Szerző: Lotte
Tóta W. Árpád, a véleményvezér nemrég ismét szólt hozzánk.
Látlelet ő, fizetett provokatőr, aki élvezi szavakkal és gondolatmenetekkel űzött játékait. Szabad a vélemény, szabad az írás, miért is ne tehetné? Kap is teret, nyilvánosságot, pénzt, paripát, fegyvert mindehhez, a nálánál okosabbak szándéka szerint. Akik – bár meglehet, nem szívesen élnének egy általa konstruált világban, de – örömmel használják föl ámokfutását a határok feszegetésére. Igen, hölgyeim és uraim! Még ezt is, meg még ezt is, és még ezt is lehet…
Mostanság Árpádot a népességfogyás mérséklésével kapcsolatos intézkedések és jobbító szándékú felvetések bántják. A népességfogyás megállításáról ugyan senki nem beszél, aki kicsit is tisztában van a folyamat matematikájával – különösen nem Pongrácz Tiborné, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa, akit, Árpádunk, mint „nénit” aposztrofál, „aki megmondja, hány gyerek a társadalmi norma”.
Na, szóval. A dolog úgy áll, hogy fogy a magyar, akár cinikusan „fogyimagyarnak” írjuk, akár nem. A jelenség nem ma kezdődött, Fekete Gyula évtizedekkel ezelőtt meghúzta már a vészharangot. Persze, a jelenben élő ember mit törődik a holnappal, pláne, ha Árpád és felmenői véleménye csörgedez agyában? Sokáig nem találtak visszhangra szavai.
Mára azonban mindenki, akinek kicsit is fontos a magyar nép megmaradása (de nagy, s milyen értelmezhetetlen szavak ezek, ugye Árpád?!), s azok végképp, akik (szent borzalom!) gyerekeket szülnek e hazába és jövőjük alakulásáért felelősséget éreznek – nos, e fura állatfaj egyetért abban, hogy minden lehetséges eszközzel segíteni kell a fogyás mértékének csökkentését. Tudja, Árpád, olyan "erőszakos" beavatkozásokra gondolok, mint a családi adókedvezmény, a GYED Extra, meg ilyesmi...
Mert szeretnénk élhető országot hagyni utódainkra, ahol nem zilálódik szét a társadalom egy egészségtelen, torz korfa miatt. A feladat gigászi, nem kecsegtet hangos sikerrel, s nyilván könnyebb hátradőlve, azt mondani, hogy fogyjanak csak kedvükre, minek a sokadalom, hisz láttunk már ilyet: háborúk nyomán, vagy bármi másért. Minek a feszkó?
Igen, Árpád, fel lehet tenni a kezünket, s azt mondani, sodorjon el az ár, vesszen a magyar, úgyis "fogyi". Olyan vízió ez, amely egy önző, csak magára gondoló, csak a mának élő ember logikájából fakad. Akinek még kijut a társadalombiztosítás ellátásaiból, és csak önmagáról kell, hogy gondoskodjon. A többi meg mit számít, jobb, ha meg sem születik!
Épp az ilyen kiégett, cinikus lelkek képzelik azt, hogy beadhatják a halálos dózisú morfiumot a betegnek (úgyis meghal, minek húzni az időt?).
És Árpád nem áll meg ezen a ponton, hanem hajmeresztő kanyart véve szabályos gyűlöletbeszéddel folytatja: "úgyis csak kolonc a meglévő magyarok egyik-másik csoportja", nemde? Belőlük legyen több a mindenféle "szaporítóintézkedéssel"? Ugyan már! (A két említett tyúkszem, amitől Árpádunk ilyen fájdalmasan felsikolt a művi meddővé tétel szigorítása és az abortusztabletta bevezetésének tilalma. Hát, mit mondjak, valóban komoly tiprása az emberi szabadságjogoknak!) De gyűlöletet szítani – akár csak merő cinizmusból is – azt lehet! És hol a liberális értelmiség felhorgadása, arra, hogy a magyarok egyes csoportjait koloncnak, szaporodásukat pedig kerülendőnek tartja? Csak én nem hallom?
(Az írás mélypontja, amikor Árpád - kipipálandó a kötelező orbánozást – arról ír, hogy egyenesen "azért nem születik gyerek, mert nem nyert a család trafikot; és mert úgyis csak ordas eszmékkel tömnék a fejét erkölcstan órán". Erre már tényleg nincs mit reagálni. Szánalmas.)
Összességében azonban az írás elkövetőjét sajnálom. Azt kívánom neki, hogy ne csak a magafajta kiégettekkel, de "fogyimagyarokkal" is hozza össze a jósors. Nekünk meg se így, se úgy nem marad más, csak hogy mégiscsak valahogy megszült gyerekeink majd műtőbe tolhassák a megfogyatkozott nemzet egyik idős, de tán még tollforgató állampolgárát, az epeömléses Árpád „bácsit”, s ott majd egy másik szülöttünk megoperálja. Ha hagyja magát, mert ha igazán konzekvens, nem kellene semmilyen társadalmi rendszer ellátását elfogadnia, hisz abban valamiféle közösségi felelősség- és feladatvállalás mégiscsak megjelenik, ő pedig egy tagadógép.
A Jóisten mentsen meg minket attól, hogy Árpád véleményvezér egyszer döntési pozícióba kerüljön!
Tóta W. Árpád, a véleményvezér nemrég ismét szólt hozzánk.
Látlelet ő, fizetett provokatőr, aki élvezi szavakkal és gondolatmenetekkel űzött játékait. Szabad a vélemény, szabad az írás, miért is ne tehetné? Kap is teret, nyilvánosságot, pénzt, paripát, fegyvert mindehhez, a nálánál okosabbak szándéka szerint. Akik – bár meglehet, nem szívesen élnének egy általa konstruált világban, de – örömmel használják föl ámokfutását a határok feszegetésére. Igen, hölgyeim és uraim! Még ezt is, meg még ezt is, és még ezt is lehet…
Mostanság Árpádot a népességfogyás mérséklésével kapcsolatos intézkedések és jobbító szándékú felvetések bántják. A népességfogyás megállításáról ugyan senki nem beszél, aki kicsit is tisztában van a folyamat matematikájával – különösen nem Pongrácz Tiborné, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa, akit, Árpádunk, mint „nénit” aposztrofál, „aki megmondja, hány gyerek a társadalmi norma”.
Na, szóval. A dolog úgy áll, hogy fogy a magyar, akár cinikusan „fogyimagyarnak” írjuk, akár nem. A jelenség nem ma kezdődött, Fekete Gyula évtizedekkel ezelőtt meghúzta már a vészharangot. Persze, a jelenben élő ember mit törődik a holnappal, pláne, ha Árpád és felmenői véleménye csörgedez agyában? Sokáig nem találtak visszhangra szavai.
Mára azonban mindenki, akinek kicsit is fontos a magyar nép megmaradása (de nagy, s milyen értelmezhetetlen szavak ezek, ugye Árpád?!), s azok végképp, akik (szent borzalom!) gyerekeket szülnek e hazába és jövőjük alakulásáért felelősséget éreznek – nos, e fura állatfaj egyetért abban, hogy minden lehetséges eszközzel segíteni kell a fogyás mértékének csökkentését. Tudja, Árpád, olyan "erőszakos" beavatkozásokra gondolok, mint a családi adókedvezmény, a GYED Extra, meg ilyesmi...
Mert szeretnénk élhető országot hagyni utódainkra, ahol nem zilálódik szét a társadalom egy egészségtelen, torz korfa miatt. A feladat gigászi, nem kecsegtet hangos sikerrel, s nyilván könnyebb hátradőlve, azt mondani, hogy fogyjanak csak kedvükre, minek a sokadalom, hisz láttunk már ilyet: háborúk nyomán, vagy bármi másért. Minek a feszkó?
Igen, Árpád, fel lehet tenni a kezünket, s azt mondani, sodorjon el az ár, vesszen a magyar, úgyis "fogyi". Olyan vízió ez, amely egy önző, csak magára gondoló, csak a mának élő ember logikájából fakad. Akinek még kijut a társadalombiztosítás ellátásaiból, és csak önmagáról kell, hogy gondoskodjon. A többi meg mit számít, jobb, ha meg sem születik!
Épp az ilyen kiégett, cinikus lelkek képzelik azt, hogy beadhatják a halálos dózisú morfiumot a betegnek (úgyis meghal, minek húzni az időt?).
És Árpád nem áll meg ezen a ponton, hanem hajmeresztő kanyart véve szabályos gyűlöletbeszéddel folytatja: "úgyis csak kolonc a meglévő magyarok egyik-másik csoportja", nemde? Belőlük legyen több a mindenféle "szaporítóintézkedéssel"? Ugyan már! (A két említett tyúkszem, amitől Árpádunk ilyen fájdalmasan felsikolt a művi meddővé tétel szigorítása és az abortusztabletta bevezetésének tilalma. Hát, mit mondjak, valóban komoly tiprása az emberi szabadságjogoknak!) De gyűlöletet szítani – akár csak merő cinizmusból is – azt lehet! És hol a liberális értelmiség felhorgadása, arra, hogy a magyarok egyes csoportjait koloncnak, szaporodásukat pedig kerülendőnek tartja? Csak én nem hallom?
(Az írás mélypontja, amikor Árpád - kipipálandó a kötelező orbánozást – arról ír, hogy egyenesen "azért nem születik gyerek, mert nem nyert a család trafikot; és mert úgyis csak ordas eszmékkel tömnék a fejét erkölcstan órán". Erre már tényleg nincs mit reagálni. Szánalmas.)
Összességében azonban az írás elkövetőjét sajnálom. Azt kívánom neki, hogy ne csak a magafajta kiégettekkel, de "fogyimagyarokkal" is hozza össze a jósors. Nekünk meg se így, se úgy nem marad más, csak hogy mégiscsak valahogy megszült gyerekeink majd műtőbe tolhassák a megfogyatkozott nemzet egyik idős, de tán még tollforgató állampolgárát, az epeömléses Árpád „bácsit”, s ott majd egy másik szülöttünk megoperálja. Ha hagyja magát, mert ha igazán konzekvens, nem kellene semmilyen társadalmi rendszer ellátását elfogadnia, hisz abban valamiféle közösségi felelősség- és feladatvállalás mégiscsak megjelenik, ő pedig egy tagadógép.
A Jóisten mentsen meg minket attól, hogy Árpád véleményvezér egyszer döntési pozícióba kerüljön!
8 megjegyzés:
Lotte, gratulálok írásodhoz, bárcsak még többen ragadnának tollat ennek a szánalmas, agyament firkásznak a gyűlöletbeszédei miatt.
Kedves Lotte!
Nagyon szeretem írásaidat, most ezt is. Egyetértek és gratulálok szellemes, bátor véleményedhez.
Bravo Lotte! Köszönöm
.
Nekem a záró kép tetszett, hogy mi is lesz Árpáddal (azért ez a név többre kéne predesztináljon), ha megöregszik? Amúgy higyjétek el, Neki a legrosszabb már így is.
Réka
Nekem sem tetszik Á. stílusa, sokszor a mondanivalója sem,
de a neten - egyelőre - szólásszabadság van.
A méhed járjon, ne a szád.
Névtelen meg dolgoztassa kicsit az agyát, találjon ki valami újat.
Réka
Én szeretnék gyereket, TÖBB GYEREKET. Konzervatív, katólikus, sokgyerekes nagycsaládban nőttem föl.
Több okból nem tetszett TWÁ cikke.
Mindenesetre nem hinném, hogy a hazaszeretet miatt szeretnék gyereket, és nem hiszem, hogy az adná meg a végső lökést a gyerekvállaláshoz hogy van-e gyed extra vagy nincs.
Aki abortuszt akar, aki nem akar gyereket az simán elmegy abortuszra és nem szül gyereket. És nem a családi adókedvezmény miatt fog a gyerek megtartása mellett dönteni.
Megjegyzés küldése