Dimenziók

Divat a 3D. Az Operában a Kékszakállúhoz osztanak szemüveget, a Figyelő 9/11-es évfordulós számához csatol háromdimenziós képmellékletet és csúnya kísérőokulárét. A gyerekeknek bejön, engem nem hoz különösebben lázba a térlátás újdonsága. Gyerekként persze emlékszem, mi is sorba álltunk őrült hőségben a miskolci piac mellett felállított sátornál, ahol 3D-ben, leizzadt tenyerekkel izgultunk végig egy hullámvasutazást és egy autóversenyt.

A technikai újításokhoz való viszony alapvetően lelkialkat kérdése, s nincs igazán átjárás a beállítódások között. Ez pedig rengeteg beszélgetésnek és vasárnapi családi ebédnek szolgáltat kimeríthetetlen (vita)témát. Vannak, akik egyenesen bolondulnak az újdonságokért. Egy szomszédasszony például szinte visító lelkesedéssel hívott át magukhoz, hogy megmutassa csodaszemüvegét és lejátsszon egy 3D-s (értelmetlen és bugyuta) promóciós filmet. Tulajdonképp irigylésre méltó az ilyen emberek lelkesedése: örök kíváncsiak és rendíthetetlen a hitük abban, hogy a világ fejlődik és javul. Aztán ott van a tömeg, akik először kapkodják, majd meghajtják fejüket a változások előtt: viszonylag gyorsan, a gyártók diktálta ritmusban vásárolják meg az újabb és még újabb kütyüket. Aztán jönnek azok, akikre a többség általában csak legyint: Az Emberek, Akik Még Most Is Nokia 500-ast Használnak! Rendíthetetlen belső meggyőződés vezeti őket. Hittel vallják: a telefon egyetlen értelme, hogy telefonálni lehessen vele, s külön díjazzák, ha valami robusztus és van benne anyag. Kicsiny, de annál öntudatosabb csoportot alkotnak, s fölényesen figyelik a magukat mindig újabb költségekbe verő embertársaikat. No és persze itt vannak - az elsősorban, de nem kizárólagosan - az idősebb generációkból kikerülő embertársak, akik szeretnék  ugyan élvezni az újdonságok nyújtotta kényelmet és élményt, de reflex-szerűen becsukják fülüket, ha a használat módját kéne kitanulni. Ők azok, akik reménykedve várják az iskolából hazatérő unokát, hogy végre átállítsa a torz képarányt a kedvenc sorozat előtt. Az ő viszonyuk tulajdonképp neutrális lenne a technika vívmányaihoz, de a sok bosszúság mégis inkább ellenséggé teszi szemükben a gépeket.

A 3D-hez való viszonylatok is nagyjából a fentiek szerint rendeződnek majd, s ahogy az eddigi masinák, úgy ezek sem hoznak lelki dimenzióváltást. Igaz, senki nem is ígért ilyet. (Lotte)