A képen nem egy tömegbaleset maradványai látszanak, hanem Szendvicsgyerek hat hetes cipője ( újszülött viszonylatban gyermekágynyi kor). Kedden ebben a talp nélküli lábbeliben érkezett haza: "Mama, vegyél nekem másikat, nem tudom, mi történt vele, de nem tehetek róla!" Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy visszaviszem a boltba, de rájöttem, hogy nem tudnék reklamálni pirulás/röhögés nélkül, ugyanis fiammal ellentétben én el tudom képzelni, min mehetett keresztül szerencsétlen cipő a hosszú hétvége alatt. Egyébként is, a visszavigyem-ne vigyem dilemma értelmét vesztette, amint rájöttem, hogy május elseje van. Így hát bosszúságomat és a kimúlt cipővel kapcsolatos gyászmunkámat későbbre halasztottam, s anyai agyam problémamegoldó üzemmódba váltott át: miben megy a gyerek szerdán iskolába?Boltok zárva, az őszi cipő kinőve, az ügyeletes váltócipő párja a három hónappal ezelőtti bakancs-affér óta sem került elő. Az én lábam 37-es, Bendőé 46-os, Szendvicsé 38-as, kölcsöncipőt pedig csak nem kérek a szomszédtól, tegnap már lejmoltam pelenkát. Undorodva másztam le a pincébe a limlomok közé, ahol hamarosan egy csodaszép 39-es fehér sportcipőre leltem: valami távoli rokon nagylelkű adománya, amiről elfelejtkeztem. Alig klaffog benne Szendvicsgyerek lába, s büszke a márkás cipőre (ráadásul bebújós, még csak bekötni sem kell), én boldog vagyok, mert megspóroltam sok-sok ezer forintot, és egy üvöltözős-fetrengős cipőbolt-látogatást a kiskamaszommal. Csodálkoztok, hogy a kedvenc ünnepem május elseje?
3 megjegyzés:
Sosem vittem még vissza cipőt. Vagy a fenti okból, vagy mert nem volt meg a blokk, vagy mert csak akkor jutott eszembe miután kidobtam a cipőt.
Én minden blokkot elteszek, de ha kell, sosem találom, meg lusta is vagyok visszavinni, kapok is érte eleget! Azt nem értem, hogy Királykisasszony az összes cipőjét sértetlenül adja tovább Farkas-Ojónak, a fiúk nem hogy tovább nem örökítik az övéket, de még a szezont se képesek kihúzni egy váltással.
Azért megírhatnád Fakirma, miféle végzet győzött a cipő felett. Ez egyébként Szofi esetében egy feladvány tárgyát is képezhetné. Jómagam azt tartanám a legvalószínűbbnek, hogy tábortűz felett próbálták nyárson megszárítani a korábban átázott cipőt, csak túlsült.
Amikor a szüleimmel laktam, a nem fürdős apukám minden cipős blokkját megőriztük, mert olyan erős volt a lába és a járása, hogy pár hónap alatt ripityára mentek a csukái. Így aztán sokáig nem is kellett neki cipőt venni, sőt mindig újban feszített, mert a cipőboltban kénytelenek voltak visszaváltani. Már szinte szégyelltük, mert amúgy elég csórók voltunk. Azóta én is őrzöm a blokkokat, pedig még soha nem kellett.
Réka
Megjegyzés küldése