Szerző: FiloSzofi
Picit gondolkodtam, hogy beállítsak-e a tavalyi pletykával, vagyis megosszak-e veletek egy több mint egyéves, ráadásul jelentős nézettséggel bíró sorozatot. Amint látjátok, győzött a közlésvágy, mert nekem akkora élmény volt, hogy ha néhányan akadnak köztetek, akik most, általam ismeritek meg, úgy érzem, már megérte.
Az 56 pizsama című kisfilm-sorozatról van szó, melyet Herner Dorka pszichológus, újságíró készített az origó számára. A tíz kisfilmben 10 család szerepel az egygyerekestől a tizenegygyerekesig, mindegyiküknél a nap visszatérő elemeiről, mint a reggeli vagy esti készülődés, készült a pár percesre vágott film. Szerintem a legjobb egyszerre megnézni az összeset, mert úgy jobban összeáll valami, amit nem tudnék megnevezni, mert tanulságnak nem mondható. Az összefűzött változatot (reklámszünetekkel) ITT nézhetitek meg. (friss: jelenleg az összefűzött verzió nem elérhető, 9 kisfilmet részenként ITT láthattok)
Azt nem tartanám illendőnek, hogy értékeljem a családokat, nagy dolog, hogy ilyen őszintén bepillantást engedtek az életükbe. Talán annyi nem illetlenség, ha elárulom, hogy habitusra talán a 4 és 9 gyerekes anyuka állt legközelebb hozzám, ezért ha már úgyis választani kell, őket hozom ide, de hangsúlyozom, nézzétek meg sorban az összeset, külön-külön a videán, illetve a blogon, ahol a készítő reflexióit is olvashatjátok hozzá vagy egyben a fenti linken.
Nagyon tetszett, hogy bár szegről végről kiderül, hogy a családok nagy része keresztény, ez mintegy mellékesen, didaktikus felhangok nélkül jelenik meg. Ebből a szempontból talán kifejezetten szerencsés, hogy a készítő számára - saját bevallása szerint - a vallásosság idegen és ismeretlen. Ez a kérdés is nagyon szimpatikusan merült fel az egyik kommentárjában, mikor arról írt, hogy az egyik riportalanya az előzetes beszélgetésben annyira a kommunikációs tér közepébe állította Jézust, hogy attól félt, hogy nem fog működni köztük a kapcsolat, nem tud majd jó filmet csinálni. Teljesen jogos felvetés. Aztán maga írja, hogy élőben ez már mennyire nem volt zavaró, a Nagy Ismeretlen nem volt gátja a kapcsolatnak.
Persze a kommentelők is lecsaptak a vallás témára, és legnagyobb megrökönyödésemre a sok gyerek létét egyszerűen a védekezés hiányával kapcsolták össze, ami szerintem marhaság. Kereszténység és nagycsalád sokkal inkább a bizalom fogalmán keresztül ér össze. A hívő és nem hívő ember ugyanannyira nem képes uralni az életet, a különbség az, hogy akinek hite van, az kevésbé szorong ettől.Talán még a bizalom és elköteleződés említhető, de ebbe itt igazán már nem akarok belemenni.
Az is tetszik, hogy nyitott és őszinte embereket látunk, akik nyugodtan kimosolyognak a világba még egy kamerán keresztül is. De tényleg, ennyi derűs embert egyszerre ritkán lehet látni! Az egész sorozat mindössze két hét alatt készült, szóval nem volt idő nagy megrendezettségre sem. Herner Dorkát dicséri, hogy olyan helyén valóan volt jelen, annyira sikerült ráhangolódnia a helyzetre, hogy szerintem a körülményekhez képest a legtöbb őszinteséget és spontaneitást sikerült megőriznie. A beleérző jelenlétet igazolja, hogy a családok visszajelzése szerint a vágott anyagnak sikerült elkapnia az ő lényegüket.
És hogy ez véletlen vagy sem, határozottan felszabadultabbnak tűnnek a nagycsaládosok, bár ezt befolyásolhatja, hogy az 1-2 gyerekesek esetében szinte még babákról van szó.
Nézzétek és élvezzétek! És vigyázzatok, hihetetlenül meghozza a kedvet még egy gyerekhez...
szólj hozzá: 9 gyerek - 56 pizsama sorozat
8 megjegyzés:
Újszülöttnek minden új, személy szerint még nem ismertem: nagyon köszi!!!
Én is most láttam először, azért e felindulás, nagyon nagy élmény volt.
Most meg éppen a 3 és a hétgyerekesekhez érzem a hasonlóságot, érdekes visszanézni.
Hú, én teljesen rákattantam. Nem tudom pontosan megmondani, miért, de nagyon megerősít, ha megnézek pár részt, köszi!!
De az még nagyon érdekelne, hogy ahol nagyon sokan vannak, hogyan oldják meg az ételek beszerzését, a szállítást különórára, oviba, ilyesmi.
Lenke, már nem emlékszem a sorozatban erre hol a válasz mert tavaly néztem, viszont ahol nagyon sokan vannak, ott általában nem mind kicsi, bizonyos kor után pedig már tudnak egyedül közlekedni, sőt a nagyobb tesók is kísérhetik a kisebbeket :)
"A hívő és nem hívő ember ugyanannyira nem képes uralni az életet, a különbség az, hogy akinek hite van, az kevésbé szorong ettől."
Engem az fogott meg ebben a témában, bár nem feltétlenül hit kérdés, ahogy az első apuka elfogadta, hogy a felesége nem akar több gyereket. Az is nagy dolog, és nem is könnyű.
Nem tehetünk arról sem, ha terméketlenek vagyunk, de nem csak a testünket, a másik akaratát, érzelmeit sem uralhatjuk.
Ezek az emberek nem csak a gyerekeiktől derűsek, hanem látszik, hogy valódi kapcsolatban élnek a házastársukkal. na jó, persze az egyedülálló anyuka a szabályerősítő kivétel.
Nagyon tetszik!-ööö..ennyi:)
Talán még az,hogy én élőben is látok a környezetemben ijet-mégis megnéztem a (majdnem)összeset..ez bók:)
Megjegyzés küldése