Szerző: FiloSzofi
Fülszöveg:
Kornél 2012
Kornél tíz év körüli, asztmás fiú, egyedül él az anyjával egy pesti bérházban. Apját nem ismeri. A nyári vakáció ideje alatt összeismerkedik egy különös lánnyal, aki folyton mágikókról, nyambikvarákról, peritonokról és egyéb furcsa lényekről beszél. Kornél nem igazán hiszi el, amiket Iza mond, de az események meglepően igazolják a kislányt.
Gyuri 1982
Gyuri tizenkét év körüli, vagány és nyughatatlan srác, nem igazán találja a helyét a világban. Nagyszüleinél, egy pesti bárházban tölti a vakációt, leginkább barátjával, a házban lakó Tomival ütik el az időt. Együtt csavarognak a nyolcvanas évek Budapestjén: beszöknek a Szikra moziba, bámulják a légiparádét, fociznak, bandáznak.
A két fiú története a könyv végén összefonódik. Hogy hogyan, az kiderül Tasnádi István egy szuszra olvasható ifjúsági regényből, amelyben minden részlet egy nagy kirakós darabja. A már önállóan olvasó gyerekek után remélhetőleg a szülők kezébe is átvándorol a kötet, hogy élvezettel merülhessenek el saját gyerekkoruk tájaiban.
A kiadó a könyvet 8 éves kortól ajánlja, és azt hiszem, találó is ez a besorolás, én sem fogom hamarabb elolvasni Búnak. Ezt a döntést nem a szöveg nehézsége, és nem is a történet összetettsége indokolja, sokkal inkább egy másféle érettség, amit jobb híján társadalmi beavatottságnak hívnék. Jobb híján, vagyis a fejlődéslélektani szaknyelv ismeretének hiányában.
Felső korhatár szerintem nincs, az alsó pedig az évek számától függetlenül az, amikor a gyerek már biztosan tudja, hogy a karácsonyi ajándékot nem a Jézuska hozza, nem fél a sötét szobában, egyedül jöhet haza az iskolából, és már nem fogja a szülei kezét. És még valami: annak a gyereknek lesz hozzáférhető a könyv egésze, aki már megismerte a magányt, aki tudja, hogy a szülei nem tökéletesek és nem mindenhatók, de a saját halhatatlanságában még töretlenül hisz.
A mágikus és reális érzékelés nagyon finoman csúszik össze Tasnádi könyvében, éppen úgy ahogy a valóságban. Igen, mint a valóságban. Nem ahogy a dolgok vannak, és amiről igazán keveset tudunk, hanem ahogy tapasztaljuk őket. Ha egy sárga-fekete foltos gyík, kártya és Szent György valóban segít megtalálni egy édesapát, akkor az valóság, nem?
Lábjegyzet csipkés lelkű aggódó anyáknak (amilyen én is vagyok):
A történet hátterében húzódó családi tragédia, a felnőtt Gyuri drog-függősége igazi népmesei bukás-motívum, nem a "kötelező kis alvilági mocsok" a hitelesség kedvéért, amivel olyan gyakran találkozunk középszerű alkotásokban. Nem témája a könyvnek az apa pokoljárása, csupán egy pármondatos hátter a fiú hőstörténetéhez.
Tasnádi István - A kőmajmok háza
Pozsonyi Pagony, 2012
Egy jó könyv két tízéves fiúról, 30 év csúszással ugyanabból a házból, két ugyanolyan nyáron, egy történet két felében. Mindez a Harry Potter és az Égig érő fű hangulatát ötvözve egy mai magyar kisregényben. Apa-fiú könyv, de lányok is élvezni fogják.
Kornél 2012
Kornél tíz év körüli, asztmás fiú, egyedül él az anyjával egy pesti bérházban. Apját nem ismeri. A nyári vakáció ideje alatt összeismerkedik egy különös lánnyal, aki folyton mágikókról, nyambikvarákról, peritonokról és egyéb furcsa lényekről beszél. Kornél nem igazán hiszi el, amiket Iza mond, de az események meglepően igazolják a kislányt.
Gyuri 1982
Gyuri tizenkét év körüli, vagány és nyughatatlan srác, nem igazán találja a helyét a világban. Nagyszüleinél, egy pesti bárházban tölti a vakációt, leginkább barátjával, a házban lakó Tomival ütik el az időt. Együtt csavarognak a nyolcvanas évek Budapestjén: beszöknek a Szikra moziba, bámulják a légiparádét, fociznak, bandáznak.
A két fiú története a könyv végén összefonódik. Hogy hogyan, az kiderül Tasnádi István egy szuszra olvasható ifjúsági regényből, amelyben minden részlet egy nagy kirakós darabja. A már önállóan olvasó gyerekek után remélhetőleg a szülők kezébe is átvándorol a kötet, hogy élvezettel merülhessenek el saját gyerekkoruk tájaiban.
A kiadó a könyvet 8 éves kortól ajánlja, és azt hiszem, találó is ez a besorolás, én sem fogom hamarabb elolvasni Búnak. Ezt a döntést nem a szöveg nehézsége, és nem is a történet összetettsége indokolja, sokkal inkább egy másféle érettség, amit jobb híján társadalmi beavatottságnak hívnék. Jobb híján, vagyis a fejlődéslélektani szaknyelv ismeretének hiányában.
Felső korhatár szerintem nincs, az alsó pedig az évek számától függetlenül az, amikor a gyerek már biztosan tudja, hogy a karácsonyi ajándékot nem a Jézuska hozza, nem fél a sötét szobában, egyedül jöhet haza az iskolából, és már nem fogja a szülei kezét. És még valami: annak a gyereknek lesz hozzáférhető a könyv egésze, aki már megismerte a magányt, aki tudja, hogy a szülei nem tökéletesek és nem mindenhatók, de a saját halhatatlanságában még töretlenül hisz.
A mágikus és reális érzékelés nagyon finoman csúszik össze Tasnádi könyvében, éppen úgy ahogy a valóságban. Igen, mint a valóságban. Nem ahogy a dolgok vannak, és amiről igazán keveset tudunk, hanem ahogy tapasztaljuk őket. Ha egy sárga-fekete foltos gyík, kártya és Szent György valóban segít megtalálni egy édesapát, akkor az valóság, nem?
Lábjegyzet csipkés lelkű aggódó anyáknak (amilyen én is vagyok):
A történet hátterében húzódó családi tragédia, a felnőtt Gyuri drog-függősége igazi népmesei bukás-motívum, nem a "kötelező kis alvilági mocsok" a hitelesség kedvéért, amivel olyan gyakran találkozunk középszerű alkotásokban. Nem témája a könyvnek az apa pokoljárása, csupán egy pármondatos hátter a fiú hőstörténetéhez.
2 megjegyzés:
na ezt majd kölcsönkérem. de ez nem gyerekkönyv igaziból, ugye?
Kamaszkönyv, és abból a jóféle. De nem titkoltan a harmincasok könyve is. Nem úgy mondanám, hogy szülőké, hanem a harmincasoké.
Megjegyzés küldése