Heti Muníció: Oviszsák szeretettel

Szerző: Fakirma

Már a negyedik óvodai beszoktatást pipálom ki, de továbbra is meglepődöm azon az euforikus érzésen, ami az első gyerekmentes napon árad szét bennem. Ilyenkor még messze jár a könny, a takonykór, az éjszakai bepisilés és a hisztiroham, ezek majd csak a második héten csatlakoznak hétköznapjainkhoz, az első napokat átjárja a felhőtlen boldogság.

Mire a kiscsoportos valóban kiscsoportossá válik, a szülő már egy rakás szívást maga mögött tudhat. A waldorf filozófia különösen nagy hangsúlyt fektet arra, hogy úgy éljük meg az első ovis napot mint fáradtságos munkánk megérdemelt gyümölcsét. Ideális esetben már túl vagyunk  a nagybetűs ovis életet megelőző Aprók házán, ahová hetente egyszer délután cipeljük reménybeli ovisunkat. Ilyenkor a gyerek szokja a levegőt, a szülő pedig felméri a sorstársakat, akik szintén az aranyárban mért waldorfos szülő státuszra aspirálnak.

A szülők beszoktatása nyáron kezdődik. Az integráció módszerei közé tartozik a falvakolás, mászókacsiszolás, kenderkötél beszerzés és ablakpucolás, amit augusztusban megfejelünk egy ovis táborral.
Ezek után már csak a kommersz ovielőkészítő tevékenységek maradnak hátra: benti szandál vásárlása, euritmia cipő beszerzése, tisztasági csomag összeállítása, házi lekvár befőzése kunyerálása anyóstól, s a végső megmérettetés: az oviszsák projekt.

Tapasztalataim szerint a színes batyuk három kategóriába sorolhatók: a gagyi kommersz jellemzően fakó sárga vagy világoskék színű lepedővászonból készül, a rajta terpeszkedő állat-, esetleg gyümölcsminták teszik teljessé a világvége hangulatot.  A kreatív házi szintén ronda, viszont az óvodás naphosszat érezheti az otthonon túlnyúló anyai gondoskodó szeretetet. A puccos igényes jellemzően kézműves termék, gyakori közte a patchwork megoldás,  a diszkrét csipke betét, a rejtett zsebek feltűnése és az oviszsák-tornazsák kombó.

Hithű és lusta waldorfosként a harmadik megoldásra voksoltam. Előjáték gyanánt Ojóval a Meskát bújtuk, lehangoló eredménnyel: burjánzik a házi gagyi, néha feltűnik egy-egy vállalható, jellemzően nem eladó kirakatdarab, vagy ha igen, akkor az  pofátlanul drága. Mire kiválasztottunk egy közepesen csúf közepesen drága darabot, már olyan késő volt, hogy nem érkezett volna meg az első ovis reggelre.

Reménykedve vetettem magam a nagyáruházak terméklistájának böngészésébe. Traumatikus érzés volt megélni, hogy hazánkban az ipari óvodászsák gyártás gyerekcipőben jár. Méghozzá kegyetlenül rondában.

Kivert a verejték, amikor rájöttem, hogy nekem kell elkészítenem a rohadt óvodai státuszszimbólumot. Annyira abszurd ötletnek tűnt, hogy zilált agyam lázas kattogásba kezdett, s hamarosan beúszott egy ügyes kezű, ám évek óta elhanyagolt barátnő képe. Szerencsére a barátné nem csak tehetséges, de egy igazi balek is: pillanatok alatt összedobott nekem egy zsákot a férje ingéből, még csak magyarázkodnom se kellett, miért voltam vele ilyen paraszt az utóbbi időben.
Amikor megláttam, majdnem sírva fakadtam:

Ojóka igénytelen természetét lelki nagyságát támasztja alá az a tény, hogy boldogan szorította magához a rusnya kékséget. Engem viszont ismét kerülgetni kezdett a pánikroham, így hazafelé berohantunk a kreatív boltba, elhessegetve heves kisebbrendűségi érzésemet,
hogy a francba képes emberfia ebből a sok vacakból csodát varázsolni?
bezsákoltam féltucat textil filcet és egy marék színes fagyöngyöt, (az árából a legpuccosabb meskás zsák a miénk lehetett volna), és otthon alkotni kezdtünk:

A család minden tagja saját tehetsége szerint firkantott valami kedveset legkisebbünk zsákjára:

A Jóisten nem adott nekünk túl sok kézügyességet. Viszont adományozott sok-sok szeretetet, amivel szinte sikerült kompenzálni szűkmarkúságát. A szeretetből még arra is futotta, hogy levagdossam a fehér gombokat az ingről, s Ojóval színes gyöngyöket varrjunk a helyére:

A szeretet lehet, hogy hegyeket mozgat, de oviszsákokat határozottan nem. A végeredmény nagyon ronda. Viszont egyedi. És Ojó boldog, mert az egész oviban csak neki lóg hellókittis zsák a fogason. A nővére rajzolta neki, s szerencsére rajtunk kívül senki sem ismeri fel:

És képzeljétek, tegnap már majdnem az összes tankönyvet bekötöttem a srácoknak.
Nem volt zökkenőmentes az évkezdet, de most végre fellélegeztem,
hurrá, tényleg elkezdődtek az unalmas hétköznapok!