édes teher. :)
ezt érdemes elolvasnotok: (zsepi szükségeltetik. egy százas)
http://balintbenedek.blogspot.com/2010/08/benedek-tortenete.html
Megjegyzés küldése