Világgá megyek!

Szerző: Lotte  

Ki ne érezte volna valami vélt vagy valós sérelem kapcsán, hogy most aztán elege van, kész, vége: kivonul az egész ellenséges világból! Gyerekként ennek manifesztálódása, ha a kis sértett lélek úgy határoz, világgá megy. Annyi mese szól erről, elég egy szikra, s a főhős hátrahagyja a megszokottat, a biztonságost, s nekiindul az ismeretlennek. 

Mifelénk Tüskebökinél telt be minap a pohár: a szombati ebéd után a családjától elszenvedett sérelem miatt - nem emlékezett egy dalra, s mi segítségképp kétszer is elénekeltük/óbégattuk neki - felpaprikázódott, s az önálló szereplés élményét keresztülhúzó ellenséges közeg elhagyása mellett döntött. 

Kikelve magából, vette a délelőtti kirándulástól sáros bakancsát, s neki is indult a világnak. Mindannyian meglepetten és kíváncsian lestük, mi lesz? Felderítőként bátyját küldtük utána, aki hozta a hírt: sértett fiúcskánk a terasz sarkáig jutott, perceken át ott állt a metsző szélben, összevont szemöldökkel és feldúlt lélekkel.

Hagytuk még egy kicsit csillapodni. Aztán utánamentem, kézen fogva bevezettem a hálószobánkba, s magunkra zártam az ajtót. Arca összetört volt, s kérdésemre, hogy mi fájt neki ennyire, s hogy voltaképp hova is akart menni, a következőket mondta hüppögve a mi hetedik évét ostromló szendvicsgyerekünk. "Elmegyek egy másik családot keresni, mert nem így képzeltem el az egész életet, ez nem szabadság, ez börtön". A döbbenettől elállt a szavam, nem tudtam sírjak-e vagy nevessek. Szabadság? Börtön? Mi van? (Egy kis liberális jogvédőt nevelgetnénk?)
Aztán eszembe jutott, hogy pár hete anyukáméknál valami vacak film ment, amiben kísértetiesen hasonló szónoklat hangzott el. Hiába, ezek a kis emberek isznak magukba mindent, mint  a szivacs. Tüskeböki zseniális színészi képességről tanúbizonyságot adva formálta a keserű, elnyomott kamasz szerepét. Mikor aztán tovább beszélgettünk, kiderült, miben is áll a szabadság hiánya: "mindig fel kell öltözni, amikor mondjátok,  meg el kell pakolni a legókat, a testvéreim pedig folyton piszkálnak és különben is, miért nincs többször gyümölcsleves?"
Nem tudtam rá haragudni. Végigpörgött bennem, mennyi frusztráció érheti középsőként se kicsi, se nagy státusza miatt: fölötte az basáskodó báty, alatta a babáskodó húg: nem egyszerű képlet!
Megsajnáltam vívódását. Megöleltem (először nem éreztem, hogy megszorít), aztán egy kiadós sírással megadta magát, ringatóztunk békét találva percekig. Aztán levette a cipőjét és az asztalhoz ült.
Lélekben is haza ért.