Nekem volt egy hétfő, neked legyen kedd!

Szerző: FiloSzofi

A kihalt Hurrá hétfő hagyományára kacsintok vissza, amikor tovább passzolom nektek, ami ma inspirált, megörvendeztetett, elgondolkodtatott. Lesz, amit egy az egyben dobok tovább, és olyan is, aminek csak szelével reptetek valami egészen mást.

Vannak inspiráló napok, és vannak mélyen hallgatók, a mai épp az előbbiekből került ki. A hétfőhöz amúgy nem ragaszkodom.

Élmény: 
Gustavo Aimar grafikus, illusztrátor munkafotóit egyben látni.  Felélesztette bennem a régi szenvedélyt, a parázs most fellobbant kissé (eredetileg ugyanis festő volnék.)

Sok ilyet láthattok egyben, meg festéket, szép tárgyakat, na meg a művészt:

Gustavo Aimar

 Táplálék (szellemi):

Nekem nosztalgia, nektek egy jól összefogott, érthető poszt a xx. század egyik nagy filozófiai kérdéséről, ami ma is érdekes, a vita még parázs. Egy jezsuita blogger, Satori tollából - hogy mégegy sallert adjak az érdeklődéseteknek.

Van-e „objektív igazság” a humántudományokban? A reáltudományok objektivitásának bukása

Táplálék (testi):

Rákaptam a nyers vörös káposztára. A karácsonyi cukor és lisztmérgezést kompenzálandó kerestem valami olcsó és rostos dolgot a boltban, így találtunk egymásra.

Akkor még nem sejtettem, mennyire egészséges:  Fiatalodsz, lefogysz, tisztulsz, jóllaksz, és még élvezed is. Ja, és még a memóriát is javítja.Gyors, olcsó, finom.

Ha nekem nem  hisztek, ITT olvashattok róla.

Így eszem:

Apróra, vékonyra vágom, lesózom. Vágok mellé egy lila, vagy vörös hagymát. Hagyom állni. Egy óra múlva már elveszti kellemetlen erős ízét, csípősségét és szagát, meg is puhul, nem kell párolni. És tényleg finom.

Örömhír:

A nap örömhíre nekem kétségkívül, hogy egy nagyon kedves barátnőmnek megszületett a kisfia. Első szülés volt, nagyon drukkoltam neki. Ezt az animációt pedig ma találtam, az ő tiszteletére osztom meg (csak 26 mp):

Heinz' Poppers web ad from Kirsten Lepore on Vimeo.

Vicc a facebookról

anyus vadászzsákmánya, én meg elloptam. (bocs de nem tudom megállni!)

Online Pszichológia Hírportál és Adatbázis

Miért:

A metrón utaztam, szemben velem ült egy láthatóan jól szituált idősebb hölgy. Felszállt két nála is idősebb néni, majd mikor a szerelvény elindult, rántott egyet, és az egyik néni majdnem a puccos hölgy ölében landolt. Puccos hölgy méltatlankodnikezd, hogy majdnem leesett a szemüvege, és akár el is törhetett volna. Szemrehányó tekintet, cöccögés, fejcsóválás. Szegény néni borzasztóan szabadkozott, hogy ne haragudjon, nem tehet róla, igazán sajnálja.

A nénit leültettem, a hölgy pedig még két megálló múlva is mondta a magáét, hogy ez  nem vicc, neki majdnem eltört a szemüvege, igenis érezzék magukat nagyon rosszul.

Van egy ilyen nőtípus, szerintem mindannyiunknak volt legalább egy ilyen tanára, vagy főnöke az életben. Egy bizonyos kor és egy bizonyos egzisztencia, vagy annak a látszata szükséges hozzá. Ez egy olyan képesség, amivel az illető szavak nélkül is el tudja érni, hogy szarul érezd magad, és nagyjából ez is a célja.

- Ismertek ilyen nőt közelről? Ti értitek, mi a motivációja? Elérheti, amit akar, de ő lesz a banya-nyanya, akit mindenki utál.

Kérdés(Bú):

- Mama, miért érdekes az embernek a mese?

Párbeszéd(Bú és Fí):

- Ha mindennek lenne istene, akkor mindenki a kedvencéhez imádkozna, csak azzal törődne, és akkor elfeledkeznének a jóságról.
- Egy igazi Isten van, és ő jó.