Jó anya holtig tanul

Szerző: Fakirma      

Hol lehetnek a töri füzet lapjai?

Mifelénk felütötte fejét a tanév végi szétesés,  iskola ügyben már csak a túlélésre játszunk. Ennek szellemében tegnap engedélyeztem Szendvicsgyereknek egy edzésmentes délutánt: angol témazáró a láthatáron, fogalmazást kell írni, s a tavaszi szünetre feladott Momót is illene már elolvasni. Bendő is - egy töri dolgozatra való tekintettel - felmentette magát úszás alól. Ráadásul az a szemét matektanár nem figyelmeztette őt, hogy múlt péntekre le kellett volna adni a levelezős verseny feladatait, így azt is pótolnia kell. Délután kettőkor a saját gyerekcsapatom mellé még három (nagyon) kiskorú érkezett, így történhetett, hogy hirtelen este 6 óra lett, s én a kertben a gyermekkoszorú közepén rádöbbentem, hogy Szendvicske nagyjából akkor látta utoljára belülről az angol könyvét, amikor én (4 hete?), s az elmúlt hónapban sem sikerült megértenie a do és can segédigék (vagy mi a fene) közti különbséget. Hét óra körül Ember rezignáltan állapította meg, hogy a fostenger hullámai immár az udvarunkra is kicsaptak (a kifejezés gondolom az otthonunkban uralkodó viszonyokra utal), majd eltűnt a konyhában.
Közben az import gyerekek elkezdtek hazaszállingózni, így a helyzet valamelyest javult. A kert ganajtalanítása után egy rém ideges Bendőt találtam a lakásban fel-alá rohangálni: szemét módon pont az az öt lap tűnt el a töri füzetéből, amiből másnap dolgozatot írnak. (Hogy este hétig mit csinált, ne kérdezzétek. Nem, nem a múlt hétre leadandó matek feladatokat). Közben egy jófej osztálytárs beszkennelte a hiányzó oldalakat, de az a szemét internet nem működött. A jófej osztálytárs annyira jófejnek bizonyult, hogy anyujával kocsiba vágva magát elhozta Bedőnek a bebiflázandó anyagot. Amikor felvetettem, hogy talán Bendő is elmehetne érte, osztálytárs csak annyit mondott a telefonba, hogy "Áh, Bendő egy rakás szerencsétlenség, nem várhatjuk el tőle, hogy este 8-kor töri lecke után futkosson." (Miután múlt héten érkezett hozzánk egy tál süti egy ismeretlen anyukától, egy másik anyu pedig reggelente autóval várja a kapunk előtt Bendőt, tulajdonképpen meg sem lepődtem fiam velős jellemrajzán). Sajnos osztálytársról kiderült, hogy amennyire jó emberismerő, annyira ronda az írása. Néhány perces kutatás és szitkozódás után a képen látható  dobozban leltem rá Bendő töri füzetének hiányzó oldalaira. Ezzel párhuzamosan Szendvicsgyerek osztálytársaival is lebonyolítottunk néhány telefont, ő a matek leckéjét felejtette el felírni/megjegyezni. A sikeres akció után újabb akadály tornyosult előttünk:  a Momó című könyv bent maradt az iskolában. Oké, ma se fogja elolvasni, ha eddig megúszta, talán holnap sem derül fény a trehányságra. Ja, a fogalmazás megírásához is szükség van a könyvre. Még szerencse, hogy én világéletemben kötelességtudó stréber voltam, és elolvastam a Momót. Sóhajtva vettem elő a súlyzóimat, de végül nem ütöttem agyon Szendvicsgyereket, hanem a fogalmazás menedzselése közben nekiálltam a tornagyakorlatoknak (ha már a gyerekeim nem fejlődőképesek, már csak a karizmaimban bízhatok). Este 10-kor Ember kiabált a konyhából, hogy kész a vacsora. Kimerülten rogytunk le az asztal köré és befaltunk több kiló csörögefánkot. Ez volt a nap fénypontja. Fürdés, fogmosás nélkül zuhantunk az ágyba. Kisszendvics a sötétben még vigasztalóan bújt hozzám:"Mama, ne haragudj ránk, hogy ilyen szétszórtak vagyunk, nem tehetünk róla, tudod, ez egy olyan adottság, mint az intelligencia, nem lehet rajta változtatni!" Inkább nem mondtam semmit, csak sóhajtva magamhoz öleltem. Jó anya, holtig tanul.