Ki vagy-vagy ügyintézéskor?

Szerző: Onleány

"Ej, ráérünk arra még!" vagy ha intézni való van, essünk túl gyorsan rajta?

"- Hallod-e Bohouš, te is ilyen nyomorultul vagy? Ha ki kell töltenem egy utalványt és el kell vinnem a postára, nem csak az a nap, hanem a következő is szart ér" (Hrabal:Zsebcselek) Hát én is így vagyok, de ez a "szar" már akkor elkezd gyűlni, amikor elkezdem rászánni magam. Csak nálam ennek semmi köze az öregedéshez. (Szofi)
Hiába, öreg Hrabal tudta, mi lakik a lelkek mélyén! Néha azért szerencsére elfog az ügyeinket illető rendcsinálási-roham, ezzel felszínen maradunk. (Épp most beszéltem a  Tigázzal, hogy rendezzük végre a tavasszal elmaradt gázóracserét.) (Lotte)
Utolsó pillanat után intézek, amikor már csak az unott pofájú ügyintéző jóindulatában bízhatok. (Fakirma)
 

Bocs, hogy élek-érzés vagy öntudattal az ügyintéző előtt?
He-he, kezdek felnőni, és normálisan odaállni. De végtelenül ellenszenves a "nagyon öntudatos" ügyfél, a szimpátiám nem egyszer inkább az ügyintézőé. Vannak olyan nők...te jó ég! Imádnak számonkérni. (Szofi)
Igyekszem normális lenni, barátkozós, kedves hangot megütni. (Mindig is őszinte részvéttel gondoltam azokra, akik egy kalitka mögül ügyeket intéznek nap mint nap.) Aztán ez nem mindig jön be. Olyankor megdermedek. (Lotte)

Lemegyek kutyába, hebegek és habogok, ezerszer bocsánatot kérek, rossz helyen írom alá, nem találom az iratokat, ez az arcom sehogy se fér az énképembe. (Fakirma)

Inkább e-ügyintézés vagy személyesen?
Rávágnám, hogy online, de találkoztam már olyan mértékű túlbonyolítással, hogy hiába vagyok elég gyakorlott felhasználó, beletört s bicskám. Már nem emlékszem sajnos, mi volt az. (Szofi)
Ugyanígy, ráadásul nem is vagyok olyan gyakorlott felhasználó. (Lotte)
Ugyanúgy szorongok a számítógéptől mint az ügyintézéstől, sosem merném a kettőt kombinálni. (Fakirma)

Civil kurázsi vagy csöndes puffogás, ha méltánytalanság ér?

Ritkán jut eszembe, hogy tehetnék is valamit, de ha másnak igen, szívesen támogatom, ha amúgy egyetértünk. Csak magamért keveset teszek, legfeljebb ha igazán vastagon megéri az ügyintézési procedúra. (Szofi)
Próbálgatom a szárnyaimat, de általában csak puffogok. (Lotte)

Sosem mernék szembeszállni a Gépezettel. Azért van ez a blog, hogy legyen hol sunyin kivinnyogni magamból a sérelmeket.  (Fakirma)

Gyors kérdőív kitöltés vagy kétségbeesett fejvakarás?
Szerintem mindig rossz a kérdés, mégis szeretem a kérdőíveket. De nem az űrlapokat! (Szofi)
Gyors töltögetés, majd az első hiba után újrakezdés. (Lotte)
 Harmadik férjválasztásom egyik legfontosabb szempontja az volt, hogy soha többé ne kelljen hivatalos levelet kibontanom és űrlapokat töltögetnem. Még a meghatalmazásaimat is Ember írja. Ilyen a tökéletes házasság. (Fakirma)

Adóbevallás otthon vagy inkább segítséggel?

Évente egyszer őszintén örültem, hogy nincs mit vallani, aztán kénytelen lettem szánalmasan könyörögni férjuramnak: "mindent bevallok, hülye vagyok, meg minden, de légyszi, légyszi..." Igazán jó lett volna, ha az iskolában tanítottak volna effélét, jó lett volna démonűzésnek. Biztos nem olyan nehéz, és nem egy összetett problémát oldottam már meg én is életemben, hát nem tudom, miért sötétül el mégis minden, ha meglátom a szürke borítékot. (Szofi)
Magad uram, ha szolgád nincsen. (Ráadásul nemcsak magamnak, történelmileg úgy alakult, hogy Neki is.) (Lotte)
Szerencsére még sosem láttam közelről adóbevallást, viszont mindig precíz a kitöltése. Mondanom sem kell, Ember molyol vele. (Fakirma)

Gondos iratőrizgetés vagy soha nincs meg semmi?
 Minden megvan, legalább száz különböző "biztos helyen". Eddig többnyire kiismertem magam a káoszban, de mostanában valahogy... Úgy látszik a zsenialitás is mulandó (Amennyiben igaz a mondás, hogy a zseni átlát a káoszon. De lehet, hogy ez csak úgy állja meg a helyét, ha mások nem zavarnak bele a saját káoszba). (Szofi)
Nem lett belőlem történész, de őrzöm a múltat, s legalább házi levéltárunkban rendszeresen kutathatok.  (Van is mit, nem egy pedáns hely, erre is ráférne egy alapos rendezés.) (Lotte)
Mivel szörnyen rendetlen vagyok, az iratokat tudatosan egy helyre pakolom. Azért így is mindig minden eltűnik.  Szerencsére itt van nekem Ember, akit lehet érte hibáztatni. (Fakirma)