Szerző: FiloSzofi
Van egy olyan gyanúm, hogy az elkövetkező (talán már most is zajló) választási kampányban többször fogják a felek egymást szexizmussal vádolni, a női választókért pedig külön, célzottabb csatát vívnak majd a jelöltek. Szexizmus, nők, politika - ezek egyvelege tipikusan két végén robbanó bomba.
Hogy engem mennyire idegesít az arrogáns, nagyképű hímsovinizmus, azt azóta tudom, hogy volt szerencsém jóideig ebben a tekintetben normális közegben élni. Ugyanennyire zavar ennek a sunyi változata, ami csak arról szól, hogy végre nem kell a nőkkel udvariaskodni, és lehetek annyira arrogáns, és annyira hímsoviniszta, ami a csövön kifér. Az első inkább a konzervatív, a másik a liberális oldalra jellemző, de valójában politikafüggetlen. És akkor ezek még csak a férfiak. A nők külön címszó alatt tudnak egymással rémségeket művelni a barikád mindkét oldalán (feministaként és antifeministaként).
A külsőnk, és a külsőnk üzenetei, aminek olyan nagy szerepe van a magánéletben, pláne a másodlagos nemi jellegek, tabu a politika világában.
Pedig a külsőnek igen nagy szerepe van a politikai karrierben(is), amire építenek is a stábok, a külsőségek szerepe többé-kevésbé mérhetővé is vált (a Tárki egyik kis összefoglalóját a témában itt olvashatjátok), de a női szépség, és egyáltalán, nőiességére tett megjegyzés még mindig cinkes. Ez arra utal, hogy létezik egyfajta kiszolgáltatottság, ami a padlón hever, de tilos felvenni. Szépnek lenni tehát szabad, sőt ajánlott (kivéve, ha román vagy*), szép nőnek már kevésbé, inkább szép embernek, ha nő vagy is.
Bonyolítja a helyzetet, hogy létezik a bók és a lovagiasság, mint pozitívum a magánéletben, és tabu a közéletben. Más lenne a helyzet, ha kölcsönös gesztusokról lenne szó, de tradicionálisan a férfiaknak nem szokás bókolni, legalábbis a férfiasságukat dicsérve. Ez a téma, amit a konzi képviselők annyira nem éreznek: ha a hímsovinizmus bűnébe estek, akkor a legrosszabb amit tehetnek, egy lovagias gesztus. Van, amikor egy virág csak olaj a tűzre. És ez az, amit a balosok annyira nem értenek, hogy a tahóság, meg a nők kihasználása, az öregecskedők lecserélése sosem fog bejönni a nőknek, akkor sem, ha ki nem állhatják Orbánt.
Ha nőként szeretnék választást nyerni, akkor igyekeznék annyira jó nő lenni, hogy tessek a férfiaknak, de nem annyira, hogy észbeli képességeim megítélésének rovására menjen, vagy ellenszenvessé tegyen a nők körében. Egy csomót kellene trükköznöm, és kondiznom, hogy megfelelően szürke kosztümöm a megfelelő dekoltázst mutassa. Úgy kellene tennem tehát, mintha nem számítana, csak véletlenül a toppon lennék, és úgy kellene tennem, mintha mindez nem kerülne rengeteg energiámba, csak épp így ébrednék. Egyébként ez közéleten kívül is így kell csinálni.
De amikor Göncz Kingát Jan Slota kócosnak nevezte, a legtöbb nőismerősöm azzal reagált, hogy tényleg nem kellene egy miniszternek ilyen hajjal mászkálni, mert nem lehet komolyan venni. Ugyan miért? Göncz Kingát ugyan nem szenvedhettem, de teljes szívemből utálom a férfiasságot utánzó frizuraterrort. (És az öltönyből mutálódott kosztümöt is, ami lehet ugyan dögös, legfeljebb elegáns, de sosem bájos, sosem kedves.)
A legfeministább balliberális ismerőseim leplezetlen lelkesedéssel mondják, milyen jó pasi a Bajnai, és persze laikusként is meg vannak győződve a vezetői hozzáértéséről, főleg, ha a férjük/pasijuk is a Bajnaira szavaz. Triplacsavar az öntudatban.
Orbánnál picit összetettebb az ügy, mert az ő imidzsébe be van építve a "nem a szépség, de a férfiasság számít" - üzenet, amire igen sok nő fogékony, de a fiatalsága is sokáig jelentett előnyt.
Egy bizonyos női blogon a "bajszos kereszténydemokrata" kifejezést mindenki pontosan érti, jobban és többet ért belőle, mintha egyszerűen az álszent, vagy hasonló jelző állna a főnév előtt. A "bajszos kereszténydemokrata" nemcsak álszent, de frusztrált és erőszakos, bár a jó ég tudja, hogy fejezi ki mindezt egy bajusz.
Az egész bulira jellemző, hogy nem illik azt mondani, amit gondolunk, akkor sem, ha csináljuk, és nem illik azt képviselni, amit csinálunk, vagy amivel magunk is élünk, és ez körülbelül rendben is van így.
Ti tudjátok, milyen külső jegyekkel lehet benneteket manipulálni? És mi az, amit megalázónak éreztek a közbeszédben?
* Egy 2007-es román kutatás (jó, ez már elég régen volt) arra mutatott rá, hogy a román választók jobban bíznak a csúnya politikusokban.
Van egy olyan gyanúm, hogy az elkövetkező (talán már most is zajló) választási kampányban többször fogják a felek egymást szexizmussal vádolni, a női választókért pedig külön, célzottabb csatát vívnak majd a jelöltek. Szexizmus, nők, politika - ezek egyvelege tipikusan két végén robbanó bomba.
 |
| Lee Van Cleef |
Hogy engem mennyire idegesít az arrogáns, nagyképű hímsovinizmus, azt azóta tudom, hogy volt szerencsém jóideig ebben a tekintetben normális közegben élni. Ugyanennyire zavar ennek a sunyi változata, ami csak arról szól, hogy végre nem kell a nőkkel udvariaskodni, és lehetek annyira arrogáns, és annyira hímsoviniszta, ami a csövön kifér. Az első inkább a konzervatív, a másik a liberális oldalra jellemző, de valójában politikafüggetlen. És akkor ezek még csak a férfiak. A nők külön címszó alatt tudnak egymással rémségeket művelni a barikád mindkét oldalán (feministaként és antifeministaként).
A külsőnk, és a külsőnk üzenetei, aminek olyan nagy szerepe van a magánéletben, pláne a másodlagos nemi jellegek, tabu a politika világában.
Pedig a külsőnek igen nagy szerepe van a politikai karrierben(is), amire építenek is a stábok, a külsőségek szerepe többé-kevésbé mérhetővé is vált (a Tárki egyik kis összefoglalóját a témában itt olvashatjátok), de a női szépség, és egyáltalán, nőiességére tett megjegyzés még mindig cinkes. Ez arra utal, hogy létezik egyfajta kiszolgáltatottság, ami a padlón hever, de tilos felvenni. Szépnek lenni tehát szabad, sőt ajánlott (kivéve, ha román vagy*), szép nőnek már kevésbé, inkább szép embernek, ha nő vagy is.
Bonyolítja a helyzetet, hogy létezik a bók és a lovagiasság, mint pozitívum a magánéletben, és tabu a közéletben. Más lenne a helyzet, ha kölcsönös gesztusokról lenne szó, de tradicionálisan a férfiaknak nem szokás bókolni, legalábbis a férfiasságukat dicsérve. Ez a téma, amit a konzi képviselők annyira nem éreznek: ha a hímsovinizmus bűnébe estek, akkor a legrosszabb amit tehetnek, egy lovagias gesztus. Van, amikor egy virág csak olaj a tűzre. És ez az, amit a balosok annyira nem értenek, hogy a tahóság, meg a nők kihasználása, az öregecskedők lecserélése sosem fog bejönni a nőknek, akkor sem, ha ki nem állhatják Orbánt.
Ha nőként szeretnék választást nyerni, akkor igyekeznék annyira jó nő lenni, hogy tessek a férfiaknak, de nem annyira, hogy észbeli képességeim megítélésének rovására menjen, vagy ellenszenvessé tegyen a nők körében. Egy csomót kellene trükköznöm, és kondiznom, hogy megfelelően szürke kosztümöm a megfelelő dekoltázst mutassa. Úgy kellene tennem tehát, mintha nem számítana, csak véletlenül a toppon lennék, és úgy kellene tennem, mintha mindez nem kerülne rengeteg energiámba, csak épp így ébrednék. Egyébként ez közéleten kívül is így kell csinálni.
De amikor Göncz Kingát Jan Slota kócosnak nevezte, a legtöbb nőismerősöm azzal reagált, hogy tényleg nem kellene egy miniszternek ilyen hajjal mászkálni, mert nem lehet komolyan venni. Ugyan miért? Göncz Kingát ugyan nem szenvedhettem, de teljes szívemből utálom a férfiasságot utánzó frizuraterrort. (És az öltönyből mutálódott kosztümöt is, ami lehet ugyan dögös, legfeljebb elegáns, de sosem bájos, sosem kedves.)
A legfeministább balliberális ismerőseim leplezetlen lelkesedéssel mondják, milyen jó pasi a Bajnai, és persze laikusként is meg vannak győződve a vezetői hozzáértéséről, főleg, ha a férjük/pasijuk is a Bajnaira szavaz. Triplacsavar az öntudatban.
Orbánnál picit összetettebb az ügy, mert az ő imidzsébe be van építve a "nem a szépség, de a férfiasság számít" - üzenet, amire igen sok nő fogékony, de a fiatalsága is sokáig jelentett előnyt.
Egy bizonyos női blogon a "bajszos kereszténydemokrata" kifejezést mindenki pontosan érti, jobban és többet ért belőle, mintha egyszerűen az álszent, vagy hasonló jelző állna a főnév előtt. A "bajszos kereszténydemokrata" nemcsak álszent, de frusztrált és erőszakos, bár a jó ég tudja, hogy fejezi ki mindezt egy bajusz.
Az egész bulira jellemző, hogy nem illik azt mondani, amit gondolunk, akkor sem, ha csináljuk, és nem illik azt képviselni, amit csinálunk, vagy amivel magunk is élünk, és ez körülbelül rendben is van így.
Ti tudjátok, milyen külső jegyekkel lehet benneteket manipulálni? És mi az, amit megalázónak éreztek a közbeszédben?
* Egy 2007-es román kutatás (jó, ez már elég régen volt) arra mutatott rá, hogy a román választók jobban bíznak a csúnya politikusokban.
A „csúnyasági listát” Traian Basescu államelnök vezette (14% szerint ő a legkevésbé vonzó), aki
ellenben
az emberek több mint felének bizalmát élvezte. A legszebbnek Cristian
Boureanu liberális képviselőt, valamint a miniszterelnök Calin
Popescu Tariceanut találták, de ők álltak a bizalmi lista alján. forrás
8 megjegyzés:
Értelem, stílus, egy vonzó mosoly. Ennyi.
nincs linkelve a Tárki kutatás
B.
reszelő írja:
az is megérne egy misét, amit jobb híján nősovinizmusnak mondhatnék. amikor ha valakinek nem jó színű a nyakkendője, akkor már nem is érdekes, hogy mit mond. ha nem cukipasi, akkor már büntetlenül keresztül lehet nézni rajta. személyválogatás, ugye.
Bajnai jó pasi??? Uramatyám.
Amúgy meg elképesztő h a politikusnők, akik folyton az egyenjogúságért küzdenek, az első sérelemnél felteszik a "hogy lehet így bánni egy nővel" lemezt.
Miért, Anyus, olyan cuki ártatlan feje van, még a liba is jólállt neki, nem sikerült vele sárba rántani, hiába készült a sok mém. Pedig a legnagyobb csődöt hozó Gyurcsány-időszak gazdasági minisztere volt, és ha úgy nézne ki, mint Hagyó, esélye se lenne.
A férfiaknak meg azért jön be ez a külső (már akinek), mert meghagyja azt az illúziót, hogy nincsenek vezetve, csak egyetértenek vele. Az, hogy nincs vezetői kisugárzása, meghagyja a követőinek az öntudatát. Meg úgy érzik, nem fair behúzni neki egyet.
@reszelő, szerintem ez mindkét irányba működik, sajnos keményen meg tudják alázni az ellenkező neműek a nyominak ítélt egyedeket.
Egy csúnya/béna/esetlen lány élete is pokol, de őket megszólni, kinevetni még mindig elfogadottabbnak tűnik, mint amikor nők piszkálnak férfit a külseje miatt. Ha nem a külseje miatt (béna nyakkendő) szólnak le egy férfit, azt már kevésbé ítélik ellenszenvesnek. - én így érzékelem
Nekem egyébként az jött be (hogy színt valljak én is), amit fülön tudtam csípni, még régen, az első Orbán kormány előtt, azt hiszem, mikor egy beszélgetős interjúból (Bethlen Jánossal?) egyszercsak kiszólt, hogy "sosem felejtem azt a csinos zakót" - és ezzel a többszörös reflexiót tükröző kikacsintással akkor meg voltam vásárolva egy időre. De ez jó régen volt.
Ez a mondat akkor bomlik ki egyébként finom jelentésárnyalataira, ha valaki ismeri Cseh-Bereményi dalokat, ráadásul a Lee van Cleef-et. (Meg is van végre a kép a poszthoz!)
Az első hozzászólás mentén nálam még megpocakosodva is Orbán a nyerő. Mesterházyt mondják "jóképű fiúnak", nekem súlytalan a személyisége, a szabályos pofiban ülő szemekben nem ég semmi, ami nekem vonzó lenne.
Zsó
A Lee Van Cleef utalás Orbántól volt, azt kihagytam
A "cuki" után meg jött volna egy szmájli, mint afféle idézőjeles állítás.
Megjegyzés küldése