Balatoni nyár - Csiszár Jenővel

Szerző: Lotte 

A napokban új arculatot nyert M1 egyik arcával, a csatorna napsütéses, Balatoni nyár című műsorának egyik házigazdájával, a Balaton-felvidék szerelmesével beszélgettünk.

Csiszár Jenőt faggattuk.

Ön szellemes, sziporkázó egyéniség, a hallgatók-nézők vicces, „rock and roll fiúnak” ismerik, könnyed, szórakoztató műfajokban látják, hallják. Nem zárja be nagyon ez a kategória? Az idő múlásával nem kívánkozik elő Önből egy „komoly Csiszár Jenő”?

A „könnyed szórakoztató” műfajnál nincs komolyabb műfaj. Hatalmas felkészültséget igényel és hatalmas felelősséggel jár, ha valaki jól csinálja. Nem hiszek a „könnyed” és „komoly” kategóriákban, alapvető hibának tartom a magaskultúra és tömegkultúra szétválasztását is. Kultúra van, ezen belül a legfontosabb kérdés, hogy ki miben és mennyire hiteles. Én mindig is ügyeltem rá, hogy olyan műsorokat csináljak, amelyekben magamat adom, és ne játsszak szerepet. Úgy érzem, most is azt csinálom, amiben hiteles vagyok. Lehet, hogy eljön az idő, amikor halálosan komoly témákról fogok nagyon okos emberekkel beszélgetni, de ezt akkor is az a Csiszár Jenő fogja csinálni, aki most vagyok. Egyébként az Apukám világában már megtörtént velem, hogy egy konkrét öngyilkosjelöltet beszéltem le élő adásban arról, hogy megölje magát – azt hiszem ennél nehéz komolyabbat mondani.

Valahol említette, hogy nem érdeklik azok a hírek, amelyek az újságokban vannak, csak azok, amik nincsenek benne. A civil sors, az Emberek sorsa izgatja. Sok ezer beszélgetéssel a háta mögött tényleg érdeklik még a nagybetűs Emberek? Vonaton ülve vagy egy söröző teraszán is szeret szóba elegyedni ismeretlenekkel?

Nincsenek nagybetűs Emberek. Egyéni emberi sorsok vannak és azok érdekelnek. Mindig kapok újat, és ameddig adni is tudok magamból, érdekelni fognak a beszélgetések.

Megosztó figurája volt a magyar médiának, egyesek „kiütést kaptak” a stílusától, mások pedig rajongva figyelték. Mintha mára oldódott volna ez a feszültség. A világ változott, az ingerküszöb lett magasabb?

Legfeljebb annyiban változtam, hogy már nem reagálok annyira élesen a támadásokra, és kevéssé izgatnak a külsőségek. A világ sűrűbb lett, az emberek ingerküszöbe is magasabb – ami pedig 20 éve a stílusomban még megbotránkoztatott egyeseket, mára  követendő példa lett, most médiaiskolákban tanítják.

Tényleg, rádió vagy tévé? Van kedvenc?

A kommunikáció a fontos. Alapvetően rádiós alkat vagyok, spannol, ha meglátom magam előtt a mikrofont.

Tavaly újra visszatért a közmédia világába. Lát különbséget a kereskedelmi csatornák működési elveihez képest?

Az alapok ugyanazok, a tartalom más. De mind a kettőt  világszínvonalú profizmussal kell csinálni.

Mit tart a negyedik hatalmi ág társadalmi felelősségéről? Nevelni, formálni kell a médiának, vagy tükrözni a valóságot és kiszolgálni a nézőket?

Nem tartom a médiát negyedik hatalmi ágnak. Az azonban nagyon fontos, hogy a média igenis teljesítse küldetését: informáljon és szórakoztasson. Mind a kettőt akkor tudja sikeresen, ha a valóságból indul ki. Hírt nem lehet „gyártani”, a hír a valóságban történik és a médiumnak a lehető legobjektívebb, lehető leginformatívabb tájékoztatást kell nyújtania. A szórakoztatás is valós igényekből kell, hogy kiinduljon, különben nem lesz sikeres. Abban viszont nem hiszek, hogy azért kell trasht gyártani, mert az embereknek erre igénye van: mindig meg lehet találni azt a pontot, amikor még úgy szórakoztatok, hogy közben példaképeket állítok a közvélemény elé. Ez a média-előállítók felelőssége, és ha egyszer elszúrják, elbuknak.

Gyerekként mi volt a kedvenc tévéműsora?

Szerencsém volt, úgy nőttem fel, hogy nézhettem az osztrák televíziót. Egyébként inkább rádiót hallgattam, a Luxemburgot és a Szabad Európát. Fiatalként Thomas Gottschalkon nevelkedtem. Jó lenne, ha Magyarországon is lenne egy ennyire fix etalonja a televíziózásnak.

Mostanság néz tévét? Mi a kedvenc műsora? Sajátot nem ér mondani!

Van egy főállásom egy rádióban, ahol műsort is vezetek esténként, ezen kívül havonta 4 vagy 5 televíziós felvételi napom van és az ikerfiaimmal is szeretnék foglalkozni. Nem nagyon nézek tévét, legfeljebb nagyon fontos sportközvetítéseket vagy – késő este – ismeretterjesztő filmeket.

Fertőrákoson született, Szegeden járt egyetemre, Budapesthez köti a munkája, miközben a Balaton mellett, Szigligeten él.  Magyarország melyik arcát szereti legjobban? Hol érzi magát igazán otthon?

Fertőszéplakon születtem, Sopronban nevelkedtem, a többi stimmel. Azt hiszem, a Balaton-felvidéket szeretem legjobban. Szépségében Toscanával vetekszik.

A Magyarország, szeretlek!-ben elénk adják mindazt, amiért örülhetünk, hogy ebbe az országba születtünk. Volt honvágya, vágyott haza, mikor Olaszországban élt profi kosárlabdázó felesége oldalán, afféle „focistafeleségként”?

Nagyon jól éreztem magam Olaszországban. Nagyon bejött az olasz életstílus, az olasz élet minősége. Ettől függetlenül nem bánkódtam, amikor hazaköltöztünk.

Nem okozott problémát férfiként a szakmából való önkéntes száműzetés?

Egyáltalán nem. Úgy éreztem, abban a médiaközegben nincs mit mondanom.

Nem tűnt el a nyári szünetben sem a képernyőről, a  Balatoni nyárban tűnik fel Jakupcsek Gabriella oldalán.  Gabi egy korábbi interjúnkban arról beszélt, hogy Ön még sosem vezetett reggeli műsort, utalt arra is, hogy nem biztos, hogy ez az Ön műfaja… Eddig hogy érzi magát benne?

Nem tudom, mire gondolt Gabi, korábban vezettünk együtt Mokkát. A reggeli műsor egy külön műfaj a maga ritmusával és követelményeivel. Ha profik csinálják, nagyon jó benne dolgozni.

Ismert médiaszemélyiség, sokan felismerik. A képernyőn hordott ruhatárában sok extrém darab van. Civilben is hasonlóan öltözködik? Hiú embernek tartja magát?

A képernyőn is olyan stílusú ruhákat hordok, mint életben – erre mindig is vigyáztam. Adok magamra, az öltözködésemben egy szempontot veszek figyelemben, érezzem magam jól abban, amit hordok.

Hiányozna, ha nem súgnának össze a háta mögött?

Soha nem is érdekelt, ha összesúgtak a hátam mögött. Most meg még kevésbé.

A férfiak elnőiesedőben, a nők elférfiasodóban – közhelyes megállapítás, de sok igazság van benne. Ön hogy látja, milyenek a mai férfiak és nők?

A férfiak annyira férfiasak, amennyire csak ez a kor lehetővé teszi nekik, és a nők ugyanennyire nőiesek.  Kiegészítjük egymást, és ez a fő.

Kétszeres Kékszalag-győztes. A vitorlázás mellett van más hobbija is?

Tenisz.

A Balaton-parton lángos vagy kukorica?

Rozé fröccs az árnyékban.

Végezetül, a tó közepén heverve a fedélzeten milyen zenét hallgatna meg legszívesebben?

Operát minden mennyiségben!