Gumibarack és honvágy

Gazdálkodó nagycsalád a festői Boldogkőváraljáról. Zamatos és szép a kajszijuk, Jani képezte is magát, agrármérnök lett, Ági németet tanított a helyi iskolában. Dolgoztak és tisztességben nevelték négy tehetséges, okos gyermeküket (a nagylány tízévesen már megyei versenyeket nyert, zenét tanult, ügyesen festett is).

Igazi "magyar arcok", olyanok, akiket nem lehet máshová képzelni, ebből a földből nőttek ki, egész fizimiskájukkal, ízes beszédükkel, gondolkodásmódjukkal ide kötődnek.

Aztán három éve dönteniük kellett:

vagy végképp eladják a családi örökséget és megválnak a barackostól, vagy külföldön próbálnak szerencsét, s igyekeznek átvészelni azt az időszakot, amíg nincs remény itthon megélni a földből. "Jött a francia gumibarack", kereskedőknek való fajta, nincs sok íze, de jól eltartható, nagyáruházba kerülve két hét múlva is ugyanolyan, mint szedéskor. Az ő zamatos gyümölcsük pedig nem kellett, s évek óta a termés sem volt az igazi. Felpakolták hát ócska járgányukra a családot (még egy rendőrségi selejtezéskor könyörült meg rajtuk valaki, és adta el a kiszolgált mikrobuszt), s elindultak a messzi Hollandiába, hogy esélyük legyen tisztességben, saját erőből nevelni a gyerekeket.

Szívós munkával (dehát ezt itthon is megszokták már) megkapaszkodtak, gyári szalagmunkát találtak mindketten. A gyerekek azóta kitűnőek az idegen iskolában is, a nagylány osztályából elsőként, dicsérettel került a gimnáziumba, ma már meg nem mondaná senki, hogy nem született holland. Szerencséjük van, katolikus közegbe csöppentek, más az, mint az "átlag" holland, megértik egymást, nem is érzik rosszul magukat.

"Mert azért igen fura világ az"- mesélik. Mikor letelepedési vizsgát tettek, arról okították őket, hogy "elmaradott országokban a házasság intézménye még él, de a felvilágosult nemzetek, mint a holland, már túljutottak ezeken a sztereotípiákon, a férfi-nő életközösségen, s nincs azzal semmi baj, ha azonos neműek kapcsolatára épül egy társadalom."

Mit is mondhattak erre? Nyeltek és vizsgáztak. Mert nekik túl kell élni négy, életre szóló vállalásuk miatt. És a Hernád völgyébe telepített francia gumibarack miatt. Három év alatt összegyűjtöttek egy kis házra valót, most hazajöttek rövid időre. Keresgélnek, forgatják magukban a hazajövetel gondolatát. De bizonytalanok, falujukban sem biztatják őket sok jóval, inkább a kint maradásra ösztökélnék. És a nagylánynak már tetszenek a holland fiúk, csinos is, okos is, s "mi van, ha egyszer csak szerelmes lesz?!".

Mi van, ha elveszítjük legjobbjainkat? És mi lesz, ha azokat sem tudjuk visszafogadni, akik tényleg hazajönnének?

Cikkajánló a témában: Doktoranduszból gyümölcsszedő? csaladhalo.hu

Ui.: Most érkezett a jó hír, hogy Janiék az összespórolt pénzből megvettek egy házat, igaz már nem Boldogkőváralján, hanem Pest megyében. De ha minden jól megy, jövőre hazajönnek, mert haza vágynak.Várunk Benneteket!