Szerző: Lotte
Szülők és gyerekek utazunk egy vonaton, ugyanaz a szerelvény, ugyanazok az állomások és úticélok, mégis mennyire más mindeközben a megélt idő! Míg mi A-ból B-be, reggeli kakaótól a jóéjt pusziig igyekszünk valahogy (általában fáradtan) elevickélni úgy, hogy közben legyen másnapra tiszta ruha és senki ne felejtse el megmosni a fogát, addig a gyerekek egyre csak a tájban gyönyörködnének és élveznék a robogás pillanatait: játékkal, rajzzal, egymás féktelen kergetésével múlatnák az időt. Nagyon más utasai vagyunk ugyanannak az egyre csak futó családi szerelvénynek.
Persze, próbálunk egymásra figyelni is néha, hisz kell a minőségi együtt töltött idő, de legtöbbször felnőtt és gyerek részéről is egyetlen koppanós válasz repül csak a másik törődő igyekezete felé: "Mindjárt!" És ebben az eufemisztikus szóban benne van minden, ami csak lehangoló lehet: bocs, de most egyáltalán nem érek rád, alig hallak és talán nem is fontos nekem, amit kérsz, amit mondanál vagy mutatsz. Ez érkezik felénk feleletként a legózó kisfiúktól, mikor fürödni hívjuk őket, de mosogatás közben én is ezt vakkantom feléljük, mikor hívnak, hogy ezt az építményt feltétlen látnom kell. A megszólítások mellett talán ez a kis vakarék szó hangzik el legtöbbször odahaza: "Mindjárt!" Mondjuk egyszer, kétszer, ötször, de akár tízszer is ugyanazon kérés kapcsán, aztán telnek a percek és magával sodor csalódottságot, bosszúságot, dühöt, tehetetlenségérzetet és konfliktusok sokaságát.
Épp azon tűnődöm, hogyan kéne ritkítani a számukat, hogy békésebben teljen az életünk, miközben felsír két hónapos kisbabám. Aztán felnevetek, mert reflexesen kiáltom a klaviatúra mellől kiságya felé: "Mindjárt!"
Szülők és gyerekek utazunk egy vonaton, ugyanaz a szerelvény, ugyanazok az állomások és úticélok, mégis mennyire más mindeközben a megélt idő! Míg mi A-ból B-be, reggeli kakaótól a jóéjt pusziig igyekszünk valahogy (általában fáradtan) elevickélni úgy, hogy közben legyen másnapra tiszta ruha és senki ne felejtse el megmosni a fogát, addig a gyerekek egyre csak a tájban gyönyörködnének és élveznék a robogás pillanatait: játékkal, rajzzal, egymás féktelen kergetésével múlatnák az időt. Nagyon más utasai vagyunk ugyanannak az egyre csak futó családi szerelvénynek.
Persze, próbálunk egymásra figyelni is néha, hisz kell a minőségi együtt töltött idő, de legtöbbször felnőtt és gyerek részéről is egyetlen koppanós válasz repül csak a másik törődő igyekezete felé: "Mindjárt!" És ebben az eufemisztikus szóban benne van minden, ami csak lehangoló lehet: bocs, de most egyáltalán nem érek rád, alig hallak és talán nem is fontos nekem, amit kérsz, amit mondanál vagy mutatsz. Ez érkezik felénk feleletként a legózó kisfiúktól, mikor fürödni hívjuk őket, de mosogatás közben én is ezt vakkantom feléljük, mikor hívnak, hogy ezt az építményt feltétlen látnom kell. A megszólítások mellett talán ez a kis vakarék szó hangzik el legtöbbször odahaza: "Mindjárt!" Mondjuk egyszer, kétszer, ötször, de akár tízszer is ugyanazon kérés kapcsán, aztán telnek a percek és magával sodor csalódottságot, bosszúságot, dühöt, tehetetlenségérzetet és konfliktusok sokaságát.
Épp azon tűnődöm, hogyan kéne ritkítani a számukat, hogy békésebben teljen az életünk, miközben felsír két hónapos kisbabám. Aztán felnevetek, mert reflexesen kiáltom a klaviatúra mellől kiságya felé: "Mindjárt!"
5 megjegyzés:
Na,megint szívemböl szóltál...Én is ezen morfondíroztam,hogy UTÁLOM ezt a szót. És mennyire lélekromboló hatása van. Csakis tudatosan lehet csökkenteni a számukat. Most,hogy szóba került,megpróbálom...
Adri
Csatlakozom. , nagyon jól elkaptad a dolgot!
Nálunk a gyerekek pár perc után közlik, hogy "letelt a mindjárt!"
A négy és féléves Flórám válasza erre általában az, hogy : - Persze, a mindjárt azt jelenti hogy SOHA!
- és sajnos többnyire ez igaz is, főleg ha ApA mindjártozik, mert ő el is felejti, hogy mire mondta rá, de az én mindjártom azért többnyire teljesülni szokott, amúgy a gyerekek a mindjárt hangsúlyából általában tudni szokták, hogy mennyire kel komolyan venni.
Sajnos a blogunkra is kiterjedt ez a "mindjárt!" hangulat - azért igyekszünk!
Jól van na, kiteszem a kéthete íródó posztot, mindjárt, csak a lányokat elhozom a barátnőtől!
Megjegyzés küldése