A Heti Válasz 2001-es alapítása óta meghatározó szereplője vagy a lap életének. A kiadóigazgató- és tulajdonosváltások sora mellett Te jelentetted az állandóságot és biztonságot az újság életében, hétről
Bevallom, nem nagyon akartam otthagyni a Magyar Nemzet hétvégi Magazinját, ahol 2001-ben dolgoztam, de két-három beszélgetés után úgy láttam, nagyobb szükség van rám az induló Heti Válasznál.
Mivel az államtól kapott pénz miatt – ami egyébként nem csak a lapra ment – támadások kereszttüzébe kerültünk, s jobb- és baloldal egyformán utált minket és bojkottált, iszonyatosan nehéz volt dolgozni. „Csakazértis” szívügyem lett a Heti Válasz.
Mesélj nekünk, mire emlékszel legszívesebben a Heti Válasznál eltöltött évek élményei közül?
Nekem a fiatalok beérése volt a legnagyobb élmény. Nagy Viki, Bódis András, Gyüre Jóska, Stumpf András, Zsuppán András pályája. No és a támogatók szeretete: Mádl Ferenc, Sólyom László köztársasági elnök egyaránt sokat segített.
Mit kívánsz a Heti Válasznak születésnapja alkalmából?
Hosszú életet, s minden számába legalább egy olyan cikket, ami nekem is szól. Ezt egyébként Mádl Ferenc mondta, amikor óvott a bulvárosodástól.
Most a Helikon Könyvkiadó irodalmi vezetője vagy, de írsz recenziókat is a lapba. Mit szeretsz jobban: írni vagy olvasni?
Egyértelmű: olvasni.
 |
| A Mikszáth Kálmán újságírói-, írói díj átvételekor |
Múlnak az évek, érzem is őket, de még mindig kíváncsi vagyok. A világra, az emberekre.
Tanítványaid rajongással szeretnek és tisztelnek, sokaknak példaképe vagy. Nem nyomaszt néha ennek a felelőssége?
Nagyon szigorú gyerekeim vannak, s mindig elmondták-elmondják, mit nem szeretnek az én korosztályomban. Igyekszem megfogadni a tanácsaikat. Meg aztán szeretem a fiatalokat. Sokszor gondolom félév végén, hogy elég volt, aztán jön az új kurzus, s alig várom, hogy lássam, milyenek az új gyerekek.
Családanyaként dolgoztál, nem keveset. Jelentett nehézséget az anyai szerep és a hivatás összeegyeztetése?
Az én gyerekeim hihetetlenül el voltak kényeztetve, soha nem jártak napközibe, mindig mellettük álltunk. Amíg kicsik voltak, éjszakánként dolgoztam, s hetente csak kétszer kellett bejárni a munkahelyemre, a Magvető Könyvkiadóba. Ma már ezt nem lehetne megoldani. Azt szoktam mondani, nekem a Kádár-korszakkal szerencsém volt, lehetővé tette, hogy az anyaságot is megélhessem a munka mellett. De azért nem kívánom vissza azokat az időket.
Hogy látod a magyar média aktuális helyzetét?
Minden átalakulóban van.
Mit gondolsz, van jövője a hagyományos, nyomtatott újságírásnak vagy lassan mindent elfoglal az elektronikus média?
Szerintem a színvonalas nyomtatott sajtó megmarad.
Te egyébként mit szeretsz jobban: karosszékben hátradőlve lapozgatni vagy a gépnél kutakodni?
Az én korosztályom még szereti kézbe venni a lapokat. De sokat olvasok interneten is.
Könyvkiadók sokasága árasztja el szélsőségesen különböző minőségű könyvekkel a boltokat. Nem fog el néha az írás hiábavalóságának érzése?
Tavaly felújíttattuk a lakásunkat, és kidobtunk, elajándékoztunk több mint kétezer könyvet. Akkor megfogadtam, hogy sokkal jobban megnézem, mit érdemes megvásárolni, hazavinni. Az a baj, hogy nincsenek igazán megbízható eligazító fórumok, s a nagy könyváruházakban a bóvli sokszor elfedi az igazi értéket.
Legtöbb ember csak karácsony előtt tér be keresgélni a könyvesboltokba. Te hogyan választasz könyvet szeretteinek?
Nálunk mindenki kap legalább egy-két könyvet. Lehet levelet írni a Jézuskának kifejezett kívánságokkal, s ezek rendszerint teljesülnek. De az igazi ajándék meglepetés. És nem díszes album, hanem jó olvasmány. Klasszikusok, maiak, regények, verseskötetek. Mivel magam minden héten legalább egyszer beugrom egy-egy nagyobb könyvesboltba, már novembertől gyűjtöm az ajándékokat. könyveket, CD-ket.
Végezetül, ajánlanál nekünk valami elcsendesülésre és készülődésre alkalmas adventi olvasnivalót?
Volt gyermekkorunkban egy olyan könyv (Mai francia elbeszélők – Nyugat dekameron), amit kizárólag karácsonyváráskor vettünk elő. Történetesen Supervielle A jászol szamara meg az ökre című hosszú novellája miatt. Hattól tizennyolc éves koromig hallgattam advent negyedik vasárnapján apám felolvasásában öt testvéremmel egyetemben. Minden évben sírtam rajta. Aztán évtizedek kimaradtak. A kilencvenes években újra megjelent ez a Supervielle-írás, és azóta mára felnőtt gyerekeimmel együtt sírok azon, hogy a betlehemi istálló jámbor ökröcskéje miért nem kísérhette el Egyiptomba a gyerek Jézust.
24 megjegyzés:
Bravó! Íme a bizonyíték, hogy a "nő" meg az "üres fecsegés! fogalmai közé nem feltétlenül passzol az egyenláségjel.
Talán, ha blog írói is inkább ebbe az irányba próbálnának nyomulni...
Megpróbáljuk megfogadni az intelmet!
És te, ezek szerint olvasod az üres fecsegéseinket? Ellazít? - az tök jó!
Szofi, te elnyegléskeded ezt a kérdést! Engem például érdekelne, hogy melyek azok a magvas témák és a megfelelő stílus, amelyekkel a szélesebb, az élet nagy dolgait komolyan vevő , a nők iránti sztereotípiákat nem erősítő szélesebb néprétegek elégedettek lehetnének.Mert az az igazság, nekem fingom nincs róla. Most hogy jobban belegondolok, valóban az elmúlt majd negyven évemet üres fecsegéssel töltöttem, erre persze nincs mentség, még az sem, hogy úgy gondolom, az élet igazán lényeges és vidám dolgai ezekben a párbeszédekben jelennek meg.Szofi,én például most már igazán elvárnám tőled, hogy Szókratészről megírt bölcsességeidet közkincsé tedd az Onleányon, s lehet, hogy kedves Anonimus jóakarónknak hála, hirtelen blogunk népszerűsége az egekig szárnyalna!
Kedves Névtelen! Nem értem, mi a baj azzal, hogy a honlapon olyan témákat, és olyan hangnemben beszélünk meg, amik a gyerekes anyukák igenis érdekelnek. Számunkra nem üres fecsegés az anyasággal, nőiséggel foglalkozni! Nem arról szól ez a blog, hogy az írók kiterítik napjaikat, és mi, kommentelők sem teregetünk némán, vagyis megosztjuk egymással a gondolatainkat. Ugye jól sejtem, hogy te férfiből vagy?
Bocsánat, bocsánat! Legfőképpen a trehány gépelésért...
Szóval, én annyi butaságot, mint amennyit az unokám "legeltése" közben hallok a játszótéren - és nem a gyerekek szájából - még soha és sehol...
És akkor még egy minőségi hetilap főoldala is egy - jó, elismerem, igényes - de mégis csak valódi pletykaoldalra mutat...?
Persze, ízlések és pofonok... Én mondjuk inkább egy hét kőtörést vállalnék, mint hogy rendszeresen a Nők Lapját kelljen szemléznem...
Ízlések és pofonok, de ez itt kérem, nem pletykaoldal. Ez biztos.
És higgye el, nagyjából ugyanannyi ostoba nő van, mint ostoba férfi.
Pletyka:"bizalmas, tapintatlan, felelőtlen hír(esztelés) (Magyar Értelmező Kéziszótár)
Lehet, hogy nem tetszik Önnek a műfajunk, ez teljesen rendben van, és az is, hogy ennek hangot ad, valószínűleg Ön nem a mi célközönségünk, és ezt szomorúan tudomásul vesszük. Viszont azt visszautasítom, hogy rosszindulatú rágalmazással vádol minket(a pletyka jelentésébe ugyanis ez is benne foglaltatik). Igen, beszélünk csacska női dolgokról, anyai rinyákról, butácska -egy unokáját legeltető nagyszülő számára érthető módon szánalmas - gondolatokról, de nem bántunk senkit,legfeljebb saját véleményünket mondjuk el a szubjektivitást hangsúlyozva. Arra tudatosan figyelünk, hogy álhírt ne terjesszünk, a bulvárhősökről itt tuti egy szót sem olvashat,a klasszikus pletykalapok agymosása ellen meg azzal próbálunk küzdeni, hogy egy igényes,jókedvű, szeretetteljes, kulturált módon "csacsogó" női oldalt próbálunk meg működtetni. Ha Önnek a pletyka témakörbe tartozik az adventi koszorú készítés, egy igényes múzeumi programajánló, esetleg egy szentünk életének a bemutatása, vagy egy elismert közéleti asszonnyal folytatott interjú,hát akkor azt hiszem tényleg nincs miről beszélni, s el se tudom képzelni szánalmas kis női agyammal Ön milyen magasságokban repkedhet!
Most, hogy kidühöngtem magam az igényes pletykalapon, azt hiszem tényleg igaza van kedves Névtelen Nagyapa/Nagymama, furcsa ez a vadházasság a Heti Válasszal, de hát miért ne? Néha egészen bizarr kapcsolatokból születnek klassz dolgok! Mi még egy kicsit küzdünk ezért!:-)
Nem tartom szerencsésnek, hogy amint vki egy kissé negatívabb kritikát/ felvetést fogalmaz meg, a blog összes szerzője rögtön ráveti magát... (lásd Lotte Kinek fáj Magyarország című bejegyzésénél is) Örülhetnének inkább, hogy valaki végre dob egy kommentet.
Egyébként részben egyetértek névtelen nagymamával. Nekem is furcsa használt cipőkből készült vicces (?) koszorúkat nézegetni a Hetiválasz aloldalán.
Bocsánat, ismételten! Én csak tiszta jóindulatból gondoltam jelezni, hogy itt valami nem stimmel...
Én ugyanis (miként szerintem az olvasók 99%-a) az évek óta megszokott dolgokért kattintok a HV-re, erre találok itt egy ilyen jópofizó kismamás izét...(Már inkább nem próbálkozom nevén nevezni a dolgot).
És ez nem értékítélet, csak éppen szerintem ide is érvényes a "cipőt a cipőboltból" című örök érvényű megállapítás.
Onleányék is hamarabb rátalálnának egy megfelelő oldalon a maguk közönségére, a fáradozásukat méltányolókra.
A Heti Válasz pedig, mint a minőségi konzervatív újságírás vezérhajója biztosan találna a profiljába illő olyan bloggereket, akik inkább erősítenék, mint gyengítenék ebbéli pozícióját!
Kedves Ismeretlen!Mivel azt tervezzük, hogy egy beszélgetős blogot hozunk létre (ez persze egy blognál nem egy korszakalkotó ötlet, hanem inkább kritérium), ezért a pozitív és negatív kritikákra egyaránt reagálunk. És tényleg örülünk minden hangnak (roppant házsártos természet révén szeretek zsörtölődni, Ember csak hálás azért ha nem rajta, hanem egy kommentelőn csattan az ostor), azt meg külön köszönöm Önnek (és persze Nagyapának is!) hogy véleményét kulturált módon fogalmazta meg! S ha ezt máskor egy becenévvel tenné, akkor esetleg még egy üveg bort is nyerhetne!(Én esetleg javasolnám a Cipőkoszorús Ismeretlen nevet :-))
Kedves Nagyapa! Köszönöm a véleményét, valóban az identitáskeresés fázisában vagyunk, és elnézést kérek, ha "kamaszos" forrófejjel reagáltam egyértelműen nem bántani kívánó soraira! Szép napot kívánok Önöknek, és kérem maradjanak a Heti Válasz hűséges olvasói! Üdvözlettel: Fakirma
Nem a reakcióval van szerintem gond, hanem a HOGYAN-nal. A zsörtölődő vagy épp illemtanból kioktató (épp az imént is dicséretet kaptam, amiért kulturáltan sikerült írnom) hangnem után kinek volna kedve tovább "beszélgetni".
Cipőkoszorús
Azt még hozzátenném, hogy egyébként tetszik a blog, gratulálok hozzá.
cipős
Azt hiszem, gratulálnom kell a blogalkotóknak, hiszen íme e műfaj epicentruma, a kommentcsörte! Ha szegény Névtelen nyomtatásban találkozik üres fecsegésetekkel, hát nem sokat tehet: Kidobja a lapot, kutyaszart csomagol bele, esetleg kiteszi a klotyóba az elmúlt évek IKEA katalógusai közé. Valljuk be nem túl interaktív és a frusztrációja sem csökken. De a blog az más! Itt kiadhatja, megmondhatja, vitatkozhat, leüvölthet és felülemelkedhet. Sic itur ad astra! Ez fantasztikus mert a mindenkori névtelenek békésebbek, kreatívabbak, ezáltal jobb apák, anyák, gyerekek, kutyatulajdonosok, téeszelnökök, UFO vadászok lehetnek. Éljen a webkettő! Az alkotóknak pedig házi feladat: Nézzenek utána mit jelent az internetes szlengben a "troll" kifejezés. Azért az első komment elég troll-gyanús...
Oké, megadom magam, azt hiszem, igaza van, tényleg mellre szívtam ezt a dolgot, mert nem csak házsártos, hanem hiú is vagyok (mielőtt elkezdené Embert sajnálni, gyorsan közlöm, hogy vannak azért szerethető tulajdonságaim is,például csodaszép adventi koszorúkat tudok készíteni). És ha ezek után még van kedve, néha látogasson el hozzánk vendégségbe, ha jelzi, hogy Ön a Cipős, nagy örömmel fogom régi ismerősként üdvözölni, az otrombaságaimat meg megtartom a háziaknak!:-)
Szia Frajdkakas!
Azt hiszem kezd megbomlani az agyam, a valós novemberi köd és ez az internetes virágzó tavasz teljesen összefolyik előttem. Tulajdonképpen tegnap az történt, hogy ELTŰNT AZ ÚJ PLASZTRON (a ködös novemberben), s én a helyett, hogy agyonvertem volna Szendvicsgyereket, projektálva frusztrációmat (ez most frajdilag korrekt volt?), itt, az internetes tavaszban viharoztam egy kicsit. Nem, Széles Tömegek, hiába könyörögtök, NEM írom meg az elveszett plasztron történetét Vívódás II. címmel (sajnálhatjátok!), azért azt elárulom, hogy ma reggel az edzőteremig kergettem Szendvicsgyereket, aki az öltözőben egy perc alatt megtalálta az új PLASZTRONT!!! Most jöhettek mindenféle internetes szörnyetegek és hétfejű sárkányok,avagy csak szimpla elégedetlen olvasók, boldog mosollyal ölellek magamhoz Benneteket!
Kedves névtelen(de bátor),nem tudom mennyire megkésve reagálok eme érzelem dús,diskurzusra de remélem eljutnak önhöz szavaim.Az ön sorait olvasva a régi budapesti macskaköves utak jutottak eszembe(melynek romjai a Keletinél is láthatóak,) a konflisok elé fogott lovak kedves ábrázatával együtt. A lovaknak hogy meg ne rémüljenek, képzeljük csak el: gazdáik,a kocsisok bizony szemellenzőt adtak. Ez segítette őket hogy túl éljék a városok vad világát. Úgy érthető az analógia.
Amúgy pedig nem is értem hogy a virtuális felületen, mért ne jelenhetne meg a HV far vízén egy érték rendet teremtő és őrző oldalacska mely a nőknek a nőkről szól, na meg persze eme nőcskék párjairól.
mintha vissza teccet von ugrani száz évet és szidná a szüfrazsetteket. Na nem mintha az "onleány"
oldalakon bármi nemű durva feminista vonal meg jelent von.
S nem utolsó sorban: Lányok! Csak azt lehet bántani és kritizálni aki tesz valamit.S kis hazánkból már ismert lehet számotokra is hogy ez az egy ez mindenkinek megy.
A lovak is örülnek a az ölelésnek,csak a readásnak nem.
diiir nóném openjormájnd!!!!:)
Kedves Fakirma,
A zoknikalendárium mindenesetre méltó kiegészítője a cipőkoszorúnak.
Mi jöhet még? :)
cipős
Nyugtassatok meg, hogy azért valaki Ágira is figyel?!
...pedig könyörgünk!
Nem működik a "válasz erre" funkció, de ez a jelek szerint eddig még senki illetékest nem zavart. (Hogy tudniillik nem tudni, ki kinek a hozzászólására reagál éppen...!).
Nagyi
Gyalázatos módon csak most olvastam végig ezt a riportot.
Nagyon jó volt olvasni, és köszönöm, hogy ezekkel a tiszta, egyszerű, őszinte gondolatokkal érhet véget a mai napom!
Megjegyzés küldése