Anyák napi ki vagy-vagy?

Szerző: Lotte    

Elérzékenyülés vagy vidámság?

Vidámság. Ráadásul nem is szeretem az Anyák napját, viszont örülök a gyerekek izgalmának, jó látni a folyamatot, ahogy megtanulnak örömet szerezni. (Fakirma)

Van egy kis kényszeredettség ebben az ünnepben, de ha megpróbáljuk lazábbra, vidámabbra fogni, nagyon kedves is lehet. (Lotte)
Már ki voltam éhezve egy klasszikus anyáknapi műsorra, de a gyerekek óvodájában csupa alternatív megoldás dívik. Úgy látszik az óvónők együttérzőbbek a gyerekekkel, mint én :) (Szofi)

Virággal vagy csokival köszöntve?
A hagyományokkal ellentétben most virágot kaptam. De csak azért, mert éppen fogyókúrázom.
(Fakirma)
Virág fanatikus vagyok, ilyenkor pedig nem tudok nem adni. (Lotte)
Én adtam virágot, meg csokit is, és kaptam mindenfélét, de csokit nem. (Szofi)


Telefonos köszöntés vagy személyes találkozás?
Személyes. Együtt élek a gyerekeimmel és az anyámmal is. (Fakirma)
Személyes! (Lotte)
Személyes, de bevallom, volt már telefonos is a vidéki egyetemista időkben. (Szofi)

Az apákról is megemlékezve vagy őket ma hagyjuk?
Az apák le vannak tojva. (Fakirma) 
Ilyenkor mindig sajnálom picit az apukákat. Nekik semmi éltetés nem jut, ráadásul a kiskorúakat is nekik kell noszogatni, hogy rajzoljanak. (Lotte)
Én kérdeztem, hogy kérnek-e sört, de kocsival voltak. (Szofi)

Szemérmesen vagy fesztelenül?
Anyukámmal szemérmesen, gyerekekkel fesztelenül. Nem lihegjük túl a témát, kicsit olyan kötelesség-szaga van. (Fakirma) 
Az anya-gyerek kapcsolat túl természetes ahhoz, hogy ne legyen egy cseppet mesterkélt erről beszélni. (Lotte)
Mikor már kinőttem a műsorozós időből, már végképp feszengtem. Mióta gyerekeim vannak, "felfelé" is természetesebb. De nagyon blokkolt mindig az anyáknapi Édesanya-kép, a betegágy mellett virrasztó, mindenről lemondó, de egy gyermekmosolytól életrekelő mártíré. Szerencsére az anyaság ennél sokkal vidámabb dolog. (Szofi)
 
Kimondva, hogy szeretlek, vagy csak éreztetve? 

Most, hogy jobban belegondolok, anyukámnak még sosem mondtam, hogy szeretem. Nem volt nálunk szokás az ilyen hirtelen érzelmi kirohanás. A gyerekeim annál gyakrabban mondják nekem, hogy szeretnek. Jólesik. Lehet, itt az idő, hogy én is megpróbáljam kimondani anyukámnak. Hátha neki is jólesik. (Fakirma) 
Nálunk sem volt szokás a vallomás tétel. Nagymamáimnak a halálos ágyukon mondtam csak, anyukámnak egy szirénázó mentőben, mikor elütötte egy autó. Így nevelkedtek ők is, mi is. Olyan "amerikai filmes", giccses dolognak tartottuk a "szeretlekezést". A gyerekekkel már kevésbé van ez így, tényleg jó kimondani, talán többször is kellene, minden szerettünknek. (Lotte)
Á, mi is amarikai filmesnek  neveztük a szeretlekezést, és nálunk is a gyerekeim mutatták meg, hogy lehet ez másmilyen is. Egyébként a mi viszonyunkban anyuval továbbra sem használnám, amíg nincs valami kapcsolatunkat érintő dráma. Talán az ő vérmérséklete miatt inkább, hiszen ezerszer visszafogottabb nálam. (Szofi)