Biztos bámultál már te is álmatlan éjszakán homlokodat a hűvös ablaküvegre tapasztva kifele, a sejtelmes éjszakába. Bejárhatók ilyenkor távoli galaxisok és fényévek telnek-múlnak, újraélhetők a megtörtént és meg nem történt történetek.
A konyhaablakunkból kilátni a ház előtti földes utcára. Éjjel egy szemközti lámpa világítja meg az utcaszakaszt. Épp hét éve lehetett, hogy a lámpa fénye mellett, a kerítés túloldaláról nézegettük a homlokzatot. Akkor már eldőlt, megvesszük az öreg, szerkezetére szétszedett házat és itt leszünk családdá a hasamban egyre nagyobbakat rugdosó és a földi világ felé nagy tempókkal igyekvő kisfiúnkkal.
Nem volt másunk, csak az űzött szerelem, ami megnyugvást és menedéket keresett végre, meg egy ócska zongora a mai konyha helyén. Értéktelen darab volt, reménytelenül rozoga, el is tüzelték a télvíz idején dolgozó munkások. A csonttá fagyott, ablaktalan házban mégis érezni lehetett a kalács illatát, ami egyszer majd kisül idebenn. Mai eszemmel vakmerőség volt minden, ami akkortájt történt: ráhagyatkozni egy idegenre, elhagyni a várost, ahonnan sose merészkedtem messze és fel sem ocsúdva a nagy vágtában anyává lenni... Azóta három szinten berendezett életünk középpontjában három kis orr szuszogása szítja a házi tűzhely melegét. Ezen az álmatlan éjjelen, ebben a dermedt megtorpanásban biztos vagyok benne, hogy életem legszebb szakasza van mögöttem.
4 megjegyzés:
Lotte, miért vagy te Lotte? Lehetnél ablak-zsiráf is... Én úgy vagyok ezzel, hogyha nagy nehezen hazaérkezem egy nagyon hasonló öreg házba, a gyermekszuszogást korholásnak hallom, a lámpa fényét fájdalomnak látom. És csak abban vagyok biztos, hogy életem legszebb ébredős percei állnak előttem... Három kisjószág fut majd a derekam köré, és egy álmosan csóváló fej bocsát meg a későn érkezőnek. Aztán ő is megölel majd. Mert szeret és bízik is. Hát hogyne volna előttünk az élet?!
Talán félreérthető voltam, mert nem szomorkodni akartam, végképp nem arra gondolni, hogy valami rossz következnék.
Ablak zsiráf
Ablakzsiráf. Ez nagyon vicces! Esz a fene, hogy nem nekem jutott eszembe, hanem Névtelennek!
Nekem simán csak gombóc lett a torkomban.
Látlak, Lotte ott a lámpafénynél!
Megjegyzés küldése