Zsákos Frodó (ismét) visszatér

szerző: Fakirma

Íme, ismét egy poros darab a világhírnév előtti időkből, amelyből kiderül, hogy nem csak a kisgyerekes anyák előjoga a rózsaszínű babaszoba, hanem a kamasz gyerekkel rendelkezők is bátran dagonyázhatnak a szirupos hétköznapokban. Az ős-Onleány fanatikusoktól pedig elnézést kérek, hogy ilyen olcsó módon igyekszem megúszni az új posztírás kihívásait, engesztelésül délutánra előrukkolok egy ütős vécéajtó dizájnnal!

Itt a várva várt szeptember, gyermekeim felét elnyelték az állami közintézmények, a hidegfronttal együtt megérkezett a vénasszonyok nyara, így hát kint üldögélek a kertben, a kicsik nem engem nyúznak, hanem a homokozóban épp kezdenek egymáshoz nőni. Mi mást tehet egy érző lélek ebben a ritka idilli pillanatban, mint hogy elgondolkozik egy csöppet az élet értelmén. Rutinos gyes – szindrómásként persze tudom, hogy ez balgaság (hasznosabb lenne legurítani egy hosszúlépést), de velem született önsorsrontó hajlamom diadalmaskodik, s én elszántan gondolkodom. Az eredmény nem várat sokáig magára.

Mire Telhetetlen Bendő hazaérkezik 184 centivel, két vadiúj pattanással és fél pár tornacipővel,

-Csöndesen, a kicsik alszanak!

addigra már bőszen lógatom az orromat. Telhetetlen Bendő teljesen érzéketlen az én finom lelki rezdüléseim iránt,

-Éhes vagyok, mi a kaja, adjál csócsát, de nagyon sokat, mert már fél órája nem ettem!

Sóhajtozva slattyogok a konyhába, minden mozdulatomat a szomorúság hatja át,

-Mi újság az iskolában?

beteszem a lecsót a mikróba.

-Semmi.

Habzsoló fiam egyszer csak szenvedő arcomba néz:

-Mama, már megint mi bajod van?

Muszáj megosztanom vele. Persze tökfej, kár terhelnem, meg sem értheti

-Képzeld, délelőtt életem regényét olvasgattam, úgy saccolom, a felénél tarthatok, s most döbbentem csak rá, hogy ennek a könyvnek nem én vagyok a főszereplője, csak valami hülye, másodrendű komornyik-szerepet osztottak rám.

Érti. Mert az én fiam. Feláll, száján egy kis paradicsom darab, átölel,

-Jaj, mama, ezen ne aggodalmaskodjál, emlékszel, hogy Frodó is eltűnik pár fejezetre a Gyűrük Urában, de aztán visszatér!

olyan férfias módon megropogtatja a csontjaimat.

A búbánatot elfújták, én boldogan vigyorgom, mint Boribon a szivárvány láttán.

Mégiscsak szép ez a mai nap!