Gondban vagyok. Tüskeböki (tudjátok, a mi kis középsőnk) öt és fél éves. Angyali pofijának szép kicsi száját az utóbbi időben egyre csúnyább szavak és durvább kifejezések hagyják el, a kétségbeesésbe taszítván bennünket, akik nemcsak szeretni, de nevelni is szeretnénk szemünkfényeit.És most nem a "Szereted a kekszet?" - válasz akkurátusan kivár, majd kajánul folytat: "A női (?) szexet"- típusú idétlen kérdés-felelekre vagy a "Benedeki Béla imád zabálni!"- fajta ritmikus skandálásra gondolok. (Ne kérdezzétek, ki az az örökké éhes Benedeki Béla, rejtély, honnan költözött be hozzánk.)
Ezek a klasszikus kiskamaszos fordulatok mókásak és szórakoztatóak, legfeljebb akkor torkollanak kínos vigyorgásba és hümmögésbe, ha mondjuk üvöltözésük közben a helyi plébánosba vagy a kínosan udvarias patikusba botlunk. De most ennél többről van szó.
Bökkencs ovis csoportja - már a beszoktatástól érezhető volt - nem csúcs-összetétel, a másik két gyerkőc csapataival összehasonlítva ez egyértelmű. Itthon ugyanazt hallja, mint a többiek, nem mondom, hogy nem csúszik ki néha egy-egy cifrább mondat, ha mondjuk Bolgár Györgyöt hallgatunk, de csalhatatlan jelei vannak, hogy a felszedett szóanyag jelentős része (például p...a, s..g stb.) idegenből való.
Mintha tőrt forgatnának a szívemben, mikor ilyeneket mond. Magyaráztuk már neki négyszemközt, szép szóval, mímeltem sírást, hogy ez nekem mennyire fáj (nem is kellett nagyon színészkedni), fenyegettünk, tiltottunk, a jól irányzott atyai is elcsattant, de csak részeredményeink voltak: ha lazul a kontroll, pláne ha ovistárs is van a láthatáron, újra kezdődik a szomorú sziporka.
De hogyan hatástalanítsuk a csoportos fertőzést, ami tapinthatóan két-három család és az erélytelen, hivatásukban megfáradt óvónők együttállásának eredménye? Ráadásul a hülyeség közismerten ragályos, a többiek azonnal vevők mindenre, ami ebbe a tág kategóriába tartozik.
Segítsetek, mit tehetünk, ha ártatlan kis báránykánk vadmalaccá válik a közös dagonyában?
2 megjegyzés:
Szerintem ne parázz rá a témára nagyon, annál viccesebb Tüskeböki számára. Biztos lesz még jó pár kellemetlen fellépésetek ország-világ színe előtt, később ezekből lesznek a vicces anekdotáitok. Amikor a srácok hazahozták az oviból a mocskot, én mindig elmondtam, hogy milyen undorító, amit mondanak és hogy én ezt nem szeretem hallani,de nem lihegtem túl a dolgot. Egyszer volt, hogy határozottan felléptem, amikor megérkezett hozzánk a "hülye zsidózás". Röviden és velősen elmagyaráztam, hogy ezt miért nem, és a "ha még egyszer meghallom"-esetekre nyakkitekeréseket helyeztem kilátásba.Bendő még bepróbálkozott, hogy azt mondhatja-e:"zsidongó"? Próbáltam komolyságomat megőrizve nem-et inteni. Soha többet nem került szóba a téma. A csúnya beszéd meg néhány hónap alatt elmúlt, mert nem keltettek vele izgalmat, nem járt érte extra figyelem.És ebben a korban még az otthoni példa a ragadós. Szerintem nem baj, ha otthon elhangzik néha csúnya szó, a gyerek gyorsan megtanulja, mikor, kinek, hogyan, mit mondhat, és szerintem a csúnya szavak is a kultúránk részét képezik.Amúgy a Waldorf oviban is van mocskos beszéd, ez egész egyszerűen az ovis kor velejárója,nincs mit tenni, túl kell élni.
Máris jobb! Blogolás=lélekápolás.
Megjegyzés küldése