Szerző: Fakirma
Állandósult időzavaromban próbálom a Lotte-féle egy fenékkel több lovat elméletet az élet különböző területein megvalósítani, ez a bejegyzés is ennek a reménytelen küzdelemnek az ékes bizonyítéka: kicsit ajánló, kicsit lelkizés. Nesze Nektek, rágódjatok rajta, esetleg ha nem vagytok agyilag fitt formában, gondolkodás nélkül kövessétek a példámat!
Eredetileg egy filmajánlóval szerettem volna előállni, de sajnos még mindig nem jutottam el a moziba. Anyósomnál azonban jártam, úgyhogy jobb híján most Őt állítom az Onleány rivaldafényébe. Pontosabban nem a mi szeretett Csokimamánkat teszem nemzeti közkinccsé, hanem saját anyósotokat ajánlom a figyelmetekbe. Persze csak akkor, ha intim szférátokban legalább egy darab fellelhető ebből az evolúciós szempontból oly sikeres konstrukcióból. Ha nem, akkor nyugodtan irigykedjetek!
Sokáig természetesnek vettem, hogy az aktuális férjjel együtt egy multifunkcionális anyós is jár. Mostanában azonban ajtófélfa-méretű Bendő fiamat elnézve gyakran hasít belém a felismerés, hogy basszus, ez a gyerek hamarosan nőket fog hazacipelni, és előbb-utóbb a kényelmes anyós-meny reláció másik oldalára kerülök. Ilyenkor Csokimama iránti empátiám az egekig szárnyal. Amikor már nyakig ülök a pozitív érzésekben, mindig arra jutok, hogy Anyósnak lenni szép, de küzdelmes küldetés. Ha más nem is, de legalább néhány szép szó megilleti őket.
Ne aggódjatok, ez itt nem egy Anyós-promó, csak egygyönge gyöngéd belső monológ arról, miként lehet ezt az eredendően zűrös felállást gyümölcsöző kapcsolattá buherálni.
Anyóssal a gondok ott kezdődnek, hogy - jó esetben - mindketten ugyanazt a férfit szeretjük: ő anyaként, én férjként, más minőségben, de kétségtelenül elsöprő érzelmekkel. Akad más különbség is: ő feltétel nélkül imádja, én azt azért mégsem. Már a gondolattól összeszorul a gyomrom, hogy egyszer majd betoppan az életembe egy hülye, önző picsa, aki Bendőkémet úgy fogja az ujja köré csavarni, ahogy neki tetszik, fiam pedig bambán ugrál, és fittyet hány mindent betöltő anyai szeretetemre. Már lázasan kutatom azt a reményteli társjelöltet, aki méltó Bendő fiamhoz. Mostanáig csak egy gimnáziumi osztálytársat találtam erre érdemesnek. Kár, hogy ő is fiú, minden azért nem lehet tökéletes...
Ha Anyóssal valami csoda folytán meg tudunk osztozni a fickónkon, akkor is ott marad feszültségforrásnak az unoka. Vagy unokák. A hülye liba, aki lenyúlja Bendő fiam szívét, nyilván elmebeteg módon neveli majd az én drága kis unokáimat, és magasról tojni fog anyai és szakmai történelmem során felhalmozott tapasztalataimra. Pedig az én unokáim lesznek, neki csak a gyerekei. Különösen menyek esetében nehéz a helyzet. Reményeim szerint a lányaim majd egy munkamániás, otthon hallgass-a-neved férjet halásznak maguknak, így az utódok az én nagyanyai felügyeletem alatt fognak legelészni. Arra viszont kicsi az esély, hogy a fiaim olyan nőt hoznak a házhoz, akiknek én mondom meg a tutit gyerek- és férjnevelés ügyben. Erről jut eszembe, tudtátok, hogy az anyai nagyszülők jobban buzognak az unokanevelésében, mint az apaiak? Az evolúciós pszichológiának akad egy meggyőző elmélete: mivel az anya mindig biztos, az apa pedig sohasem, így az apai nagyszülőknél mindig fennáll a veszély, hogy egy idegen génállomány hordozóját tutujgatják Ez reprodukciós szempontból nagy pazarlás, így hát sohasem lehet tudni alapon nem nagyon törik magukat az unokanevelésben. Ez persze csak egy elmélet, ennek ellenére sosem felejtem el anyósom arcát, amikor megpillantotta fekete hajú torzonborz unokáját az újszülött osztályon (Ha még nem tudnátok: Ember és én is meglehetősen szőkék vagyunk).
Négy gyerek édesanyjaként és két anyós boldog tulajdonosaként arra jutottam, megéri mindannyiunknak békében élni. Íme néhány praktikus ötlet, ami nálunk bevált:
A férj viszonylag könnyen cserélhető, az anyós azonban állandó. Főleg akkor, ha unokák is bonyolítják a helyzetet. Éppen ezért érdemes körültekintően anyóst választani. Én utoljára semmit sem bíztam a véletlenre: amikor Ember bejelentette, hogy nem csak egy új meny, hanem két zabiunoka is áll a házhoz, hisztériás roham helyett Csokimama rezzenéstelen arccal fogadta az örömteli hírt. Nem tudom, mit gondolt magában, de sosem tett megjegyzést homályos múltamra. A Jóisten tartsa meg diszkrét természetét!
Mivel a férjem egy szerencsétlen véletlen folytán anyósom imádott fia is, hamar rájöttem, hogy mindenki szarul jár, ha neki szidom az uramat: gyorsan felhagytam a férjellenes sóhajokkal, nálam szeretőbb feleséget az anyósom otthonában senki sem talál!
Vasárnaponként igyekszem kétszer venni a húslevesből. Nem csak azért, mert finom, hanem így tudom szavak nélkül elrebegni hálámat azért, hogy nem nekem kell főzni a csürhére. Csokimama szíve aranyból van, így hát a túlélő csomagba annyi kaját pakol, hogy otthon még kedden is be tudom tömni az éhes szájakat. Ha másért nem, már csak ezért megéri menynek lenni.
Az Anyós legfontosabb funkciója az ingyenes kölyökőrzés. Én Csokimamára gondolkodás nélkül bízom rá a lányokat., ha gyerekmentes időre van szükségem. Nem zavar túlságosan, hogy a Csokimama-féle iskola gyökeresen különbözik az általam képviselt nevelési irányzattól. A gyereknek jót tesz, ha nem monokultúrában nevelkedik. Nekem pedig végképp jót tesz, ha egy-egy napra meg tudok szabadulni a lányoktól. Ha van egy kis mázlim, ilyenkor a fiúk a saját nagyszüleiknél pihennek. Szervezés kérdése csak az egész.
Sosem kérdőjelezem meg Anyósom nevelésről vallott hitét, még akkor sem, ha gyökeresen különbözik az enyémtől. Egyrészt gyáva vagyok szembeszállni, másrészt nem árt a gyerekeknek, ha rájönnek, hogy az élet nem egy habos torta. Nagyinál nem én diktálom a tempót, de ez így van rendjén. Azért hagyom nála a gyerekeket, mertelegem van az elkényeztetett bandából megbízom benne. Ha nem vagyok jelen, övé a gond és a felelősség. Küzdjön csak a saját módszereivel, ahogy kedve tartja. Hehehe.
Szerintem keveset piszkálom az anyósaimat, és le a kalappal, ők is meglepően jól viselnek engem. Én szemet hunyok a kóla és az olvadós rágó felett, Csokimama pedig nemnagyon cseszeget azért, mert nem kínai nyelvű óvodába járatom Királykisasszonyt, ráadásul hagyom, hogy Ojó csupasz fenékkel fetrengjen a mocsokban. A fiúk nagyszülei sem túl morgósak, ők minden feszültséget elintéznek egy legyintéssel, Áh, Irmácska már csak ilyen, de mi így szeretjük...
És amikor végképp elegem van a nagycsaládos lét mindent behálózó szövevényéből, arra gondolok, hogy hiába minden rinyálás, én csak egy kis kezdő vagyok, férjem anyja pedig már bizonyított: katonás módszereivel felnevelte nekem Embert, ráadásul egészen vállalható fickót faragott belőle. Én még nem tudhatom, milyen srácokat passzolok tovább, ezért aztán pofa be, és örök hála az Anyósnak!
 |
| A Csokimama-féle túlélőcsomagból ennyi maradt |
Eredetileg egy filmajánlóval szerettem volna előállni, de sajnos még mindig nem jutottam el a moziba. Anyósomnál azonban jártam, úgyhogy jobb híján most Őt állítom az Onleány rivaldafényébe. Pontosabban nem a mi szeretett Csokimamánkat teszem nemzeti közkinccsé, hanem saját anyósotokat ajánlom a figyelmetekbe. Persze csak akkor, ha intim szférátokban legalább egy darab fellelhető ebből az evolúciós szempontból oly sikeres konstrukcióból. Ha nem, akkor nyugodtan irigykedjetek!
Sokáig természetesnek vettem, hogy az aktuális férjjel együtt egy multifunkcionális anyós is jár. Mostanában azonban ajtófélfa-méretű Bendő fiamat elnézve gyakran hasít belém a felismerés, hogy basszus, ez a gyerek hamarosan nőket fog hazacipelni, és előbb-utóbb a kényelmes anyós-meny reláció másik oldalára kerülök. Ilyenkor Csokimama iránti empátiám az egekig szárnyal. Amikor már nyakig ülök a pozitív érzésekben, mindig arra jutok, hogy Anyósnak lenni szép, de küzdelmes küldetés. Ha más nem is, de legalább néhány szép szó megilleti őket.
Ne aggódjatok, ez itt nem egy Anyós-promó, csak egy
Anyóssal a gondok ott kezdődnek, hogy - jó esetben - mindketten ugyanazt a férfit szeretjük: ő anyaként, én férjként, más minőségben, de kétségtelenül elsöprő érzelmekkel. Akad más különbség is: ő feltétel nélkül imádja, én azt azért mégsem. Már a gondolattól összeszorul a gyomrom, hogy egyszer majd betoppan az életembe egy hülye, önző picsa, aki Bendőkémet úgy fogja az ujja köré csavarni, ahogy neki tetszik, fiam pedig bambán ugrál, és fittyet hány mindent betöltő anyai szeretetemre. Már lázasan kutatom azt a reményteli társjelöltet, aki méltó Bendő fiamhoz. Mostanáig csak egy gimnáziumi osztálytársat találtam erre érdemesnek. Kár, hogy ő is fiú, minden azért nem lehet tökéletes...
Ha Anyóssal valami csoda folytán meg tudunk osztozni a fickónkon, akkor is ott marad feszültségforrásnak az unoka. Vagy unokák. A hülye liba, aki lenyúlja Bendő fiam szívét, nyilván elmebeteg módon neveli majd az én drága kis unokáimat, és magasról tojni fog anyai és szakmai történelmem során felhalmozott tapasztalataimra. Pedig az én unokáim lesznek, neki csak a gyerekei. Különösen menyek esetében nehéz a helyzet. Reményeim szerint a lányaim majd egy munkamániás, otthon hallgass-a-neved férjet halásznak maguknak, így az utódok az én nagyanyai felügyeletem alatt fognak legelészni. Arra viszont kicsi az esély, hogy a fiaim olyan nőt hoznak a házhoz, akiknek én mondom meg a tutit gyerek- és férjnevelés ügyben. Erről jut eszembe, tudtátok, hogy az anyai nagyszülők jobban buzognak az unokanevelésében, mint az apaiak? Az evolúciós pszichológiának akad egy meggyőző elmélete: mivel az anya mindig biztos, az apa pedig sohasem, így az apai nagyszülőknél mindig fennáll a veszély, hogy egy idegen génállomány hordozóját tutujgatják Ez reprodukciós szempontból nagy pazarlás, így hát sohasem lehet tudni alapon nem nagyon törik magukat az unokanevelésben. Ez persze csak egy elmélet, ennek ellenére sosem felejtem el anyósom arcát, amikor megpillantotta fekete hajú torzonborz unokáját az újszülött osztályon (Ha még nem tudnátok: Ember és én is meglehetősen szőkék vagyunk).
Négy gyerek édesanyjaként és két anyós boldog tulajdonosaként arra jutottam, megéri mindannyiunknak békében élni. Íme néhány praktikus ötlet, ami nálunk bevált:
A férj viszonylag könnyen cserélhető, az anyós azonban állandó. Főleg akkor, ha unokák is bonyolítják a helyzetet. Éppen ezért érdemes körültekintően anyóst választani. Én utoljára semmit sem bíztam a véletlenre: amikor Ember bejelentette, hogy nem csak egy új meny, hanem két zabiunoka is áll a házhoz, hisztériás roham helyett Csokimama rezzenéstelen arccal fogadta az örömteli hírt. Nem tudom, mit gondolt magában, de sosem tett megjegyzést homályos múltamra. A Jóisten tartsa meg diszkrét természetét!
Mivel a férjem egy szerencsétlen véletlen folytán anyósom imádott fia is, hamar rájöttem, hogy mindenki szarul jár, ha neki szidom az uramat: gyorsan felhagytam a férjellenes sóhajokkal, nálam szeretőbb feleséget az anyósom otthonában senki sem talál!
Vasárnaponként igyekszem kétszer venni a húslevesből. Nem csak azért, mert finom, hanem így tudom szavak nélkül elrebegni hálámat azért, hogy nem nekem kell főzni a csürhére. Csokimama szíve aranyból van, így hát a túlélő csomagba annyi kaját pakol, hogy otthon még kedden is be tudom tömni az éhes szájakat. Ha másért nem, már csak ezért megéri menynek lenni.
Az Anyós legfontosabb funkciója az ingyenes kölyökőrzés. Én Csokimamára gondolkodás nélkül bízom rá a lányokat., ha gyerekmentes időre van szükségem. Nem zavar túlságosan, hogy a Csokimama-féle iskola gyökeresen különbözik az általam képviselt nevelési irányzattól. A gyereknek jót tesz, ha nem monokultúrában nevelkedik. Nekem pedig végképp jót tesz, ha egy-egy napra meg tudok szabadulni a lányoktól. Ha van egy kis mázlim, ilyenkor a fiúk a saját nagyszüleiknél pihennek. Szervezés kérdése csak az egész.
Sosem kérdőjelezem meg Anyósom nevelésről vallott hitét, még akkor sem, ha gyökeresen különbözik az enyémtől. Egyrészt gyáva vagyok szembeszállni, másrészt nem árt a gyerekeknek, ha rájönnek, hogy az élet nem egy habos torta. Nagyinál nem én diktálom a tempót, de ez így van rendjén. Azért hagyom nála a gyerekeket, mert
Szerintem keveset piszkálom az anyósaimat, és le a kalappal, ők is meglepően jól viselnek engem. Én szemet hunyok a kóla és az olvadós rágó felett, Csokimama pedig nem
És amikor végképp elegem van a nagycsaládos lét mindent behálózó szövevényéből, arra gondolok, hogy hiába minden rinyálás, én csak egy kis kezdő vagyok, férjem anyja pedig már bizonyított: katonás módszereivel felnevelte nekem Embert, ráadásul egészen vállalható fickót faragott belőle. Én még nem tudhatom, milyen srácokat passzolok tovább, ezért aztán pofa be, és örök hála az Anyósnak!
19 megjegyzés:
Vald csak be!Ezt az írást az anyósod is olvassa!
:D Ööö...igen:)
nekem akkor villant be legeslegelőször, hogy Úristen, egyszer anyós is leszek, akár akarom, akár nem, amikor Béni ovis let, és hát sajnos-szerencsére nekem olyan szépek a fiaim meg jó fickók, hogy mindenki szerelmes lesz beléjük egyből...na szóval amikor mentem a Bénivel, és a kislányok folyton kijöttek, amikor megérkeztünk, és amíg kötöttem a cipőfűzőjét, addig végigmértek, tetőtől talpig. Na azokban a szemekben láttam meg először, hogy rohadt nehéz lesz, mert ez az anyós-pajtás egy alapvetően hálátlan szerep, azt hiszem. Sajátomra nem panaszkodom, és nem azért mert olvassa :)
:D
Így jár, aki szép kölyköket szül, ráadásul sokat. Magára vessen.:)
Nekem is van egy szépnek mondott fiam-vagy is szerintem születésétől kezdve kupálódik(nem árt a fejének a sok púp amit összeszedett-legalább is kívülről).Engem inkább az izgat öregségemre vajon ki ápol:a fiam vagy a menyem?Hátborzongató gondolat!
Anyám szerint az ő anyósa(nekem nagymama)úgy szerette a fiát,hogy őt is lányaként szerette.Na én is így tervezem-de hááát ember tervez........
Szülj egy lányt is. Vagy a biztonság kedvéért többet. Menyek és vejek, lányok és fiúk majd csak elboldogulnak veled!:)
Jaj én már alig várom h komolyabb kapcsolataik legyenek. Nagyon kíváncsi vagyok azokra a csajokra meg fiúkra akik elviselik az én kajláimat.
mondjuk lányos anyósnak lenni se könnyű, mert nem csinálhat akármit az ember anélkül, hogy ne sütnék aztán rá szegény lányomra, hogy na olyan vagy, mint az anyád! mindemellett úgy látom, hogy Anyukám nyíltabban mer hisztizni meg beleszólni a dolgokba, tényleg lehet abban valami, hogy az anyai ág a biztos, az apai anyós meg azért jobban óvatoskodik. Amúgy meg olyan súlyos vagyok, mióta Béni már kamasz, annyiszor ki is mondom, hogy na majd, amikor már majd más fogja mosni a büdös zoknidat, meg kipakolni a bebüdösödött focicuccodat, hát előre sajnálom egyébként szegény leendő menyemet az ilyenekért..remélem elhiszi majd, hogy én megtettem minden tőlem telhetőt, de aki fiú, az az is marad, nem lesz lány, én meg nem tudtam ennél rendesebbre nevelni.
Jaj, én is aggódom, hogy majd a büdös kölykömmel leégek a meny előtt.
És tényleg vicces lesz, amikor büdös lábú kamaszfiúk helyett szende, lesütött szemű lyánykák fognak feltűnni a nappalinkban...
SZENDE LÁNYKÁK??? Láttál te mai fiatalokat?! Titokban rettenetesen féltem a fiaimat ezektől az erőszakosan rámenős, nagypofájú, fifikás csajoktól.
Láttál te mai engem?! Szétrúgom a fiaim seggét, ha erőszakos picsákkal állítanak haza.:)
Valóban elég veszélyesnek tűnsz.
én a Zénóra leszek nagyon kíváncsi, illetve, hogy ő kit hoz majd. Mert azt tudni kell, hogy Zénó az egy drága, aranyember,szép is, meg szelíd, meg minden, ritka egy ilyen kisfiúban manapság.Eddig tényleg csak a szelíd lánykák buknak rá, nem úgy mint Bénire, akibe mindenki szerelmes, korfüggetlenül, sőt, mi több, határozottan az idősebb nők bálványozzák, amitől azért egy picit félek, hogy nehogy beállítson húszévesen egy jó negyvenessel, aki kinéz harmincnak :)na milyen anyós leszek, súlyos, mi? a lányaimmal meg azt fogadtam meg eddig, hogy nem akarok majd nekik mindenáron segíteni, és nem fogok kitakarítani, ha náluk leszek! csak ha megkérnek rá, és mindig meg fogom kérdezni, hogy miben segíthetek.
Zénó és Béni mintha az én fiaim lennének, és mintha az én félelmeimről beszélnél... Összehozhatnánk a szaranyósok klubját a fiaink mentén, a jófej anyósok klubját pedig a lányaink frontján:)
:)én is épp tegnap gondoltam rá Irma, hogy érik már nagyon, hogy találkozzunk tényleg, az "igazságban is, ne csak fészbukosan"-mondaná Zorka. fú, azért ez tök durva, hogy a mi gyerekeinknek már ilyen fogalmaik vannak, nem? Visszatérve a főcsapásra, viszont nekem az is hihetetlen, hogy eleve másféle anyukája vagyok mind a négynek, hát még akkor milyen milyen négy másféle anyósuk leszek, csak bele ne zavarodjak, hogy kinek mikor melyiket játszom!
Úgy látom, érik egy blogtalálkozó, amikor a napi posztok helyett tematikus napok vannak. Valami speciális (pszicho)dráma módszerrel levezényelve:)
Egy Onleány menedékház télen a hegyekben. A fickók meg hóembert építenek, szánkóznak a gyerekekkel.
A blogtalálkozón megbeszélhetjük majd h melyik gyerekünk kinek a gyerekéhez illik h jó anyósok lehessünk.
Aztán életünk végéig mesélni fogjuk nekik ezt az aktust, amiért bizonyára hálásak lesznek :)
:D
A blogtalálkozón az lenne a szép, hogy viszonylag kevés anyuka lenne (az igazságban:)-ez nagyon tetszik), viszont rohadt sok gyerek tűnne fel a színen, és a kelleténél több hóembert építő apuka (igaz Anyus?), kellenének díszvendégek is, például egy pszcichológus, aki az interneten lógó anyák hátrányos helyzetű gyerekeit kikupálná és egy matematikus is, aki a legideálisabb anyóskonstellációkat kiszámítaná...
Hallod-e Katicam, vagyis te Szofi Bélája, legalább olyan hülye neveket adtál a gyerekeidnek mint én! Áruld már el, a negyediket hogy hívják? (mert ugye négy van?)
Megjegyzés küldése