Eszembe jutott a múltkori merengés kapcsán egy nyári történet. Tusnádfürdőn, a Malom étteremben történt az eset. A leszakadó vihar elől menekültünk be vacsorázni az Olt-menti vízimalomból kialakított kultikus vendéglőbe, ahol egy helyes, csorba fogú fiúcska lézengett, szemmel látható terepismerettel.
Szokásunk szerint szóba elegyedtünk a tíz év forma kis Leventével, helybéli magyar értelmiségi család egyetlen gyermekével, aki csocsózás közben sok érdekeset mesélt ízes székelységgel.
Zene volt füleinknek a beszédje, szinte mindegy volt, mit mond, csak meséljen még. De aztán egyre figyelmesebbek lettünk mondókája velejére is. Elmesélte, hogy Tusnádot inkább csak akkor hagyja el, ha átmegy "tatához" a szomszédos faluba, ahol választottja, a nálánál egy évvel idősebb leánka is lakik (bár nem biztos, hogy ő lesz a felesége, kaphat magának jobbat is, hisz az iskolában ő a lányok kedvence.) Budapesten még nem járt, de Bukarestben többször is, ott vették meg első telefonját és a play stationt. Legközelebb egy iPhone4-et szeretne, de nagy vágya az is, hogy szülessen kistestvére. Hátha... Basescu nevét persze ismerte, a Tusnádon sokszor megfordult magyar miniszterelnök nevét ellenben még sose hallotta.
Aztán neki is feltettük a kérdést, most akkor ő minek érzi magát: magyarnak vagy románnak? Kis hezitálás után szívbemarkolóan szép székely hanglejtéssel válaszolt: "hát, magyarul is beszélek, de azt hiszem inkább román vagyok".
14 megjegyzés:
A gyerek válasza csak a hátteret tükrözi vissza: már tudja, hogy Romániában él,de még nem tudatosult benne a "mássága", a magyarsághoz való tartozása. Csak remélni lehet, hogy felnövekedvén már tisztázódik benne , magyar-e ?
És az meg sem fordult egy Budapesti értelmiségi család fejében, hogy ha ez a kisfiú, mint írtad egy helyi értelmiségi család gyermeke, de mégsem hallott hőn szeretett "Tusnádon is sokszor megfordult" miniszterelnökünkről, és nem tartja magát jobban magyarnak, mint románnak, hogy esetleg pont azért mert: Elegük van!
Nem szeretnének tovább magyarozni és románozni! Békében akarnak egymás mellett élni! És nem kérnek a kedves külföldi miniszterelnökökből, akik számtalanszor fordulnak meg Tusnádon feszültséget kelteni!
Sem a kedves turistákból! Akik idejönnek és le Leventézik az egyetlen fiúkat!!!
És ha majd így lesz, lehet büszkébben érzik majd magukat magyarnak mint előtte bármikor!
Az alatt mit értesz, hogy le Leventézni?
Mond neked az valamit, hogy a Nyilas Leventék? Lehet ez neked a pozitív felhangú szép magyar Leventét jelentette, de sajnos ez
név már foglalt! Visszavonhatatlanul befeketítették!
Aki ezt nem hajlandó elfogadni, az vagy játszik a lehetőségével, hogy úgy emlegesse fel nosztalgikusan ezt a félkatonai intézményt(miközben a szimpatizánsokkal gondolatban összekacsint), hogy közben más mögé bújva mossa kezeit, vagy vak és süket egyszerre!
Ezzel most totál megleptél, mert nekem ez egyszerűen egy név, egy nyilvánvalóan magyarságra utaló név, de nem több. Pedig itt élek Budapest szívében, ahol naponta van valami nyilasérzékeny megmozdulás.
Szerintem a kisfiút egyszerűen csak Leventének hívták, nem lehet?
Másfelől fura, hogy te jössz a tiszta lap elvével,amikor ilyen durván kódokban olvasol.
Azzal egyébként egyetértek, hogy nem kell "heccelni" egymást a határ két oldaláról senki ellen, de a természetes érdeklődést, problémafeszegetést, de még a veszekedést sem kell elnyomni. Ez egy adottság, hogy magyarok vagyunk, sok országban, sok hagyománnyal, miért ne beszéljünk róla?
Csak nem kell rágörcsölni.
Pedig ha jól olvasom itt jobb oldalt a végzettségednél:
"Bölcsészkar sok történelemmel"
Ennek ellenére nem hallottál a Levente mozgalomról???
Fura...
Mondhatnám némi rossz indulattal, hogy nem túl hihető!
Én történelmet csak érettségiig tanultam, mégis halottam róla!
Kérlek akkor legalább olvass utána, mielőtt ennyi embernek írsz...
Persze lehetne hogy a kisfiút tényleg véletlenül pont Leventének hívták, de akkor ezt most mellkast döngetve állítanád, nem pedig kérdeznéd! :(
Nem kódokat olvasok, hanem szavakat, amiket te írtál le és amiknek történelmi súlya és jelentése van, de ezt egy történésznek(? - történelmet tanult bölcsésznek) mondjam???
Természetesen hallottam a Levente mozgalomról, bár a cikket Lotte írta, ő a töris, én egy Szofi vagyok, csak beszélgetni akartam. Szóval én nem voltam ott.
Csak azt szerettem volna mondani, hogy én úgy olvastam a cikket, hogy a kisfiút Leventének hívták, és eszembe sem jutott más.Legfeljebb annyi, hogy sok családban választanak magyar nevet, amit nem lehet egészen elrománosítani. Tehát benne van a magyarság tudatos jelzése és vállalása.
És azt is megkockáztatom, hogy a jelentős többség nem gondol rögtön a nyilasokra a Levente névről.
Lényeg a lényeg, hogy őszintén meglepett, hogy le-Leventézésnek olvastad, ami számomra egyértelműen csak egy név említése volt.
Szerintem Lotténak sem jutott eszébe, és nem az ismeretek hiánya miatt.
Neked meg eszedbe jutott, ez is tanulság.
az előbb is Szofi voltam
Bocsáss meg!
Végig azt hittem a bejegyzés szerzőjével levelezek, eszembe se jutott a neveket csekkolni a bejegyzések tetején!
Még új vagyok itt! Nem tűnt fel... :)
De remélem idővel megkapjuk a szerző értelmezésében is, miért értettem félre a félreérthetetlent!
Bár adu ászaim úgy érzem már kijátszva, így várom az elkerülhetetlen megsemmisülést...
Meg van bocsátva!
Még rágom egy kicsit, jó? Találtam egy érvet (Lotte személyiségén kívül, az nem ér, mert Te nem ismered), nevezetesen, hogy nagy betűvel van írva.
Egyébként, túllépve ezen a dolgon, azért az utolsó bekezdésben van egy igazi érzelmi dráma.
Voltál már olyan szituban, hogy végig azt hitted, van köztetek valami, aztán kiderül, hogy de hát ez csak barátság. Semmi gond, minden rendben, csak egy picit fáj.
És különben is ő van otthon. És te azt hitted vendég vagy, de kiderül, "csak" turista.
Na erre beugrott a régen nagyon divatos "Magyar vagyok nem turista" poló!
Még csak az kéne hogy ilyenekbe menjünk Erdélybe kirándulni! :D
De a viccet félretéve.
Persze hogy értem! Igen, jó érzés lenne ha büszkén és konfliktusmentesen tudnák magukat magyarnak érezni, csak ezt szerintem pont a mi viselkedésünk nehezíti meg nekik!
És erre írtam már az első kommentem végén is, hogy ha mi tudunk változtatni a viselkedésünkön, akkor ők könnyebben és büszkébben vállalhatnák hovatartozásuk...
Tudod amikor valakit annyira szorítasz, hogy már esélye sincs másra mint hátralépni! Pedig ha adsz neki időt és döntési szabadságot, neki is idővel jobban esik majd közelebb lépni!
Értem, és egyetértek.
Olyan, mint a családban mondogatni a kisgyereknek, hogy
"Ugye, milyen aranyos a Gizi néni, ugye szereted a Gizi nénit? Gizi néni nagyon szeret téged, miért nem akarsz énekelni Gizi néninek! Csúnya vagy, Gizi nénit szeretni kell!"
"Utáááálom a Gizi nénit!!!"
Erre gondolsz?
Megjegyzés küldése