Szerző: Lotte
Ma hajnalban fejeztem be Romain Gary, litván származású, francia író (1914-1980) regényét, A virradat ígéretét. (Park Könyvkiadó, 2012.) Vizesre sírtam a párnámat.
A könyv a téphetetlen köldökzsinórról, a fiát egyedül nevelő anya mindent elsöprő, makacs szeretetéről szól. Egy anya-fiú kapcsolatról, ami az asszony egyetlen irányultsága miatt egyszerre áldás és teher a fiú életén. Az elvetélt, rajongó természetű színésznő kudarcos élete minden vágyát, minden elszánását kisfiába fekteti. Eget ostromló hittel hiszi, hogy Nagy Ember lesz belőle: hős, híres író, francia diplomata. Mert számára ő az Egyetlen, az élet igazi értelme.
A szeretete zsarnoki módon harcolja ki mindezek beteljesedését - csak épp ekkorra önmaga illan el az életből. Egyetlen igazolványkép marad utána és a betölthetetlen űr.
Az önéletrajzi regény őszintesége és különleges humora nagyon megkapó, s ráirányítja a figyelmet azokra a nőkre, akiket a sors csúful magukra hagy gyermekükkel. Férfitámasz nélkül. Egyedül, anyatigrisként küszködni végig az életet, s minden érzelmet egyetlen rajongásig szeretett személy felé sugározni - igazi heroikus küzdelem! Nagyobb harc ez a történelmi világégéseknél. A második világháborúban szolgáló repülőtiszt is egyedül a Mama erejéből élhette meg a háború végét.
"Tartotta bennem a lelket az ő enyémnél erősebb akarata, s e köldökzsinóron át pumpált szívembe vért az ő enyémnél bátrabb szíve. Anyám egyszerűen ténynek tekintette, hogy rettenthetetlen és legyőzhetetlen vagyok... Tehetsége arra késztetett, hogy megajándékozzam ama művészeti alkotással és élet-művel, amelyet ő álmodott nekem, amelyen oly szenvedélyes hittel dolgozott. Elképzelhetetlennek tartottam, hogy a sors megtagadja tőle vágya beteljesülését, mert az lehetetlen, hogy az élet annyira művészet híján legyen. Anyám naivan hitt a csodában, abban, hogy egy isten háta mögötti, kelet-lengyelországi kisvárosban tengő-lengő kisfiú nagy francia író és francia nagykövet lesz, és olyan szép volt ez a tündérmese, hogy én, aki irodalomnak néztem az életet, anyám hitével hittem, hogy a szép mesének meg kell valósulnia." - írta a szerző.
És így is történt. Mert az anyák legyőzhetetlenek.
Remek könyv, ha van rá módotok, feltétlen olvassátok el!
Ma hajnalban fejeztem be Romain Gary, litván származású, francia író (1914-1980) regényét, A virradat ígéretét. (Park Könyvkiadó, 2012.) Vizesre sírtam a párnámat. A könyv a téphetetlen köldökzsinórról, a fiát egyedül nevelő anya mindent elsöprő, makacs szeretetéről szól. Egy anya-fiú kapcsolatról, ami az asszony egyetlen irányultsága miatt egyszerre áldás és teher a fiú életén. Az elvetélt, rajongó természetű színésznő kudarcos élete minden vágyát, minden elszánását kisfiába fekteti. Eget ostromló hittel hiszi, hogy Nagy Ember lesz belőle: hős, híres író, francia diplomata. Mert számára ő az Egyetlen, az élet igazi értelme.
A szeretete zsarnoki módon harcolja ki mindezek beteljesedését - csak épp ekkorra önmaga illan el az életből. Egyetlen igazolványkép marad utána és a betölthetetlen űr.
Az önéletrajzi regény őszintesége és különleges humora nagyon megkapó, s ráirányítja a figyelmet azokra a nőkre, akiket a sors csúful magukra hagy gyermekükkel. Férfitámasz nélkül. Egyedül, anyatigrisként küszködni végig az életet, s minden érzelmet egyetlen rajongásig szeretett személy felé sugározni - igazi heroikus küzdelem! Nagyobb harc ez a történelmi világégéseknél. A második világháborúban szolgáló repülőtiszt is egyedül a Mama erejéből élhette meg a háború végét.
"Tartotta bennem a lelket az ő enyémnél erősebb akarata, s e köldökzsinóron át pumpált szívembe vért az ő enyémnél bátrabb szíve. Anyám egyszerűen ténynek tekintette, hogy rettenthetetlen és legyőzhetetlen vagyok... Tehetsége arra késztetett, hogy megajándékozzam ama művészeti alkotással és élet-művel, amelyet ő álmodott nekem, amelyen oly szenvedélyes hittel dolgozott. Elképzelhetetlennek tartottam, hogy a sors megtagadja tőle vágya beteljesülését, mert az lehetetlen, hogy az élet annyira művészet híján legyen. Anyám naivan hitt a csodában, abban, hogy egy isten háta mögötti, kelet-lengyelországi kisvárosban tengő-lengő kisfiú nagy francia író és francia nagykövet lesz, és olyan szép volt ez a tündérmese, hogy én, aki irodalomnak néztem az életet, anyám hitével hittem, hogy a szép mesének meg kell valósulnia." - írta a szerző.
És így is történt. Mert az anyák legyőzhetetlenek.
Remek könyv, ha van rá módotok, feltétlen olvassátok el!
4 megjegyzés:
Van egy ismerősöm, törékeny lány, elveszette a férjét egy balesetben, nemrég az anyukája is meghalt. A nagyobbik gyerkőce kisiskolás, a kicsi most kezdi az ovit (nem ismerhette a papája). Szomorú szemekkel jön-megy a faluban, harcol a mindennpokkal, próbálja a munkáját és a gyerekek nevelését belepréselni egy napba. IRGALMATLAN nehéz lehet! Ő jutott eszembe.
Én is hallottam erről a könyvről, de azt gondoltam, nincs erőm elolvasni.
Biztos van olyan is, ahol a gyerek nem bírja a terhet, és úgy emlékszik vissza, hogy az anyja megnyomorította. Ez dupla fájdalom az anyának.
Nálunk a boltban szoktam beszélgetni az eladókkal, az egyikük mindig, kérdés nélkül beleszövi a mondataiba, hogy "tudod, egyedül nevelem". Iszonyú nehéz lehet viselni, és nehéz lehet jól csinálni.
Szofi, nyugodtan olvasd el, mert a könyv alapvetően nagyon humoros, ráadásul egész különleges érzéke van a szerzőnek az öniróniához és egy csomó másodlagos üzenete is van a regénynek. Érdemes!
Baromi nehéz lehet, ha a Férfi és a Gyerek szerepét ugyanaz a személy "játssza" egy nő életében. Sértődések, telefon csapdosás, miegymás. De az biztos, hogy gyerket egyedül nevelni nem kétszeresen, hanem sokszorosan nehéz lehet.
Nekem pedig az jutott az eszembe, hogy (nem olvastam a könyvet) vannak nők, anyák, akik azután, hogy saját akaratukból egyedül vállaltak és neveltek fel egy fiút, azt gondolják, hogy ettől kezdve nekik mindenhez joguk van. Mindenhez, de mindenhez!Ilyen az én 88 éves anyósom. Lányanyaként, egy kétgyermekes családapától - itt akkoriban nem volt válás (nem Magyarország) - lett terhes. A fiát így-úgy felnevelte, és most mint átok, ül az életünkön. Nincs egy nyugodt percem, mindet kritizál, mindenbe beleszól, a fiát férjnek akarja, ezért féltékeny rám. De neki JOGAI vannak, mert ő mennyit szenvedett....
Ez is egy egyedülálló anyafajta.
Megjegyzés küldése