Szerző: FiloSzofi
Az utóbbi hetek süti slágere nálunk a hatlapos, ami újdonság nálunk, és közben erős nosztalgia is.
Otthon nem csináltunk, az emlék boldog egyetemi éveimhez kapcsolódik. Itt jegyzem meg, nagyon durva, hogy ez a boldog aranykor olyan döbbenetes sebességgel távolodik az időben, hogy szép lassan összeolvad, mint két higanycsepp, a gyerekkori nosztalgiákkal.
Ha egyetemistaként egy kicsit kevesebbet ittunk és cigiztünk volna, azt lehet mondani, hogy példaszerű környezettudatos életet éltünk, bár ha jobban belegondolok, az ivással sincs semmi gond. Többnyire kimért bort ittunk, üvegpohárból, szóval tökéletes. Hogy ez most hogy jön ide? Hát úgy, hogy csodálatosan felszabadítóan nem volt semmink. És ebben a semmiben minden szépség, és minden finomság szabadon ragyogott. Így például az albérlet gasztronómiai sivatagában a vasárnapi süti műanyag dobozból, ahogy az otthonról érkező lakótárs hátizsákjából előkerül. Például Orsi anyukájának hatlapos krémese.
Megsütöttem, és tökéletes lett. Pont olyan. Aztán megsütöttem mégegyszer, valamikor éjszaka, kényszerpihentetett tésztával, és kifelejtettem a krémből a vajat, és szinte még jobb lett. Másnap a társaságban, ahova vittük, nem érte meg a tálalást. Mielőtt a tányért letettem volna az asztalra, elfogyott.
Íme a recept, amit a neten fellelhető verziókból átlagoltam ösztönös tetszés szerint.
Tészta:
50 dkg liszt
7 dkg zsír (!)
10 dkg cukor
1 tojás
1 szalalkáli
kevés tej (kb 2 dl, de amennyit felvesz)
A száraz anyagokat összekeverjük, összemorzsoljuk a zsírral, tojással, végül összegyúrjuk annyi tejjel, hogy egynemű, de nem ragacsos tésztát kapjunk. A tésztát hat egyenlő részre osztjuk, és ha van időnk, hagyjuk pihenni.
A lapokat sajnos egyenként kell megsütni, de elég gyorsan megy, mire a következőt kinyújtottuk, az előző már ki is sült.
A nyers tésztát kicsit lisztezett sütőpapíron valószínűtlenül vékonyra nyújtjuk, hogy szinte átlátszik. Nem kell megijedni, nem nehéz, a zsír miatt nem szakad. Ha sikerült nagyjából egy gátepsi felületű téglalapot formázni, akkor sütőpapírostul ráhúzzuk egy tepsi hátára és betesszük sülni. Ekkor rögtön nekiállunk a következő lap nyújtásának, egy másik papíron.
Pár perc múlva, amikor a széle egy kis színt kapott, kivesszük a kész lapot, de itt vigyázunk, mert a szalakálitól olyan bűz csap fel a sütőből, mint nyáron egy külvárosi aluljáróból. Szóval nem hajolunk a nyíló sütőajtóhoz, hanem konyharuhával hadonászunk erősen, míg az első párafelhő eltűnik.
Krém:
35 dkg cukor
1 l tej
5 dkg kakópor
6 ek liszt
1 cs vaníliás cukor
10 dkg vaj (amit a végén ki is lehet felejteni)
1 tojássárgája (Eredetileg maradékfelhasználás okán került bele, aztán megtartottam. A legtöbb recept nem ír tojást.
A tej háromnegyedét a cukorral feltesszük forrni. Mehet hozzá a vanília is. A maradék tejet egy kisebb tálban eldolgozzuk a liszttel és kakaóporral, és a tojássárgájával. Érdemes sok és jóminőségű kakaóport használni, hogy ne csak megszínezze a krémet, hanem jó csokis íze is legyen.
A kakaós keveréket a forrásban lévő cukros tejhez keverjük. Folyamatosan kevergetjük, és sűrű krémet főzünk belőle.
Még forrón hozzákeverjük a vajat (vagy kifelejtjük), és a meleg krémmel megtöltjük a lapokat. A legfelső lapot vékonyan megvajazzuk, amit az átmelegedett tészta rögtön felszív, és meghintjük porcukorral.
Lehetőleg egy éjszakát állni hagyjuk, én még préseltem is egy vágódeszkára tett kiló liszt alatt. A kész sütiben a lapok és a krém állaga szinte azonos, szétolvad a szánkban, és nagyon jóóóó!
Nem olyan bonyolult ám, amilyennek tűnik!
Az utóbbi hetek süti slágere nálunk a hatlapos, ami újdonság nálunk, és közben erős nosztalgia is.
Otthon nem csináltunk, az emlék boldog egyetemi éveimhez kapcsolódik. Itt jegyzem meg, nagyon durva, hogy ez a boldog aranykor olyan döbbenetes sebességgel távolodik az időben, hogy szép lassan összeolvad, mint két higanycsepp, a gyerekkori nosztalgiákkal.
 |
| A túlzott népszerűség okán, alig sikerült lekapni a sütit |
Megsütöttem, és tökéletes lett. Pont olyan. Aztán megsütöttem mégegyszer, valamikor éjszaka, kényszerpihentetett tésztával, és kifelejtettem a krémből a vajat, és szinte még jobb lett. Másnap a társaságban, ahova vittük, nem érte meg a tálalást. Mielőtt a tányért letettem volna az asztalra, elfogyott.
 |
| Ezek az első sütés képei, a második még egyneműbb lett, de esélyesem volt megörökíteni |
Íme a recept, amit a neten fellelhető verziókból átlagoltam ösztönös tetszés szerint.
Tészta:
50 dkg liszt
7 dkg zsír (!)
10 dkg cukor
1 tojás
1 szalalkáli
kevés tej (kb 2 dl, de amennyit felvesz)
A száraz anyagokat összekeverjük, összemorzsoljuk a zsírral, tojással, végül összegyúrjuk annyi tejjel, hogy egynemű, de nem ragacsos tésztát kapjunk. A tésztát hat egyenlő részre osztjuk, és ha van időnk, hagyjuk pihenni.
A lapokat sajnos egyenként kell megsütni, de elég gyorsan megy, mire a következőt kinyújtottuk, az előző már ki is sült.
A nyers tésztát kicsit lisztezett sütőpapíron valószínűtlenül vékonyra nyújtjuk, hogy szinte átlátszik. Nem kell megijedni, nem nehéz, a zsír miatt nem szakad. Ha sikerült nagyjából egy gátepsi felületű téglalapot formázni, akkor sütőpapírostul ráhúzzuk egy tepsi hátára és betesszük sülni. Ekkor rögtön nekiállunk a következő lap nyújtásának, egy másik papíron.
Pár perc múlva, amikor a széle egy kis színt kapott, kivesszük a kész lapot, de itt vigyázunk, mert a szalakálitól olyan bűz csap fel a sütőből, mint nyáron egy külvárosi aluljáróból. Szóval nem hajolunk a nyíló sütőajtóhoz, hanem konyharuhával hadonászunk erősen, míg az első párafelhő eltűnik.
Krém:
35 dkg cukor
1 l tej
5 dkg kakópor
6 ek liszt
1 cs vaníliás cukor
10 dkg vaj (amit a végén ki is lehet felejteni)
1 tojássárgája (Eredetileg maradékfelhasználás okán került bele, aztán megtartottam. A legtöbb recept nem ír tojást.
A tej háromnegyedét a cukorral feltesszük forrni. Mehet hozzá a vanília is. A maradék tejet egy kisebb tálban eldolgozzuk a liszttel és kakaóporral, és a tojássárgájával. Érdemes sok és jóminőségű kakaóport használni, hogy ne csak megszínezze a krémet, hanem jó csokis íze is legyen.
A kakaós keveréket a forrásban lévő cukros tejhez keverjük. Folyamatosan kevergetjük, és sűrű krémet főzünk belőle.
Még forrón hozzákeverjük a vajat (vagy kifelejtjük), és a meleg krémmel megtöltjük a lapokat. A legfelső lapot vékonyan megvajazzuk, amit az átmelegedett tészta rögtön felszív, és meghintjük porcukorral.
Lehetőleg egy éjszakát állni hagyjuk, én még préseltem is egy vágódeszkára tett kiló liszt alatt. A kész sütiben a lapok és a krém állaga szinte azonos, szétolvad a szánkban, és nagyon jóóóó!
Nem olyan bonyolult ám, amilyennek tűnik!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése