 |
| Szép, új világ? |
A szokott indoklás szerint a szülők "nem akarják beskatulyázni gyermeküket, s a nemi sztereotípiákat alapvető ostobaságoknak tartják", ami (óh, borzalom!) elnyomhatja gyermekük igazi énjét.
A fő probléma nem az eset maga, amivel rendre kóstolgatják a nagyérdeműt. Szegény kisfiút nagyon sajnálom, de nem elsősorban azért, mert királykisasszonynak öltöztetik és ennek örülnek esténként odahaza, hanem mert szülei gondolkodása félelmetesen beteges. Olyanok, mintha folyton valami rémkép elől menekülnének. Az üldözési mánia kiváltó oka pedig a politikai korrektség kedvéért nem a Teremtett Világ, nehogy klerikálisnak és ideologikusnak tűnjünk, hanem a Természet Rendje. Nem lesz könnyű dolguk ezzel a furcsa-divatos meneküléssel, mert így az életük a permanens forradalom jegyében telik, aminek se vége, se hossza - se értelme.
Ugyanis, gondoljuk csak el, mi minden "leselkedik" a bennünk rejlő igazi lényre, mi minden nyomhatja el és befolyásolhatja énünket!
Itt van máris szülőanyánk vagy apánk: miért éppen ők a szüleink, s miért épp az ő általuk szabott meghatározottságban nevelkedve ébredezik énünk?! - teszem fel a bátortalan kérdést. Nem lenne tisztább képlet szülői befolyástól mentesen cseperedni? Aztán miért éppen ott gyerekeskedik az emberek többsége, ahol született?! Nem kéne azt a gyereket inkább Észak-Koreában vagy mondjuk Tahitin nevelni, esetleg vándorolni ide-oda?! Biztos, hogy ez az optimális hely énje kibontakoztatásához?! S miért éppen most élünk?! Nem determinálja végletesen az időbeliség a lényünket?!
És folytathatnánk tovább és tovább és tovább...
De egy gyermek nem kísérleti alany! Nem helyezhető steril körülmények között egy petri csészébe, hogy kiderüljön milyenné válna táptalajon nőve, ugyanis (ma még), hál' Istennek (szülőknek és másoknak is) tilos emberen kísérletezni! Minden ilyen kísérlet káros és nemtelen támadás egy kisgyermek ellen!
És folytathatnánk tovább és tovább és tovább...
3 megjegyzés:
Na igen, ennek a szegény gyereknek vajon miért pont ez jutott?
Gondolom nehezebb lenne egy önmagát ismerő és szerető férfit nevelni belőle, aki kellő érzelmi intelligenciával, nyitottsággal és szeretettel tud a másik ember felé fordulni.
Könnyebb hazudni neki.
Másfelől az én fiam és lányom is simán játszanak egymás játékaival, itthon olyan maskarába bújnak, amibe akarnak, szóval nagy vasziszdasz, mondhatom.
Ilyen baromarcúakat! A nemi identitás a személyiség egyik legfontosabb összetevője. Tanítani meg direktbe nem kell, az a természetellenes, ha valamit nagyon rá akarunk erőltetni, akár a nemtelenséget is.Mert ennél durvább beleszólás aligha akad a természet rendjébe. A gyerek észrevétlenül szívja magába a nemével kapcsolatos infókat(ha nem vonják meg tőle a lehetőséget), és fokozatosan azonosul a saját nemével,de ehhez kellenek az élő példák, remélhetőleg a fasz szülein kívül másokkal is találkozik ez a szerencsétlen gyerek! Szerintem vacsorára a spenót a gumicukor és a rántott hús mellé tálaljanak fel egy kis arzént is, hátha pont azt kívánja a kölyök és nehogy már korlátozzák a szabad akaratát!
Egyszer olvastam egy könyvet, aminek sem a címére, sem a szerzőjére nem emlékszem, amolyan bestseller igaz történet egy fiú ikerpárról, ahol az egyiknek körülmetélés közben véletlenül leégették a kukacát. A nagyszerű orvosok és pszichológusok azt ajánlották, hogy az a legegyszerűbb, ha lánnyá operálják, és ezután lányként nevelik. Kamaszkorában, az n+1-ik öngyilkossági kísérlet után a szülei végül elmondták, hogy mi az igazság, a "kislánynak" ezek után nem volt kérdés, hogy visszaoperálja magát fiúvá. Ez persze sok éves folyamat volt, de végül még szexre is képes volt, csak nemzeni nem. Happy end, hogy talált egy szerető 3 gyermekes anyukát, akivel boldogan élnek, ha meg nem haltak.
Szóval nevelheted akárhogy a gyereket, vannak olyan alapvető tulajdonságaink, amik bizony determinálnak minket.
Megjegyzés küldése