Szerző: Lotte
Nem tudom, felétek is úgy jönnek-mennek-e odahaza a tündérek: mi kislányom cseperedésével igazi átjáróháza lettünk ezeknek a szárnyas tüneményeknek. Nincs is velük semmi baj, kedvesek, bájosak, s legfeljebb némi varázsport hagynak maguk után, amelyet igyekszem a porszívózásnál kikerülni. Van azonban egy típusuk, nevezetesen a - nem túl romantikus - fogtündér névre hallgató, aki nem átallja fogvesztéskor mindenféle ajándékokkal csábítani a gyerekeket, akik a nagy veszteség után álomra hajtják fogacsi buksijukat. Miután megcsillan ilyenkor egy új ajándék lehetősége, benne még az én tamáskodó fiacskáim is hisznek, hiába az iskolai felvilágosult gondokodás.
A hetvenes évek közepének szülötteként mifelénk nem repkedtek fogtündérek, a tejfogak kihullását a kutya sem méltatta érdeklődésre.
Emlékszem, ahogy a fogfelületen nyikorgó véres zsebkendővel próbáltam kirángatni a "cérnaszálon" függő, magát az időnek végképp megadó tejfogat. Hülye érzés volt, annyi biztos, de a szüleimnek eszébe sem jutott ezt a hőstettet díjazni. Azért csak felnőttem így is valahogy. (Egy ideig őriztük még odahaza a kis csontdarabokat, aztán szép lassan elnyelte őket a lakás, ahogy annyi minden egykor fontos dolgot.)
Most viszont már nemcsak a Halloweent, ezt is ünnepeljük, foganként egy kis apróság, több gyermek léte esetén jobb, ha ki se számoljuk, hány alkalom nyílik azértelmetlen bizbaszok öröm szerzésére. Egy most futó rádióreklámban a távol élő nagyi skypon csacsog unokájával, akinek kiesett az első foga, s szinte elalélva, lekvároskenyérre emlékeztető édességgel mondja a kislánynak: "Nagyon büszke vagyok rád!" Nem tudom, mennyiben meríti ki a büszkeség érzését egy tejfog kipottyanása, de azt szemlélteti, hogy egyfajta kultusza van a gyerekek fogvesztésének, s ennek legfőbb okozója az a bizonyos tündér. Képzeljétek, még saját Wikipédia oldala is van, ahol "mitikus lényként" aposztrofálják.
A ti gyerekkorotokban repkedett már? És ti hogy kezelitek odahaza ezt a szányas tüneményt?
Nem tudom, felétek is úgy jönnek-mennek-e odahaza a tündérek: mi kislányom cseperedésével igazi átjáróháza lettünk ezeknek a szárnyas tüneményeknek. Nincs is velük semmi baj, kedvesek, bájosak, s legfeljebb némi varázsport hagynak maguk után, amelyet igyekszem a porszívózásnál kikerülni. Van azonban egy típusuk, nevezetesen a - nem túl romantikus - fogtündér névre hallgató, aki nem átallja fogvesztéskor mindenféle ajándékokkal csábítani a gyerekeket, akik a nagy veszteség után álomra hajtják fogacsi buksijukat. Miután megcsillan ilyenkor egy új ajándék lehetősége, benne még az én tamáskodó fiacskáim is hisznek, hiába az iskolai felvilágosult gondokodás.
A hetvenes évek közepének szülötteként mifelénk nem repkedtek fogtündérek, a tejfogak kihullását a kutya sem méltatta érdeklődésre.
Emlékszem, ahogy a fogfelületen nyikorgó véres zsebkendővel próbáltam kirángatni a "cérnaszálon" függő, magát az időnek végképp megadó tejfogat. Hülye érzés volt, annyi biztos, de a szüleimnek eszébe sem jutott ezt a hőstettet díjazni. Azért csak felnőttem így is valahogy. (Egy ideig őriztük még odahaza a kis csontdarabokat, aztán szép lassan elnyelte őket a lakás, ahogy annyi minden egykor fontos dolgot.)
Most viszont már nemcsak a Halloweent, ezt is ünnepeljük, foganként egy kis apróság, több gyermek léte esetén jobb, ha ki se számoljuk, hány alkalom nyílik az
A ti gyerekkorotokban repkedett már? És ti hogy kezelitek odahaza ezt a szányas tüneményt?
10 megjegyzés:
Én leszámoltam ezzel a hülyeséggel, pedig csak két gyerek van.
Én következetesen tagadtam a Fogtündér létezését. Aztán a múlt hétvégén Királykisasszony csillogó szemekkel jött haza Szofiéktól, ahol állítólag Bú elárulta neki, hogy Fogtündérek igenis léteznek. Mondtam, hogy olyan távoli külvárosban, mint amilyenben mi lakunk, még a Fogtündérek sem járnak, és majd a Szofiéké hoz neki valami puccos ajándékot. Hamarosan küldöm az első fogacskát.:)
Zseniális! Mi falun lakunk, ide végképp nem várhatjuk az elfoglalt tüneményt, delegálom én is a fogakat Belvárosi Szofinak!
Ez nem ér! Én minden jövevény közül ezzel a Fogtündérrel tudok a legkevésbé azonosulni, és dobom tovább a labdát: minden ellenérzésem ellenére úgy lett ilyen nálunk, hogy Bú kész tényként, és mély hittel állította a létezését - nyilván egy ovistárs hitvallását követve. Apjuk pedig rettentő lágyszívű az ilyesmiben, és ott, akkor a fejsze nem vettetett a fa gyökerére, és kilombosodott.
DE utálom. Pedig nem vagyok rugalmatlan, Halloween buli pl lesz, azt hiszem. Szerb Antal nyomán egy kicsit kelták vagyunk.
A fogtündérbe ezt az amerikai protestáns-hangulatú haszonelvűséget utálom. Olyan mint egy tranzakciós adó. Amúgy, ha lúd, legyen kövér, nálunk pénzt hoz.
De lehet, hogy a halloween bulin kifüstöltetem valami boszorkánnyal.
Nincs ezzel semmi gond, hozhat pénzt is. Első körben küldöm a tavaly kiráncigált négy bölcsességfogamat.
Mi van, ha a bömcsességfog gyökerének egy része bentmaradt, akkor is jár a pénz?
:)))Azért dupla pénz jár.
Ezen a ponton javaslom egy fogorvos és egy szájsebész szakértő bevonását a diskurzusba (megjegyzem, az én gyerekeim épp egy túlbuzgó fogorvostól hallottak először a Fogtündérről).
Mi imádjuk a tündéreket-leányikrek!-. Laknak a város közepén éldegélő pici tó tavirózsáiban-tündérrózsa!-,minden pitypang elfújása kis tündéreket repít szanaszét akik kívánságokra lesnek,laknak az erdőben a gyökerek között,élnek Tündérföldön,közvetlenül a Hisztimanó szomszédságában,és még sorolhatnám.De a legbecsesebb a Fogtündér,aki minden kipotyogott fogat egy százassal dotál.Igen,akkor is,ha a zokogó 6 éves az oviban elvesztette azt a fránya fogat.4 gyerek,fejenként 20 fog,foganként 100Ft.(A legjobb,amikor anyának reggel ébresztő előtt 1 perccel jut eszébe,hogy este elfeledkezett róla,és két lehetőség marad:1.baromi óvatosan a párna alatt kotorászni és megejteni a cserét,2.azt hazudni,hogy későn szóltunk oda a tündérnek,így csak a holnapi etapba férünk bele.)
Megjegyzés küldése