Lelki Zöldségek: Miért jó negyven évesnek lenni?

Szerző: Fakirma

A múlt hétvégén szörnyű dolog történt velem: negyven éves lettem. Nem állítom, hogy váratlanul ért, éppen negyven évem volt felkészülni rá. Azért megviselt nagyon. Gondoltam, jól kitolok a rusnya évfordulóval, és nem ünneplem meg: már idejében figyelmeztettem környezetemet, hogy nincs torta, nincs gyertya, nincs a mostanában oly divatos meglepetés parti, sőt még ajándék sincs, csak rengeteg vigaszdíj, amit én vásárolok magamnak (csuda dolgokat szereztem be, például egy csíkos fürdőruhát, de erről majd máskor). Így történt, hogy a születésnapom egész jó hangulatban telt: erre a napra esett a nagy mosószerfőzés izgalma, sötétedéskor pedig Ember zsebébe gyűrt néhány doboz sört, és kimentünk a kislányokkal kószálni az elhagyatott parkba. Igazán jópofa napunk volt, de este azért szomorúan bújtam ágyba: az ünnepséget megúsztam, de az idő ettől nem állt meg, innentől kezdve már soha nem fogok harminc-valahány éves lenni. Már több, mint egy hete vagyok túl a negyven, úgyhogy volt időm bőven vigasztaló gondolatokat után nézni. Remélem, még kihúzom velük egy darabig.

Először is, már biztosan nem fogok harminc-valahány évesen meghalni, ami a mai világban - ahogy a tévéhíradót elnézem - szép teljesítmény.

 Az is biztos, hogy most vagyok legmesszebb a következő rettegett kerek évszámtól, s ahhoz képest üdének és fiatalnak érezhetem magam.

Engem már durván rág az idő vasfoga, de sokkal több okuk van a rinyára azoknak, akiknek a gyerekük negyven éves. Hogy ne menjünk messzire, itt van például anyám és apám. Még van 26 vidám évem, mire Bendő betölti a negyvenet.

A munkahelyemen végre meg fogják ünnepelni a szülinapomat: kapok piros rózsát, csoki tortát, és egy személyre szóló köszöntőt (nálunk csak a kerek évfordulókat ünneplik).

Vannak olyan betegségek, amelyek engem már nem fenyegetnek. Például már soha nem leszek skizofrén, és ha jól tudom, a szklerózis multiplex veszélye is egyre kevésbé fenyeget. Van egy velem született szívritmus zavarom, a kardiológus (cirka harmincas) legutóbb azt mondta, hogy ne aggódjak, ez a betegség csak fiatal korban okozhat zavarokat, az én koromban már veszélytelen (menjen a fenébe).

A mondás szerint a harmadik X-en túl már az ember felelős a saját arcáért. Ez persze baromság, de most nagyon kapóra jön, s gyorsan kiterjesztem a negyvenesekre is. Húsz évesen a képlet egyszerű: aki szép, az szép, aki rusnya, az tehet bármit, az is marad. Idővel az igazságtalanságok megszelidülnek. Így a nagydudájú iskola szépe néhány gyerek megszülése után lógó mellű ténsasszonnyá válhat, az egykori szürke kisegérnek pedig – egy kis odafigyeléssel – ekkor jöhet el az ideje: torna, fogyókúra, kozmetikus, cseles öltözködés egyre többet számít, én például mostanság remélhetőleg előkelőbb helyet foglalok el a dögösség-hierarchiában a saját korosztályomban (oké, maradjunk a sokgyerekes kategóriánál), mint 20 évvel ezelőtt. Nemrég egy hajdan-volt főiskolai csoporttárs bevallotta, hogy éveken át az egész fiú kollégium rajtam röhögött. Állítólag nem csak csúf voltam, de még szarul is öltözködtem.

Az én nagy tapasztalatokkal rendelkező nőfaló barátom (meglett negyvenes) azt állítja, hogy legjobban a negyvenes nőket szereti: tapasztaltak, sok fortélyt kitanultak, már eltűnt belőlük az ifjonti gőg és hőzöngés, ráadásul a testük is üde. (Valójában tíz éve ugyanezt állította a harmincas nőkről, de ez most kit érdekel?!)

Bár testem kétségtelenül túljutott fénykorán, de csak most kezdem kiheverni a két évvel ezelőtti terhesség-szülés traumáját, s  a csoffadással együtt mégiscsak virágzásnak indultam… És még a lelkiekről nem is beszéltem!

Tulajdonképpen én már mindent kipipáltam, amit az emberek általában kipipálandónak tartanak: tanultam, okosodtam, diplomát gyűjtöttem, karriert építettem, családot alapítottam, túlteljesítettem gyerekszülés és férjszerzés terén is. Most hát sóhajtva dőlök hátra: megcselekedtem, amit megkövetelt a haza... Innentől kezdve az élet már csak láblóga, móka és szórakozás.

 
Kétségtelenül ez a születésnap mérföldkő az Erényes Élet felé vezető úton. Cigaretta, ital, tivornyák,  pasik, hajnalig asztalon táncolás - ebben a korban már megviselik az ember testét-lelkét, szép apránként kezdem megtanulni, miként kell ellenállni az édes bűnök csábításainak.

S ha akad még valaki, akit nem sikerült meggyőznöm, hogy igazi királyság negyven évesnek lenni, az vegye szemügyre alaposan a nyitóképet: a gyönyörű ládát a családom eszkábálta nekem nagy titokban, azért, hogy bebizonyítsák, hogy negyven év nem a világ vége!