Szerző: Lotte
A tanévzárón nemcsak a gyerekek kapják meg kemény fedeles csomagolásban éves értékelésüket, de az ünnepség, amely a tanévnyitóval ad keretet az iskolai évnek, bizonyítványt állít ki magáról az iskoláról és az oda járók családjairól is.
Most is zsúfolásig megtelt a levegőtlen tornaterem, melynek díszítését a krepp papírból kivágott, bordásfalra ragasztott "Vakáció!" felirat jelentette.
Egy könyékig tetovált anyuka és a tornaterem fala közé szorultam be, onnan próbáltam - hasztalan - elkapni az első sorba ültetett elsős, és a már hátrébb álldogáló harmadikos kisfiam tekintetét, mikor végre kezdetét vette az ünnepség.
A konferáló negyedikes fiúcska arra kért bennünket, hogy álljunk fel és "hallgassuk meg együtt a Himnuszt!" A passzív hallgatásra való felszólítás elszomorított. Saját általános iskolás élményeimet idézte. Ez időre, a nyolcvanas évek derekára tehető különös érzékenységem a Himnusz énekléssel kapcsolatban.
Aprócska tüntetésként néhány osztálytárssal mindig teli torokból zengtük a nemzeti imádságot és makacsul összeszorítottuk a szánkat a szovjet himnusz éneklésekor. A 365-ös számú Hunyadi Mátyás Úttörőcsapatnak a megjelent roskatag szovjet tiszt jelenlétében kellett bemutatnia, milyen szépen is tudja a megszállók himnuszát. Na, azt már nem!
Most nem a szovjet tiszt, hanem a polgármester és falunk lengyel papja voltak a díszvendégek - megható volt látni, ahogy az atya velünk énekelte tört magyarsággal: Isten, áldd meg a magyart...
Ő énekelt, de a megjelent szülők, a tanévet záró pedagógusok és a fekete-fehérbe vágott gyerekek közül sokan valóban csak hallgatták a régi, kissé dagályos Himnusz felvételt. Nem elvi alapon, egyszerűen eszükbe sem jutott énekelni. Nem tudom, másnak is fáj ez?
Reménykedve vártam az évzáró végét, hátha kiderül, a konferáló kisfiú csak véletlen szólított fel közös hallgatásra, papírkájára nem is ezt írták, s a Szózatnál már másképp lesz.
Nem így történt. A megjelentek többsége ugyanúgy csukott szájjal, unottan hallgatta a felvételt.
A 2014-es bizonyítványunk ílyenre sikerült...
A tanévzárón nemcsak a gyerekek kapják meg kemény fedeles csomagolásban éves értékelésüket, de az ünnepség, amely a tanévnyitóval ad keretet az iskolai évnek, bizonyítványt állít ki magáról az iskoláról és az oda járók családjairól is.
Most is zsúfolásig megtelt a levegőtlen tornaterem, melynek díszítését a krepp papírból kivágott, bordásfalra ragasztott "Vakáció!" felirat jelentette.
Egy könyékig tetovált anyuka és a tornaterem fala közé szorultam be, onnan próbáltam - hasztalan - elkapni az első sorba ültetett elsős, és a már hátrébb álldogáló harmadikos kisfiam tekintetét, mikor végre kezdetét vette az ünnepség.
A konferáló negyedikes fiúcska arra kért bennünket, hogy álljunk fel és "hallgassuk meg együtt a Himnuszt!" A passzív hallgatásra való felszólítás elszomorított. Saját általános iskolás élményeimet idézte. Ez időre, a nyolcvanas évek derekára tehető különös érzékenységem a Himnusz énekléssel kapcsolatban.
Aprócska tüntetésként néhány osztálytárssal mindig teli torokból zengtük a nemzeti imádságot és makacsul összeszorítottuk a szánkat a szovjet himnusz éneklésekor. A 365-ös számú Hunyadi Mátyás Úttörőcsapatnak a megjelent roskatag szovjet tiszt jelenlétében kellett bemutatnia, milyen szépen is tudja a megszállók himnuszát. Na, azt már nem!
Most nem a szovjet tiszt, hanem a polgármester és falunk lengyel papja voltak a díszvendégek - megható volt látni, ahogy az atya velünk énekelte tört magyarsággal: Isten, áldd meg a magyart...
Ő énekelt, de a megjelent szülők, a tanévet záró pedagógusok és a fekete-fehérbe vágott gyerekek közül sokan valóban csak hallgatták a régi, kissé dagályos Himnusz felvételt. Nem elvi alapon, egyszerűen eszükbe sem jutott énekelni. Nem tudom, másnak is fáj ez?
Reménykedve vártam az évzáró végét, hátha kiderül, a konferáló kisfiú csak véletlen szólított fel közös hallgatásra, papírkájára nem is ezt írták, s a Szózatnál már másképp lesz.
Nem így történt. A megjelentek többsége ugyanúgy csukott szájjal, unottan hallgatta a felvételt.
A 2014-es bizonyítványunk ílyenre sikerült...
11 megjegyzés:
Felszabadítóóóók!!!:-) Borzasztó,hogy néha milyen inkorrekt tudsz lenni politikailag:-))
Csak azért is én mindig énekelem a gyerekek meg néznek, de egyszer majd remélem ők is velem éneklik:)
Fáj és felbosszant. Mindig énekeljük, és már nem csak nézik a gyerekek, hanem néha egyedüliként is, de éneklik az osztálytársaik között. Ragadós a jó példa, mert lassacskán csatlakoznak a cincogó hangocskák. Atya éneklése nekem is feltűnt, szégyelltem magamat...
Jó tudni, hogy az ember nincs egyedül...
Lotte, igazán ne haragudj, tudom, hogy elütés, de a bölcsész lelkem stréberkedik és nem bírja befogni a száját: kijavítanál a posztban egy "l"-t "d"-re? Elég, ha a kurzív betűket átnézed. :-)
Himnusz: gondolom most "polinkor"
(politikailag inkorrekt). :-(
Köszönöm, köszönöm!!
Csak nem a Himnusz idézetében volt hiba?
Basszus, lebuktam!
Nem csak a Himnuszt nem éneklik az emberek. Ha nyilvános helyen vannak, meg nem szólalnának. Sem ünnepségeken, sem szakrális helyeken, pl. esküvőn, temetésen sem mondanak, még egy áment sem.
Jó napot, Josef Lewis, egy magánhitelező, aki kölcsönöket ad az egyéneknek, a vállalatoknak és a kormányzati intézményeknek 2% -os alacsony kamatlábbal. Tudjuk, hogy vannak olyan családok, akik fizetés ellenében élnek, és mások, akik nem tudják ellátni pénzügyi kötelezettségeiket, és ezért vagyunk itt a pénzügyi helyreállításhoz.
Pénzügyi szolgáltatásaink széles skáláját kínáljuk: Üzleti tervezés, kereskedelmi és fejlesztési pénzügyek, ingatlanok és jelzálogkölcsönök, adósságkonszolidációs kölcsönök, üzleti kölcsönök, magánhitelek, otthoni refinanszírozás, szállodai hitelek, hallgatói hitelek stb. ha érdekelt a kölcsön és mentes csalások ..
E-mail: progresiveloan@yahoo.com
Szöveg / hívás: +1 (603) 786-7565 köszönetet mond
Megjegyzés küldése