Női esélyek

Női esélyegyenlőséggel foglalkozó konferencián jártam ma délelőtt. Nem tehetek róla, viszolygok az ilyen összejövetelektől, nem tudok azonosulni az elnyomott nő képével, hiányzik belőlem a nemükre büszkék lelkesültsége és dühe. De kíváncsi voltam, milyen is egy ilyen rendezvény. Ami kellemes meglepetés volt, hogy a család- és gyermekvállalás ügyéről több szó esett, mint reméltem, bár a karrierépítési- és kereseti egyenlőtlenségek, no meg a csúcsvezetői munkakörökben való női alulreprezentáltság kérdésköre így is dominált. A legizgalmasabb Dr. Pongrácz Marietta, demográfus előadása volt, aki szakmája okán is, a nő-kérdés népesedési vetületeire koncentrált.

Mondandóját azzal kezdte, hogy "Az Unió fél a és a családtól, mint ördög a szenteltvíztől." Milyen szomorú és milyen döbbenetes! Aztán levegőben hagyva e megállapítást, bemutatta azt a két kutatást, melynek eredményeiből világosan kirajzolódik a női szerepfelfogással kapcsolatban markánsan tradicionális magyar lélek és e lélek változásai. Hagyományos nemi szerepfelfogás tekintetében ugyanis vezetjük az európai mezőnyt. Azzal a kijelentéssel például, miszerint "Nem lehet igazán boldog az, akinek nincsen gyermeke" a magyar megkérdezettek 63%-a értett egyet, a németeknél ez 37,7%, míg a hollandoknál mindössze 4,1 volt. Még markánsabb a különbség, ha a nemi szerepekkel kapcsolatos kérdésre adott válaszokat összesítjük. A "nők számára fontosabb a család és a gyermek, mint a munka" állítással a magyarok 79%-a értett egyet, míg a szélsőértéket képviselő Hollandiában csak a megkérdezettek 3,3%-a! A 2000-es felméréshez képest 2009-re azonban magyar viszonylatban is jelentős változás állt be, melynek eredménye mára e tradicionális értékrend markáns visszaszorulása. Ennek következtében a magyarok felfogásában is erősödött a nők munkavállalói szerepének fontossága és csökkent az otthoni szerepek jelentősége. Ugyanakkor változott a társadalmi hovatartozás szerinti álláspont is: míg korábban a képzetlenebb csoportok voltak leginkább tradicionális gondolkozásúak, mára a felsőfokú végzettségűek kezdenek inkább család-orientáltabbá válni.  Összességében tehát társadalmunk homogenizálódik a kérdésben. (...)

Az ausztrál, lengyel és amerikai előadók mindegyike érintette a megkerülhetetlen tényt, miszerint a nők egyre kevesebb gyermeket vállalnak. Boncolgatták ezt esélyegyenlőségi-, diverzitási-, anyagi-, intézményi- és politikai szempontból. Egy dolgot viszont senki nem említett, pedig a kutya itt lehet elásva. A keresztény európai (és amerikai) kultúra mély válságban van. A fehér ember elhagyta hitét és az egyént, önmagát helyezte mindenek felé. Ez pedig már az ókori görögöknél is a legnagyobb bűnnek számított. De hogy ne használjunk ilyen riasztóan nagy szavakat, mondhatjuk egyszerűen azt is, hogy elkényelmesedtünk és önzőbbek lettünk, mint nagyanyáink voltak. A gyermekvállalás pedig minden pótolhatatlan öröme mellett is lemondással jár és önátadást igényel. Enélkül viszont elúsznak a női esélyek. És a férfiak esélyei is. Hisz öröktől fogva egy csónakban evezünk.