Szerző: Lotte
Még csak kóstolgatom a helyzetet, de azért lassacskán körvonalazódik a tény, hogy négy gyerekkel sok minden megváltozik. Lássunk erre néhány gyakorlatias példát.
Először is szinte lehetetlenné válik az egyedüllét, ellenben szépen alakíthatók kis belső körök a családban: fiúk és lányok; kicsik és nagyok; azonos sportot űzők vagy zenélők klikkesedhetnek. Egy dolog hiányzik viszont: a gyerekek és szülők felállásra tagozódás. Marad hát a nem szűnő remény és a realitás: a váltások közötti néhány kaotikus perc hitvesi gondolatcserére.
Ha testületileg jelenünk meg egy közterületen, szent döbbenettel tekintenek ránk az arra járók. Három gyerekkel még csak-csak "aranyos család" lehettünk, de néggyel... A "mind a maguké?" kérdés után szinte kiül a homlokokra, hogy mire gondolnak sokan: "ezek nem komplettek, biztos valami szekta tagjai".
Ha a családtagok száma hatra emelkedik immár nem elég egy átlagos, ötüléses személyautó, legalább egy hétszemélyessé alakítható családi járgányra van szükség, így viszont - ha nincs túl sok pakk, ami ennyi utassal ritka tünemény - még egy nagyi vagy egy kóbor osztálytárs is befér.
Végiggondolva a négy-, na pláne a még több gyerekességnek határozottan van valami extrém sport íze, mindazonáltal nem cserélném el semmivel, hogy esténként négy pofira adhatok jóéjtpuszit.
Nektek mi a tapasztalatotok, miben változik a világ eggyel, meg még eggyel és még eggyel több gyerekkel?
Még csak kóstolgatom a helyzetet, de azért lassacskán körvonalazódik a tény, hogy négy gyerekkel sok minden megváltozik. Lássunk erre néhány gyakorlatias példát.
Először is szinte lehetetlenné válik az egyedüllét, ellenben szépen alakíthatók kis belső körök a családban: fiúk és lányok; kicsik és nagyok; azonos sportot űzők vagy zenélők klikkesedhetnek. Egy dolog hiányzik viszont: a gyerekek és szülők felállásra tagozódás. Marad hát a nem szűnő remény és a realitás: a váltások közötti néhány kaotikus perc hitvesi gondolatcserére.
Ha testületileg jelenünk meg egy közterületen, szent döbbenettel tekintenek ránk az arra járók. Három gyerekkel még csak-csak "aranyos család" lehettünk, de néggyel... A "mind a maguké?" kérdés után szinte kiül a homlokokra, hogy mire gondolnak sokan: "ezek nem komplettek, biztos valami szekta tagjai".
Ha a családtagok száma hatra emelkedik immár nem elég egy átlagos, ötüléses személyautó, legalább egy hétszemélyessé alakítható családi járgányra van szükség, így viszont - ha nincs túl sok pakk, ami ennyi utassal ritka tünemény - még egy nagyi vagy egy kóbor osztálytárs is befér.
Még csak elméleti síkon játszottunk el a gondolattal a nyarat tervezve, de arra jöttünk rá, hogy négy lurkóval egyetlen szállodai szobában a legjobb indulattal sem fér el már a család, nincs az a hodály, ahol hely lenne ennyi pótágynak. Nincs mese, csak két szoba elfoglalásával lehet hotelekben dőzsölni - már amennyire négy gyerekkel ilyesmiről egyáltalán szó lehet.
Azt hiszem vendégségbe sem gyakran leszünk hivatalosak együtt, nem is csodálom, hány otthonban van akkora asztal, hogy a háziakon kívül még hatan nyugodtan leülhessenek? (Mi viszont jó időben megelőző csapást mértünk társadalmi kapcsolataink elsorvadására: kibővítettük a konyhánkat és az étkezőasztalt is nagyobbra cseréltük...)Végiggondolva a négy-, na pláne a még több gyerekességnek határozottan van valami extrém sport íze, mindazonáltal nem cserélném el semmivel, hogy esténként négy pofira adhatok jóéjtpuszit.
Nektek mi a tapasztalatotok, miben változik a világ eggyel, meg még eggyel és még eggyel több gyerekkel?
9 megjegyzés:
Nekem csak 3 gyerekem van, de így is látom az elnéző fejingatásokat, hogy "ennyit azért nem kellett volna", de van,aki pofátlanul megkérdezi,hogy "ennyit akartatok,vagy becsúszott?" A vendégség tényleg macerás, nem csak a hely miatt,hanem az elfogyasztott étel mennyisége miatt is. Ha megyünk,mindig viszek valami ennivalót, pl. én fözöm a levest vagy én viszem a sütit. A kocsit már most le kellett cserélni 7 ülésesre, mert 5-en sem férünk el az 5 ülésesben. Én nem ülhetek elöl,mert az már a kicsinek végtelen távolság, mellette kell lennem, de elöl nem ülhet még egyik nagy sem. Másrészt hátul nem fér el 3 gyerekülés, szóval sem elméletileg sem gyakorlatilag nem fér el 3 gyerek hátul.
És persze nálunk is a kettesben töltött minőségi idő az kb. éjfél és éjjel 2 között valósul meg.
a 4 jobb,mint a 3 klikkesedés szempontjából, anyukám mindig figyelmeztetett,hogy páros számú gyerekem legyen. A 4 azért is jó,mert nagyjából kettesével amortizálódnak a ruhák,motorok, egyebek. Persze ez függ a nemi eloszlástól is. gondolom,a kallódó zoknik száma rohamosan megugrik,mintha legalább 3 új családtag lenne,nem 1.
igen,azt hiszik, ez valami szekta, és nem is állnak messze a valóságtól,mert bizony a sokgyerekeseket valami különleges erő fűzi össze. Sokszor a segítség nme is a ráérő egyedülállóktól jön,hanem az időhiányban szenvedő sokgyerekes családoktól. Mert nekünk valahogy nem 24 óra egy nap és legalább 4 kezünk van. Ez a legnagyobb előnye. Mindenre képesek vagyunk.
Nekem hat gyerekem van. Ötnél mondta a HÚGOM, hogy hát minket sem fognak sehova vendégségbe hívni. Az autónk mikrobusz, ezerszer inkább tömegközlekedem, mintsem parkoljak. Nem érdekel, ha a gyerekeim páratlan zokniban járnak, de remélem mindkét lábukra vesznek zoknit.
Egyiket sem adnám oda senkinek, semmiért (na jó, általában nem),de nem tudom, belevágnék-e még egyszer. Mert őrült szorongás van bennem, hogy hogyan fogom őket felnevelni, az életbe elindítani. A szöveg a báránykákról meg a legelőkről már nem jön be.
Jaj, bizony, a szorongás... Az is tényleg növekszik a gyerekek számával! Ott motoszkál az ember fejében valami babonás félelem, hogy a nagy számok törvénye alapján biztos történik valami baj... Ha erre gondolok, igyekszem gyorsan elhessegetni, de ott hátul újra és újra felbukkan ez a nyomasztó gondolat.
jó volt ezt olvasni! soha nem gondoltam volna, h ennyi lesz, kettőt terveztünk...és büszkén vállalom,h a másik kettő "becsúszott" :) azért nekem sokkal könnyebb, mert a legnagyobb 20 éves, fiú, már többször szólították Apukának a két legkisebb ovijában v a boltban :)Aztán többx okoztunk közbotrányt különböző boltokban,mikor a húgaival mentünk vásárolni,Anyának szólított, én meg visszaszóltam,h mondjad Apa :) az tökjó,h a gimis szülőién én voltam a legfiatalabb anyuka, az meg tök szar,h a legkisebb ovis szülőién én vagyok a legöregebb :)
nekünk is 7 személyes kocsink van, csak ha a hátsóüléssort felnyitjuk, alig van csomagtartó :(
most ahogy visszagondoltam, nem sok negatív megjegyzést kaptunk, de azok nagyon megmaradtak, az egyik az anyám volt, a negyediknél az volt az első szava,h "sok lesz"...ez nagyon-nagyon-nagyon rosszulesett...hiába azóta a kedvenc unokája...a másikat dédipapától " erre a világra minek ennyi"...
nekem is (igazi hipochonder vagyok) állandó aggódás az életem.
és persze az anyagiak. megfogadtuk a férjemmel,h egyik se engedjük el "csupasz fenékkel", annak idején mi is kaptuk segítséget, beugrót a hitelhez a szülőktől, úgyhogy ha nem is milliókat, de vmennyit mindig félreteszünk.
a három kicsinek fb-os helyi csoportokban veszem a ruhát, cipőt,játékot, amit kinőttek, azt ott adom el. ami minden évben megvan, az a közös nyaralás, az szent.
Otthol és myway08 megjegyzését olvasva folyamatosan mosolyogtam és bólogattam :)
myway08
Ne szorongj. Minden egyes plusz családtaggal éeltrevalóbbak a gyerekek. A mieink lassan kirepülnek, semmiben sincsenek hátrányban a kortársaikhoz képest.
A többieknek: simán elvoltunk huszonévig autó nélkül. Csak akkor vettünk egy (kis) autót, amikor a gyerekek jogsiszerző korba kerültek, hogy megtanulhassanak vezetni. Sokaknak úgy tűnik, hogy az autó létszükséglet, de ez nincs így.
Lotte:
Nem tapasztalom, hogy növekedne a szorongás a gyerekszám novekedésével. Talán a harmadik születésénél volt bennünk egy kis aggódás, a negyedikn él már semmi...
Hehe ja igen az az erzes hihetetlen h a gimis szuloin attol szorongok h olyan mintha en lennek gimis attol meg mar elore szorongok h a Babunal meg en leszek aMatuzsalemne.amugy meg nalam annyi valtozott h azota total a lovak koze dobtam a gyeplot.haromnal meg voltak illuzioim h ura vagyok a helyzetnek.most mar total elvesztettem a fonalaimat.idoreformban gondolkodom az a fo baj h minimum harminchat oras napok kellenenek ennyi emberhez
Hat gyerekesként, kéthetes unokával, amikor a legkisebb is elmúlt húsz éves, van már egy kis rálátásom a folyamatra, amiben még benne vagytok. Ezért is írok, hogy bátorítsak mindenkit. Igen, vannak időszakok, amikor nagyon nehéz fizikailag bírni a népes családot. Sokszor valóban logisztikai hadművelet számon tartani, hogy ki mikor merre mit kell, hogy csináljon. Higgyétek el, elmúlik. Minden gyerek felnő egyszer és kirepül. És akkor hiányozni fognak...
A nagy család életforma, ami sokszor tűnik kaotikusnak, sokszor zajos, végeláthatatlan, stb. De amíg működik, amíg mindenki megtalálja a helyét, nincs baj. Amit vetettünk amíg a gyerekeink kicsik voltak, az megmarad. Még a kamasz álarc alatt is, az önmaguk keresése közben is. És ez a nagycsaládos létforma - felnőttebb korukban már - többletként jelenik meg az életükben: szociális érzékenységben, felelősségvállalásban, egymásra való odafigyelésben.
myway08 ne szorongj! Nagycsaládban nemcsak Te nevelsz, a gyerekek is nevelik egymást. Régen hallottam egy mondatot: csak az első gyereket kell jól nevelni, mert akkor jól nevelik egymást :) Van benne valami. Kamaszkorban fontosabb a tesó véleménye, mint a szülőé. Anyagilag lehet nehezebb a több gyerekkel, de sok trükk van, ami segít túlélni. Mire pedig egyetemre jutnak, megértik, hogy ha luxusra vágynak, azért maguknak kell megdolgozniuk.
Szép, családdal töltött időt kívánok mindenkinek!
Annyi mindent leírtatok, hogy nagyon nincs is mit hozzátenni. Nekem egyébként a három volt a több kettővel mint a kettő,mert harmadikra kaptam egy igazi kis hisztigépet, amiről, addig csak a "mesékből " hallottam, a negyedik gyerek egy álom volt hozzá képest:)és alig nyafog. Ami miatt mi nagycsaládosok általában úszunk a dolgokkal, az amiatt lehet, hogy igyekszünk úgy nevelni őket, mintha egykék lennének annyi figyelemmel, szeretettel..., na ez nem megy - mármint a figyelem része,mert a figyelem az nagyon is korhoz kötött, van akinek a kora miatt több jár és van akinek a kora miatt kevesebb jut. Ezt a gyerekek többnyire el is fogadják, a legkisebbre féltékenyek a legkevésbé, a versengés a középsők között megy leginkább legalábbis nálunk.
Még talán annyi, hogy nálunk a negyedik gyereknél jött rá a férjem, hogy immár komoly szükség van a segítségére és azóta segít is, rengeteget, mindenben! Addig is jó apa volt, de most már jó segítség is - nálunk a nagyszülőkre nem tudunk számítani. Egy Peugeot 307 SW -nk van, de csak hat üléssel használjuk így a legkényelmesebb és évek óta középen ülök a legkisebbel:)
Megjegyzés küldése