Szerző: Lotte
Őszintén mondom, hogy rettenetes érzés lehet, ha valaki - mint egy hozzátapadt kellemetlen és levetkőzhetetlen zekét - viseli magyarságát. Sokáig hadakoztam ez ellen a kép ellen - nem, ilyen nem létezhet! - de be kellett látnom, hogy bizony lehet olyan felettes identitás, amely számára kínos, hogy a papírokban az állampolgárságnál a "magyar" szót kell kitölteni, vagy hogy ekként kell becsekkolni a New York-i vagy brüsszeli járatra.
Valahogy kellemetlen szagúnak és kínosan érezheti magát az, aki valami más régióban talált igazi érzelmi otthont: egy nemzetek feletti, megfoghatatlan (vagy legalábbis számomra láthatatlan) szférában. De úgy tűnik a magyar öngyűlölet létező jelenség. (Hogy van-e ilyen frusztráció egy német vagy belga esetében, nem tudom, de ha igen, őket is nagyon sajnálom.)
Krausz Tamás is hasonló gondokkal küszködhet.
Régi motoros történészről van szó, most hagyjuk, hogy balos, hisz nem ez a dolog lényege. De nyilvánvalóan prekoncepció alapján dolgozik. Legutóbb szovjet levéltári anyagokat közölt, s azok tartalmát TÉNY-ként adta az olvasók elé. "A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban" című összeállításból kiderül, nem is csak egyszerűen erről van szó.
Krausz Tamás, az ELTE Ruszisztikai Központjának vezetője (állam az államban az egyetemen belül ez a valóságos kis birodalom) egyenesen azt állítja, hogy a Magyar Honvédség alakulatai a Szovjetunió területén háborús bűntetteket, népirtásokat hajtottak végre. A legsúlyosabbat: genocídiumot kiált.
Ártatlan nők, gyerekek, öregek halomra gyilkolását, elevenen elégetését, falvak, otthonok felgyújtását.
A háború mindenkit démonizálhat, nem attól emberséges vagy állatias valaki, hogy mely népcsoporthoz tartozik, s tudjuk, követtek el szörnyűségeket magyar katonák is. Még egyszer írjuk le: IS. És most azt is: De! DE KIZÁRÓLAG orosz (helyesbítsünk: egykori szovjet) levéltári anyagok alapján ilyen súlyos kijelentéseket tenni nem egyszerűen szakmaiatlan, hanem súlyosan sérti a történész etika alapvető szabályait.
Egy olyan korszak dokumetumairól van ugyanis szó, amely a katyni vérengzés ideje. Mikor Sikorski tábornok Sztálint faggatta, hová tűnt a 15.000 elhurcolt lengyel tiszt, azt a lepzetlenül cinikus választ kapta a Generalisszimusztól, hogy "megszöktek", majd a sír feltárásakor egyszerűen a németek nyakába varrták az emberetelen mészárlást, aminek egyébként magyar áldozata is volt. Ennyit a szovjetek hitelességről.
A kötetben közölt dokumentumok javarészt három magyar tábornok (koncepciós) peranyagát, korabeli szovjet katonai jelentéseket, szovjet biztonsági szolgálati és honvédelmi iratokat tartalmaznak. Hogy is fogalmazzak, hogy ne legyek erős? A hitelesség szintje nem egyszerűen vitatható, hanem elfogadhatatlan!
Elég egyszer beleolvasni a Történeti Hivatal '45 utáni anyagaiba, amikor a kommunista belügyesek még csak tanulták a jól bevált szovjet mintát: ember legyen a talpán, aki kimazsolázza, hogy egy-egy jegyzőkönyvben mely elemek igazak, s melyek a maga számára tért követelő diktatúra gépezetének professzionális hazugságai! És ennek felismeréséhez még csak történészi előképzettség sem szükséges: aki látta a Tanú című filmet, s benne Pelikán "ürgebőrbe varrt" vallomását, ráismerhet az abszurd elemekre egy-egy tanúként kihallgatott szavai közt.
De a legszörnyűbb, hogy Krausz Tamás mindezzel nagyon is tisztában van. Nem olyan idős még, hogy szenilitásában megfeledkezzék a forráskritika elemi szabályairól. Nem. Benne valamiféle önemésztő gyűlölet munkálhat. Mert nincs más magyarázat.
Őszintén mondom, hogy rettenetes érzés lehet, ha valaki - mint egy hozzátapadt kellemetlen és levetkőzhetetlen zekét - viseli magyarságát. Sokáig hadakoztam ez ellen a kép ellen - nem, ilyen nem létezhet! - de be kellett látnom, hogy bizony lehet olyan felettes identitás, amely számára kínos, hogy a papírokban az állampolgárságnál a "magyar" szót kell kitölteni, vagy hogy ekként kell becsekkolni a New York-i vagy brüsszeli járatra.
Valahogy kellemetlen szagúnak és kínosan érezheti magát az, aki valami más régióban talált igazi érzelmi otthont: egy nemzetek feletti, megfoghatatlan (vagy legalábbis számomra láthatatlan) szférában. De úgy tűnik a magyar öngyűlölet létező jelenség. (Hogy van-e ilyen frusztráció egy német vagy belga esetében, nem tudom, de ha igen, őket is nagyon sajnálom.)
Krausz Tamás is hasonló gondokkal küszködhet.
Régi motoros történészről van szó, most hagyjuk, hogy balos, hisz nem ez a dolog lényege. De nyilvánvalóan prekoncepció alapján dolgozik. Legutóbb szovjet levéltári anyagokat közölt, s azok tartalmát TÉNY-ként adta az olvasók elé. "A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban" című összeállításból kiderül, nem is csak egyszerűen erről van szó.
Krausz Tamás, az ELTE Ruszisztikai Központjának vezetője (állam az államban az egyetemen belül ez a valóságos kis birodalom) egyenesen azt állítja, hogy a Magyar Honvédség alakulatai a Szovjetunió területén háborús bűntetteket, népirtásokat hajtottak végre. A legsúlyosabbat: genocídiumot kiált.
Ártatlan nők, gyerekek, öregek halomra gyilkolását, elevenen elégetését, falvak, otthonok felgyújtását.
 | |||
| Katyni tömegmészárlás |
Egy olyan korszak dokumetumairól van ugyanis szó, amely a katyni vérengzés ideje. Mikor Sikorski tábornok Sztálint faggatta, hová tűnt a 15.000 elhurcolt lengyel tiszt, azt a lepzetlenül cinikus választ kapta a Generalisszimusztól, hogy "megszöktek", majd a sír feltárásakor egyszerűen a németek nyakába varrták az emberetelen mészárlást, aminek egyébként magyar áldozata is volt. Ennyit a szovjetek hitelességről.
A kötetben közölt dokumentumok javarészt három magyar tábornok (koncepciós) peranyagát, korabeli szovjet katonai jelentéseket, szovjet biztonsági szolgálati és honvédelmi iratokat tartalmaznak. Hogy is fogalmazzak, hogy ne legyek erős? A hitelesség szintje nem egyszerűen vitatható, hanem elfogadhatatlan!
Elég egyszer beleolvasni a Történeti Hivatal '45 utáni anyagaiba, amikor a kommunista belügyesek még csak tanulták a jól bevált szovjet mintát: ember legyen a talpán, aki kimazsolázza, hogy egy-egy jegyzőkönyvben mely elemek igazak, s melyek a maga számára tért követelő diktatúra gépezetének professzionális hazugságai! És ennek felismeréséhez még csak történészi előképzettség sem szükséges: aki látta a Tanú című filmet, s benne Pelikán "ürgebőrbe varrt" vallomását, ráismerhet az abszurd elemekre egy-egy tanúként kihallgatott szavai közt.
De a legszörnyűbb, hogy Krausz Tamás mindezzel nagyon is tisztában van. Nem olyan idős még, hogy szenilitásában megfeledkezzék a forráskritika elemi szabályairól. Nem. Benne valamiféle önemésztő gyűlölet munkálhat. Mert nincs más magyarázat.
7 megjegyzés:
Ráadásul a védőügyvéd, súlyosbításért fellebez....:)
A szovjet források mellett még Goebbels idézeteket szokott hozni Krausz doktor, a "magyarok pacifikálásáról" - a másik hiteles forrás...
Én kipszichologizáltam ezt a dolgot: akinek valami sérelme van a magyarsággal kapcsolatosan, az olyan, mint a feleség, aki boldog-boldogtalannak szidja az urát, és sorolja a sérelmeit. És ha egyszer valaki végighallgatja, és azt mondja neki, hogy "Igen, Mancikám, az a Pista egy szemétláda, mocskos disznó, egy hős vagy, hogy mégis maradt benned szeretet iránta!"
Na, erre talán kielégül az asszony, és elindulna, hogy megpróbálja szeretni az embert.
Persze, ez a jobbik eset, mert van, aki nem elindul szeretni, hanem ezen felvillanyozva, kárpótlást, pénzt, áldozatot követel, majd ha megkapta, rinyál tovább.
Az írással egyetértve ajánlom figyelmetekbe az Ősök tere adását:
http://www.youtube.com/watch?v=kcQEfcVUOs0
"Ha banki manipulációkkal meglophatják egymást, akkor miért kell bántani a zsebtolvajt" (miniszterelnök, 2013 áprilisában)
Aw, this ωas an exceptiοnally good post.
Tаking a feω mіnutеs and actual effort to make a veгy good
article… but ωhаt can I saу… Ӏ hesitаte
a lоt and don't manage to get anything done.
my webpage - Water Filters
Egy érdekes, most vett könyvet ajánlanék: A Magyar Királyi 101. Honvéd Gépkocsizó Tanezred a II. Világháborúban c., mely a sok érdekesség, és fotó mellett, a magyar gépkocsizóknak a megszállt területek civil lakossággal való kapcsolatára is kitér, és teljesen mást olvashatunk erről, mint az említett "történészi " munkában.
Megjegyzés küldése