A bennem lakó Alkotó idolja. Búvópatakként fel-fel bukkan, mindig más formában. És a legszebbet adja: a Lelkesedést, ami ma sajna nem divat. Jó lett volna egy napórát állítani neki tavaly, a 200. évfordulón. Az elképzelt számlapon a megvalósult tettek szerepeltek volna. De ez nem valósult meg. (Lotte)
Nagy szerelem! 18 évesen mindent elolvastam róla. Ő értette, mi a tapasztalás: a késleltetésben, az alkotó potenciálban, sziklás partnak csapódva a tengeren.
Mást nem írok, mert a nagy rácsodálkozásaim azóta hivatalos szlogenekké váltak.(Szofi)
Nekem nem csak a Legnagyobb Magyar.
Gyermekkori álmos ebédutánok a nagyszülői házban.
Poros könyvillat, nagy régi kényelmes fotelek, amelyekben olyan jó „bekucizni”.
Nagyapa, a polihisztor, igazi Széchényi-rajongó, hosszasan mesél Róla.
Mi unokák elégé unjuk, de jól neveltek vagyunk, csak néha tekintünk ki lopva-lopva az ablakon, a szomszéd srácok már kint játszanak..
Még nem tudjuk, hogy a szomszéd srácok felejthetőek, Nagyapa és Széchényi nem. Ők a borongós délutánokkal karöltve beköltöznek a legszebb gyermekkori emlékek közé.
(Zafirma)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése