Első vagy másodfokú? Hangzott annak idején a gyakori kérdés. Nem, most nem korrupciós ügyek bírósági döntései fokaira gondolok. Az „uncsitesóság” mára kiveszőben lévő rokonsági formájára.
Nekem
sem volt sok. Emlékszem, voltak, akik tíz fölötti számmal
büszkélkedhettek, nekem mindössze három adatott. De sajna, a gyermekeim
számára (és egyre többen vannak ezzel így) teljesen ismeretlen a
fogalom: unokatestvér. Ilyen-olyan okoknál fogva nincs (még?) nekik
ilyen, sőt, a közelebbi családban egyáltalán nincs más gyerek rajtuk
kívül, holott a szülőképes korosztály nagyobb létszámban jelen van.
Pedig
még a hetvenes években születettek többsége is biztos, hogy rengeteg
emléket őriz: fogatlan gyerekek vigyorognak egy szakadt fényképen, nagy
bandázások a nagymama vidéki otthonában, fogadalmak, vérszerződések és
árulások, játékcserék és összeveszések.
A
szocializáció egyik ritkán emlegetett, de fontos terepe a család más
(nem testvér) gyermekeivel való kapcsolat: bepillantás egy másik család
életébe, nevelési módszereibe, szokásaiba. A népességfogyás egyik
tapintható hatása, hogy megfogyatkoztak, eltűnőben vannak az
unokatestvérek. A népességfogyással ez is elvész. Kár érte!
2 megjegyzés:
Nem akarok dicsekedni, de nekem rengeteg unokatesóm van, és azoknak rengeteg gyerekük, nekünk (nekem és a gyerekeimnek) ők jelentik a legjelentősebb szociális közeget. Nincs olyan nap, amikor minimum 2-3 ne fordulna meg nálunk. Nagyon emberbarát közeg, nagyjából ez az egyik fő ok, amiatt még nem kattantam meg teljesen.
Irigyellek! Nálunk "csak" egy pocaklakó másodunokatestvér van kilátásban...
Megjegyzés küldése