Szerző: FiloSzofi
A régivilágban (lásd, büdöskomcsiknál), azon gondolkodtam, vajon miért reklámoznak önmagáért márka nélküli termékeket, hogy mondjuk: tej. Vagy cukor. Épp így csodálkoztam volna, ha azt reklámozzák, hogy szüljünk gyereket. Akkor ugyanis még nem csak azt nem sejtettük, hogy a cukor halálos méreg, de azt sem, hogy gyereket szülni ideológiai kérdés. Azt meg pláne, hogy a demográfiai optimumra való közösségi törekvés pártszimpátia alapján lesz normális vagy abnormális. Igaz, mint említettem, kicsi voltam még.
Abban a korban volt ez, amikor az "önpusztító értelmiségi" azt a gondolkodót jelölte, aki értünk iszik, most inkább azt, aki önmagáért pusztít.
Mert amúgy fel nem foghatom, miért lehet belekötni abba, hogy az állam, ami ugye a közösséget képviseli, célul tűzi ki ugyanennek a közösségnek a fennmaradását. Mit belekötni, egyenesen megsértődni a szándékon. És most nem csak Pusztító Árpádunk cikkére gondolok, amit Lotte már kiválóan kivesézett, hanem az egész szemléletre, ami mesterséges éket ver a családalapítás individuális és közösségi oldala közé, nem titkoltan azért, hogy végül leszakítsa a közösségi részt. Teszi ezt úgy, hogy a családpolitikát szinte egészében a magánélet megsértésének tekinti. Pedig az ember nem bír CSAK magánember lenni, tetszik, nem tetszik, magánemberi mivoltában eleve egy közösség kölcsönhatásrendszerének, ezzel magának a közösségnek a része.
Igen, mióta a nagycsalád vagy "kolónia", mint gazdasági és szociális egység kiesett a társadalom szintezettségből, azóta nagyobb a tere a magánéletnek. Ez természetes, hiszen a tágabb közösséggel, az állammal nem tudunk úgy összehangolódni, mint a közvetlen környezetünkkel. Az ilyen irányú próbálkozások a diktatúrák. A közbeszéd egyik fele viszont megpróbálja minden kapcsolatra rátolni ezt a szereptévesztést. (És úgy csinál, mintha egyedül a piac nem sértené a szent individuum tereit.)
Ennek eredménye nem csak a Tóta W. cikkek, hanem az egyszeri ember totál elbizonytalanodása. Az oké, hogy nem iszik tejet, mert paleo, és nem eszik cukrot, hanem elgondolkodik néhány természetesnek vett dolog eredetén. De hogy már szaporodni se merjen valami trendi indok nélkül, az már szánalmas.
Szerencsére a többségnél ilyen csak elméletben fordul elő, én inkább a magányos, fiatalkorú internetfelhasználókért aggódom, akik esetleg komolyan veszik a világ ilyetén állását, és alkalmazkodni akarnak hozzá.
Hogy értsétek, mire gondolok, idézem egy teljesen ártatlan gyerekneveléssel kapcsolatos cikk alatt születő első kommenteket. A cikk témája egyébként az iskolai teljesítmény és otthoni motiválás kapcsolata volt.
- A mai világ ilyen dilemmái miatt (is )nem lesz gyerekem.
- Szar lesz egyedül meghalnod...
- aljas és önző vagy! Azért legyen valakinek gyereke, hogy ne haljon meg egyedül?!
Az első komment remélem vicc, de árulkodó vicc.
Az utolsó mondat pedig a szuperönzetlen egoista, ami tényleg egy vicc.
Amúgy, szülőnek lenni egyszerűen jó. És akármilyen kínos, a korfa korrigálása egybeesik a társadalom érdekeivel jobbról is balról is nézve, de szerintem ez senkit ne tartom vissza. Ami visszatartana tőle, na, annak korrigálására való a családpolitika.
A régivilágban (lásd, büdöskomcsiknál), azon gondolkodtam, vajon miért reklámoznak önmagáért márka nélküli termékeket, hogy mondjuk: tej. Vagy cukor. Épp így csodálkoztam volna, ha azt reklámozzák, hogy szüljünk gyereket. Akkor ugyanis még nem csak azt nem sejtettük, hogy a cukor halálos méreg, de azt sem, hogy gyereket szülni ideológiai kérdés. Azt meg pláne, hogy a demográfiai optimumra való közösségi törekvés pártszimpátia alapján lesz normális vagy abnormális. Igaz, mint említettem, kicsi voltam még.
Abban a korban volt ez, amikor az "önpusztító értelmiségi" azt a gondolkodót jelölte, aki értünk iszik, most inkább azt, aki önmagáért pusztít.
Mert amúgy fel nem foghatom, miért lehet belekötni abba, hogy az állam, ami ugye a közösséget képviseli, célul tűzi ki ugyanennek a közösségnek a fennmaradását. Mit belekötni, egyenesen megsértődni a szándékon. És most nem csak Pusztító Árpádunk cikkére gondolok, amit Lotte már kiválóan kivesézett, hanem az egész szemléletre, ami mesterséges éket ver a családalapítás individuális és közösségi oldala közé, nem titkoltan azért, hogy végül leszakítsa a közösségi részt. Teszi ezt úgy, hogy a családpolitikát szinte egészében a magánélet megsértésének tekinti. Pedig az ember nem bír CSAK magánember lenni, tetszik, nem tetszik, magánemberi mivoltában eleve egy közösség kölcsönhatásrendszerének, ezzel magának a közösségnek a része.
Igen, mióta a nagycsalád vagy "kolónia", mint gazdasági és szociális egység kiesett a társadalom szintezettségből, azóta nagyobb a tere a magánéletnek. Ez természetes, hiszen a tágabb közösséggel, az állammal nem tudunk úgy összehangolódni, mint a közvetlen környezetünkkel. Az ilyen irányú próbálkozások a diktatúrák. A közbeszéd egyik fele viszont megpróbálja minden kapcsolatra rátolni ezt a szereptévesztést. (És úgy csinál, mintha egyedül a piac nem sértené a szent individuum tereit.)
Ennek eredménye nem csak a Tóta W. cikkek, hanem az egyszeri ember totál elbizonytalanodása. Az oké, hogy nem iszik tejet, mert paleo, és nem eszik cukrot, hanem elgondolkodik néhány természetesnek vett dolog eredetén. De hogy már szaporodni se merjen valami trendi indok nélkül, az már szánalmas.
Szerencsére a többségnél ilyen csak elméletben fordul elő, én inkább a magányos, fiatalkorú internetfelhasználókért aggódom, akik esetleg komolyan veszik a világ ilyetén állását, és alkalmazkodni akarnak hozzá.
Hogy értsétek, mire gondolok, idézem egy teljesen ártatlan gyerekneveléssel kapcsolatos cikk alatt születő első kommenteket. A cikk témája egyébként az iskolai teljesítmény és otthoni motiválás kapcsolata volt.
- A mai világ ilyen dilemmái miatt (is )nem lesz gyerekem.
- Szar lesz egyedül meghalnod...
- aljas és önző vagy! Azért legyen valakinek gyereke, hogy ne haljon meg egyedül?!
Az első komment remélem vicc, de árulkodó vicc.
Az utolsó mondat pedig a szuperönzetlen egoista, ami tényleg egy vicc.
Amúgy, szülőnek lenni egyszerűen jó. És akármilyen kínos, a korfa korrigálása egybeesik a társadalom érdekeivel jobbról is balról is nézve, de szerintem ez senkit ne tartom vissza. Ami visszatartana tőle, na, annak korrigálására való a családpolitika.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése